Négy év nyomozás után Polt Péter indítványozza Simonka György országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését, aki a gyanú szerint bűnszervezetben követett el a csaknem másfél milliárdos költségvetési csalást és az eljárás adatai alapján a felülárazott uniós támogatások 45 százalékát kellett visszaosztani a részére.

- Már elolvastam néhányszor a Legfőbb Ügyészség közleményét, de még mindig nem akarom elhinni és azt sem, hogy ezzel az emberrel tesznek is majd valami érdemlegeset a hatóságok, mert olyan arcátlanul nevetett ki éveken keresztül bennünket, amikor a zűrös és szerteágazó ügyeit feszegettük, ezért — bár a hűtőbe már betettem —  még nem bontottam fel az ünneplésre szánt pezsgőt — mondta a 168 Órának Füvesi Sándor, orosházi MSZP-s képviselő, akinek a korrupcióellenes munkája sokat jelentett a fideszes honatya ügyeinek a nyilvánosságra kerülésében. 

Kérdés, ha már jó ideje zörgött a haraszt, miért kellett ehhez ennyi idő, hiszen a Simonka ügy egy idős Mengyi Rolandéval, aki ellen az első fokú bírósági ítélet heteken belül megszületik és aki hasonlóan agresszív és sokak előtt nyilvános módon élt vissza a kormánypárti képviselőségével és pusztán anyagi haszonszerzését szolgálta a mandátuma. 

A két ügy ugyanis egy tőről fakad. Simonka és Mengyi pályázatírója ugyanaz a hölgy, aki a belvárosi, ős fideszes, Holbok Sándor féle Public Sector Consulting tanácsadó cég alkalmazottja és a fiktív szövetkezeti pályázatok agytrösztje. A Mengyi-féle lehallgatási anyagokban is nagy volt az áthallás Simonka világába, hiszen ő is szociális szövetkezeteket gründolt a térség foglalkoztatási gondjainak az érdekében és ezt tetézte még különféle zsíros agrártámogatásokkal, csak még durvább viszonyok között, mint Mengyi.

Dél-Békésben járunk, itt, egy kis zsákfaluban, Pusztaottlakán él Simonka György, akinek az iskoláiról hivatalosan semmit sem tudni, nem is számít, mert nagyuramnak szólítják, majd polgármester uramnak, aztán képviselő uramnak, és akit errefelé így szólítanak, annak földje van, és akinek földje, annak pénze, és akkor ott munka is akad. Mert errefelé a megélhetés a legnagyobb kihívás. Minden az évjárattól függ, mennyire áldotta meg a földet nappal és esővel az ég,  jutott-e vetőmagra és gyomirtóra pénz, a többi a két kéz dolga, innen nem lehet előbbre jutni, csak az urak által.

Alapszabály: nincs számla, nincs utalás, az  a pénz, amit a markodba kapsz, és ez lehet bankó, bor, krumpli, tojás, cigaretta, üzemanyag, tűzrevaló szinte bármi amit használni lehet még valamire.

A másik: az úrnak hatalma van, ezért vagy megszoksz, vagy megszöksz. Ez vonatkozik asszonyra, gyerekre, jószágra, mindenre ami él és mozog.

Miért kellett egy ilyen ember a Fidesznek?

Mert legyőzte a sárkányt, akit Karsai József MSZP-s képviselőnek hívtak és hosszú évekig elmozdíthatatlannak tűnt.

Aztán a győztes lassan mindenre rátette a kezét, amire csak lehetett. Tőle függtek a kinevezések, a posztok, a jobb állások, amely leginkább nem a szakmaiságról, hanem a lojalitásról és a kézi vezérlésre való alkalmasságról szóltak. Pesten pedig minderről annyit tudtak, hogy Simonka hozza a körzetét, még annak ellenére is, hogy az ügyeiről rendszeresen írdogált a sajtó. Akik pedig nem szoktak meg, azok meg tényleg elszöktek, mert ha nem, akkor bűnhődniük kellett volna mint a dinnyetolvajoknak. Az egykori ősfideszesek kiléptek Simonka zászlója alól, és máshol, más színekben, nagyrészt függetlenként indultak el és az emberek  pedig nem a Fidesz, hanem Simonka ellen szavaztak, így vesztette el a kormánypártiságát Medgyesháza, Nagyszénás, Magyarbánhegyes, Mezőhegyes, Gádoros, Lökösháza, és bővült volna  kör, ha Simonka meg nem bukott volna, mert mindez, ami történt és történni fog kódolva volt az ő rendszerében.

Mert ő is mint bárki a magyar Alföldön csak a készpénzben hitt és abban, hogy ha jó az évjárat, akkor ki kell használni, amit csak bír és addig kell ütni a vasat amíg meleg, és neki a képviselőségével jött el  a Kánaán, a nagy kaszálás ideje, mert ki tudja mi lesz négy év múlva.

Mit kellett mindezért tenni? Szó nélkül végrehajtani, amit mond, visszahozni részére nylon szatyorban a támogatások nagy részét, amit a költségvetési szervek leutaltak, mondván azt a pénzt ő szerezte, végrehajtani, aláírni, amit parancsol, dicsérni és védeni nyilvánosan, embereket, gyerekeket vezényelni ki a rendezvényeire, isteníteni őt a helyi sajtóban és vezényszóra kommentelni pozitívumokkal a közösségi oldalát.

Persze, voltak komoly intő jelek.

Mint például az, hogy a Belügyminisztérium által három éven keresztül egymilliárd forintos támogatási költségvetéssel  tervezett szociális szövetkezeti formában zajló közfoglakozási program finanszírozását a tárca egy év után mondvacsinált módon leállította. Igaz, nem mondhatták azt, hogy a közpénztámogatásból felállított brigádok lényegében a helyi urak birtokain maszekolnak, meg amit ezek a szociális szövetkezetek megtermelnek, kizárólag a Simonka nagyúrhoz köthető Termelő és Értékesítési Szövetkezetnek adhatják el. Az sem adott alapot a dicsekedésre, hogy a gazdálkodási munkákhoz szükséges építési és egyéb kivitelezési, anyagbeszerzési feladatokra szétbontott közbeszerzési eljárásokat úgy bonyolították le, hogy a három meghívott közül csak egy, a győztes adott be ajánlatot, meg aki be is adott esetleg, az a rokona, az ismerőse, a cimborája volt a nagyúrnak, vagy esetleg a korábbi cégeinek a hálójában is fellehető volt, amely szerteágazóan elnyúlt az Alföldön magába szőve a spekuláció homoki központját, az Aranyháromszöget. Ha pedig nem a rokoni-baráti vonal nyert, akkor olyan rutinból visszaosztós strómanlovagok, akiknek már ilyen téren meggyűlt a baja a törvénnyel, vagy költségvetési csalásért ítélték el, vagy testi sértésért, mert épp dinnyetolvajokat hagyott helyben a körzeti megbízottal karöltve a nagyúr földjeinek határában.

Simonka György mellesleg dörzsöltnek hitte magát, pedig csak egy suttyó volt. Olyan ősrégi trükköket alkalmazott, amelyet már a jogi egyetemen is úgy tanítanak, hogy miként nem lehet és nem érdemes csalni. Így például, amikor hamis adatokat adnak meg egy pályázati támogatáshoz, mondván Brüsszel úgyis messze van, vagy lényegében vashulladéknak minősülő eszközöket, leamortizált gépeket adnak vesznek egymás között, mire az ára papíron úgy felhízik, hogy  épp lefedi a pályázati támogatás összegét.  Pedig nem kell hozzá igazságügyi szakértő, hogy amit beruháztak, az nem hogy nem új, hanem lényegében alkalmatlan arra, amire  használni akarták.  Az  a hatalmas cégháló sem kellett másra, mint arra, hogy a támogatási pénzek különféle jogcímeken vándoroljanak egyik zsebből a másikba. Simonka parancsuralmi rendszerének elszámolásához viszont fiktív költségszámlák kellettek, hogy a 45 százalékosa alkotmányos költséget ki tudják venni a támogatásokból és visszavigyék készpénzben a részére. Ilyen esetben rendszerint két harácsoló találkozik: Simonka és a beszámlázó. A fiktív számlának ugyanis ára van, de a harácsolónak, aki szintén üti az alkalom tüzes vasát nem elég az 5-8 százalékos jutalék, benyeli a befizetendő 27 százalékos áfát és a 10 százalék társasági adót is, így lényegében ő is 45 százalékkal számol. A NAV rendszerében pedig évzáráskor el kezd villogni a piros lámpa.  Mindennek nyoma van és bebukott, adóval tartozó cégek kibocsátott számláin keresztül minden visszakövethető és minden tranzakció Simonka felé vezet. 2015 után el is kezdődnek a házkutatások, a letartóztatások és akár csak a Mengyi ügyben, a meghurcoltak itt sem akarták elvinni a balhét a nagyúr bőréért. 2016-ban a Központi Nyomozó Főügyészség vette át a nyomozást. Ennek jelzés értékűnek kellett volna lennie, mert a “kunyhónak” becézett ügyészségi boszorkánykonyha foglakozik egyedül a  mentelmi jogos ügyekkel, vagyis az ügyben egy honatya érintettsége is felmerült.

Simonka erre kivonta magát a forgalomból, felszívódott a  birtokain. Kétségtelen, sokan keresték, főleg termelők, akikkel nem számolt még el, majd felröppen a hír, hogy elkapták a román határon, a kocsija tele volt készpénzzel. A hír aztán úgy módosul, hogy egy közeli hozzátartozója volt, de a hatóságok nem közöltek semmit, miközben  a pénzmosás elleni információs iroda is bekapcsolódott a nyomozásba. Közben többeket kiengedtek az előzetes letartóztatásból és a gyanúsítottak száma 29 főre nőtt. 

Aztán egy csendes őszi pillanatban Polt Péter bejelentette, hogy bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények az Országgyűlés elnökénél Simonka György országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztésére tett indítványt.

A többi néma csend. Dél-Békés és vidéke visszatér a régi kerékvágásba, mint annak előtte, csak néhány gazzal felvert, árverésre bocsátott építmény, rozsdásodó eszközök emlékeztetnek a helyi nagyúrra, aki addig préselte a szerencsés évjáratot, amíg szuszogott.

Nem vitték el mások a balhét helyette, de így is akadt egy kis szerencséje, hiszen a mandátuma megvédte eddig és még kitart egy darabig, miközben már tudhatja, hogy a bűnszervezet miatt a legsúlyosabb büntetési tételt duplázó alapos gyanú velejárója vár rá a polti kikérő beteljesedését követően. Hiszen, amíg a parlament elé nem kerül az ügy, amíg annak határozatát nem kapja meg a Központi Nyomozó Főügyészség, addig előnye van, szabadon járhat kelhet, letörölheti a számítógépéről az adatokat, eláshatja a 45 százalékának a hozományát és leléphet a zöld határon.

De vajon hová menne? Hiszen egy ilyen nagyúr, csak a saját szemétdombján lehetett úr, neki ez volt a világ, minden ami ezen kívül van idegen és sötét számára, akár egy börtöncella.