Az egyedül hagyott ember

2014 okt 6
Megosztás
Hugyecz Zoltán Kecskemét független polgármesterjelöltje

A szájharcos nindzsák ellenforradalmi összefogása ez. Amikor tenni kell, nincs ki megfogja a kampány nyelét. Egyedül küzd Hugyecz Zoltán, Kecskemét párt nélküli polgármesterjelöltje. 

 

Nézem ezt a Hugyecz gyereket és a magányát. Áll a különböző városrészekben és szórólapokat osztogat magáról, alig-alig tud eljutni a városi közéleti rendezvényekre, mert ragasztgatja a kis plakátjait a tartókára, amelyeket aztán kihelyez az oszlopokra. Hitt és hisz valamiben, ehhez is tartja magát. Érzett annyi tetterőt magában, hogy azt mondja: egy sikeres nagy cég és egy sikeres sportklub vezetése mellett nem bírok magammal, a tetterőmmel, el szeretném irányítani a várost ahol élek, ahol felnőttem és családot alapítottam, anélkül, hogy ismerném a pártok szavát és működési mechanizmusát. 

Miért is ne, miért ne lehetne?

De hát ez másság, ez ördögtől való és Magyarország rosszul viseli a másságot, aki nem közibünk való és nem úgy viselkedik, azt kibotozzuk a faluból.

Akik úgymond névleg támogatni kezdték, mindezt csak azért tették, mert nem volt más választásuk, tudták, hogy még jobban kikapnának, ha maguk is elindulnának. Így bejelentették, hogy nem indítanak saját jelöltet, mert Hugyecz programja átfedi az övékét, jó és kiérlelt, meg hát, ha van egy marha, amely húzza a szekeret, akkor miért ne ülnénk fel - persze ez utóbbit csak hozzágondolták.

Hugyecz ezen a ponton is korrekt volt. Köszönte szépen, hogy mögé állnak, de nem lépett tovább, nem akart nehézkedni, hogy ezért tegyetek már fel valamelyik pártlistára az első helyre, hogy azért biztos befutó legyek a közgyűlésbe. 

Függetlenként indult, és az is maradt, nem kért, csak megköszönte - ha kapott - a  segítséget. Hát nem sokat kellett hálálkodnia. 

Mindaz, ami összefogást és lázadást, minden áron való uszítást jelent a jelenlegi kormánypárt ellen, mindez csak humbug, szájalás, gyors falfirka az Internetre, aztán vissza a vaddisznópörkölthöz, meg a vörösborhoz, mert javában tart a vadászszezon, ott lehet csak megbeszélni a jövőbeni pályázatok sorsát.

Amikor tenni kell, a lázadók eltűnnek, képtelenek kiállni valakiért, ha nem magukról van szó. Gondoljunk csak bele, akkor is így viselkednének, ha Hugyecz Zoltán megnyerné a polgármesteri választást?

Azt hiszem volna tolongás, mindenki a barátja akarna lenni, és arról beszélne a társaságban, hogy mivel és mennyiben segítette Hugyecz Zoltánt a barátját, a polgármestert, sőt, még az utólag, a spájzban gyorsan beragasztózott kezét is felmutatná, hogy biz’ én még plakátoltam is Hugyecz barátomnak.

Álszent és hiteltelen minden olyan politikai formáció, amely ebbe a névleges támogatósdi játékba belement.

Az viszont ritka, férfias vonás Hugyecz Zoltánban, hogy nem sírdogál és nem sajnáltatja magát, hanem dolgozik, hogy tükörbe tudjon nézni vasárnap este, mondván: ő minden megtett, a többiről pedig nem tehet.

Jó lenne, ha Szemereyné Pataki Klaudia legalább egy Fair Play díjat átnyújtana majd ennek az alföldi Don Quijotének.