Elhunyt Kecskemét múlt századának tanúja

2014 május 1
Megosztás
Bagi László János

Néhány hónappal a századik születésnapja előtt, április 28-án, este, a megyei kórházban elhunyt a híres kecskeméti jogászdinasztia sarja, Bagi László János, rubin diplomás ügyész.

 

Bagi László János bácsi évek óta a kecskeméti Margaréta otthonban élt, szellemi frissessége, humora és arisztokratikus műveltsége messze meghaladta a korát. Ő volt az ország egyetlen rubin diplomával rendelkező jogásza, amelyet Nánási László, Bács-Kiskun megyei főügyész indítványozott a részére a szegedi egyetemen.

Bagi László János neves kecskeméti jogászdinasztia sarja. A Bagi László utca őrzi a család egyik ősének nevét, aki a 19 század végén volt Kecskemét polgármestere. 

Bagi Laci bácsi 1937-ben a Szegedi Tudományegyetem jogelődjének számító Ferencz József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.

Az egyetem elvégzése után először a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség tanácsosaként, majd csoportvezető ügyészként dolgozott. 1940-től a Kecskeméti Járásbíróságon, majd a Kecskeméti Törvényszéken, később az Államügyészségen teljesített igazságügyi szolgálatot. 1953-ban elbocsátották állásából, mert hivatali titoksértés miatt a bíróság másfél évi szabadságvesztésre ítélte. 

A Legfelsőbb Bíróság 1963-ban rehabilitálta.

Bagi László János elbocsátása után vállalatoknál dolgozott, 1963-ban pedig visszatért a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségre. Munkájáért számos ügyészségi elismerésben részesült, és állami kitüntetést is átvehetett. Harminc évvel ezelőtt, 1982. június 30-án vonult nyugállományba. 

Megjárta a frontot, a hadifogságot.

Mindezek mellett ő volt a legidősebb élő kecskeméti emlékkönyv, aki a legtöbb részletet tudta felismerni a régi Kecskemétről, a mai napig pontosan ismerte a régi utcákat, házakat és családokat, hogy kivel mi lett a háborúban, illetve később, az ötvenes években. Szerette a nyelveket, a latin, a német, az angol mellett különböző egzotikus országokban voltak levelezőpartnerei, hogy frissen tartsa a nyelvismeretét.

Halála előtt kicsit rosszul érezte magát, gyengélkedett. Mentőt hívtak hozzá, amelybe a saját lábán szállt be, majd hirtelen kiugrott, elnézést, a napszemüvegem nélkül egy tapodtat sem megyek - mondta a sajátos humorával. A mentősök mosolyogtak és türelmesen megvárták. 

Bízott benne, hogy megéli a száz évet, nagyon kevés hiányzott hozzá.

 

Címke: 

Hozzászólások

Drága Laci Bácsi! Nugodj békében. Mi, akik Veled dolgoztunk nem felejtünk.