Az MSZP a második otthonom volt

2014 júl 15
Megosztás
Marczi Albert kecskeméti önkormányzati képviselő

Vallja Marczi Albert, kecskeméti önkormányzati képviselő, aki több álmatlan éjszakát követően, huszonöt év után, kilépett az MSZP-ből. A közélettel nem tud és nem is akar szakítani.

 

A 2014. június 12-i kecskeméti képviselő-testületi ülésen talán több jelentős esemény történt, mint addig  egész évben. A két meghatározó bejelentés a következő volt: Zombor Gábor aznap egészségügyi államtitkár lett és ennek okán leadta a város irányításának a feladatait.

Marczi Albert, szocialista képviselő, az MSZP helyi szervezetének alapítótagja -  aki negyedik ciklusát tölti a közgyűlésben - pedig bejelentette, hogy kilépett a Magyar Szocialista Pártból, valamint a frakcióból és függetlenként szolgálja tovább Kecskemétet. (Az akkori tudósításunkról szóló cikket ezen a linken találja: http://hirosveny.hu/hirek/marczi-berci-kilepett-szocialista-partbol).

Marczi Albert nem indokolta döntését, ezért a Hírösvény addig nyaggatta, amíg kötélnek nem állt.

Kiderült, hosszú, gyötrődő út vezette Marczi Albertet a politikai szakításig, de úgy érezte ha marad, akkor a baloldaliságába vetett hitével kellett volna szakítania. Erre pedig soha nem lenne képes.

Visszazuhanás a startvonalhoz

Marczi véleménye szerint a mai pártpolitikával elsősorban az a baj, hogy pénzcentrikus, így a tagság úgy véli, hogy csakis az lehet pártelnök, akinek pénze van, vagy pénzt hozhat  a pártnak,  az alkalmasság, a hit, a baloldalban való gondolkodás, a szolidaritás és minden más hasonló, közösségi tulajdonság csak másodlagos lehet e mellett.

- Sajnos Kecskeméten megjelent a pártban az egyéni érdekek túlzott előtérbe helyezése a közösségi érdekekkel szemben,  amely véleményem szerint hosszú távon nem vezet jóra, illetve sikerre a politika terén, hiszen egy pártnak elsősorban az jelent sikert, ha növekszik a tábora és jó eredményt ér el a választásokon - mondta Marczi Albert. Hozzátette: azt a tényt pedig senki nem vitathatja, hogy az MSZP az idén fennállásának  második legrosszabb eredményét érte le. Az első a megalakulása utáni választás volt 1990-ben, de akkor nem is lehetett remélni jelentős eredményt, hiszen a párt karanténba volt zárva, mindenki ellene dolgozott és támadta. Arra azonban senki nem számított, hogy huszonnégy év és három kormányzást követően visszakerülünk oda, ahonnan elindultunk, sőt, talán még rosszabb pozícióban is vagyunk - tette hozzá.

A kilépett kecskeméti alapító kihangsúlyozta: felettébb elgondolkodtató számomra, hogy egy ilyen csúfos eredményt követően, lényegében változatlan formában ugyanazt a vezetést választja meg a következő évekre is a tagság Kecskeméten, illetve a megyében. Ez kényszerpálya és vélhetően semmi jóra nem vezet - vallja Marczi. Véleménye szerint felkészült és hiteles emberre, emberekre lenne szükség, olyan irányítóra, aki egyensúlyt tud teremteni az egyéni és a közösségi érdekek között, illetve a generációs váltás szükségességét hangsúlyozva nem önti ki a fürdővízzel a gyereket. Magyarán nem üldözi el és szorítja háttérbe mindazokat, akik sokat tettek ezért a pártért és közben eredményeket is értek el, jobbat mint ő bármikor. Hangsúlyozta: ezeknek az eredményeknek a tükrében még a jó szándékot sem tudom jó szívvel értékelni, hiszen  a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Állandóság és baloldaliság

Amikor felvetettük Marczi képviselőnek, hogy keserűnek tűnik, azt mondta sokan úgy vélik, de ez nem igaz, mert nem egy búslakodó típus, mivel nincs rá ideje, annyi sok  munkája van. Azt viszont elismerte, nagyon megviselte a pártból való kilépés, de a vezetéssel való kapcsolata miatt ez egyre csak érett.

- Pedig aki ismer, az tudja, hogy a második otthonom volt az MSZP - mondta, hozzátéve, ráadásul bármennyire is próbálták ráaggatni az áruló szerepét, ő nem szólt vissza, nem bizonygatta az igazát, mert tiszta a lelkiismerete. 

A Hírösvénynek elismerte: jól esett neki a kilépését követően a sok-sok együtt érző vigasztalás, valamint az, hogy  mindkét oldalról felkeresték pártok, vajon vállalna-e szerepet, képviselő-jelöltséget a színeikben, de gondolkodás nélkül, azonnal nemet mondott. 

- Én már nem tudok megváltozni - mondta, köpönyeget sem tudok forgatni, éppen ezért nem indulok el az októberi helyhatósági választáson, de az nem jelenti azt, hogy a közéletből is kivonulok, hiszen mindig a közért dolgoztam. Tizenegy éve vagyok a város legnagyobb lakásszövetkezetének, a Széchenyivárosinak immár háromszor megválasztott elnöke, úgyis mondhatnám egy kisvárosnyi, több mint hatezer ember lakhatási körülményeiért, komfortjáért felelek. Ez a felelősség ad annyi pluszt, hogy  teljes életet tudok élni és eleget tenni a közügyekért.

6000-ből 1 panaszos

Aznap, amikor Marczi Albert kilépett a szocialista pártból közmeghallgatást is tartottak a Városházán. 

Az első felszólaló épp Marczi képviselőt támadta, olyan érzése volt a hallgatóságnak, mintha valakinek, vagy valakiknek az unszolására gyorsan megjelent volna egy kritizáló személy, mondván, nem is érte olyan nagy veszteség a szocialistákat, hiszen ezért az emberért nem kár.

Az idős hölgy a széchenyivárosi lépcsőházak takarításának a minőségét kritizálta, mintha abban maga Marczi képviselő lenne a ludas. Ráadásul a közmeghallgatáson az önkormányzat jelezte, hogy nem illetékes lakásszövetkezeti ügyekben, a hölgy csak nem hagyta abba a panaszáradatot. 

Marczi Albertnek meggyőződése, hogy ennek a felszólalásnak semmi köze a pártból való kilépéséhez, mert ez a hölgy már korábban sem vette figyelembe a tényeket és a közösség többségi akaratát.

Elmondta: abban az épületben, ahol felmerültek ezek az úgymond takarítási gondok, összehívtam  a részközgyűlést és különféle ajánlatokat terjesztettünk a lakók elé, akik végül ugyanazon vállalkozás mellett szavaztak, amely korábban is végezte a takarítást. Egy ellenszavazat volt csupán, a panaszos hölgyé, aki mellesleg már pert is veszített a bíróságon ellenünk rossz színben való feltüntetés és rágalmazás miatt.

- Szeretném hangsúlyozni - mondta Marczi Albert, a Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet a tizenegy éves elnöki tevékenységem alatt mindvégig a  jogszabályok betartása mellett működött, miközben jelentős eredményeket ért el. Hatezer ember lakhatási körülményeiért és komfortjáért felelünk, a korszerűsítési beruházásaink összértéke mintegy 1,3 milliárd forint, amelynek kétharmad részét az állam, valamint az önkormányzat állta, többek között ezért is szigorú számviteli és ellenőrzési szabályoknak kellett és kell megfelelnünk. Ezek a sikerek és eredmények, valamint a 6000 ember 99 százalékának a bizalma erősítette meg bennem a közéletbe vetett hitemet, azt, hogy az életemnek ezen részét nem szabad feladnom, mert még rengeteg tennivaló van előttünk. A cél: a Lakásszövetkezethez tartozó épületek és társasházak tovább korszerűsödjenek és ennek eredményeként még kevesebb energiát használjanak fel növelve ezzel a lakástulajdonosok komfortját, biztonságát, valamint az ingatlanaik értékét.