Bock József járt a Kecskeméti Koch Borházban

2017 ápr 27 - Írta: Hírösvény -

A 18 század végén született Grimod de La Reyniere — akit a modern francia gasztrokultúra atyjaként emlegetnek a mai mindenevő gasztrobloggerek — egy alkalommal egy walesi herceggel disputázott a borivás művészetéről, majd így oktatta az előkelőséget:

- A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát és azután…

- Megisszuk - vágott közbe a herceg.

- Nem herceg, folytatta az első francia ínyenc enciklopédia szerzője, hanem előbb beszélgetünk róla - mondta.

Mert ez így helyes - tette hozzá. Aki jó bort kínál, előzetesen beszélgessen róla, mert így még többre értékelik. Beszélgessünk, meséljünk nagy borainkról, azok szülőföldjéről és azokról a személyiségekről, akik értékelték, szerették és becsülték őket.

Akár Bock József nevéhez is fűződhetne a fenti történet, mert ő ízig vérig ilyen ember, borász, és akaratán is kívül fejezet a hazai gasztronómiai kultúra történelemkönyvében. Ennek okán két termes, telt házas estet celebrált a Kecskeméti Koch Borházban.

És persze mesélt. A családjáról, a hagyományokról, a hőskorról, arról, hogy mindeközben a vér miként vállott borrá bennük és lett a nevük immáron fogalom e kis hazában.

Ők voltak ugyanis az elsők, akik elkészítették a rendszerváltás után a nagy magyar borokat vörösben - 1987 óta palackoznak minőségi borokat -, trendet is alapítottak vele rendesen, mert azt követően szinte mindenki ehhez hasonló minőséget szeretett volna produkálni. Kétségtelen, a magasra feltett léc sokat javított a magyar bor presztízsén, de ezzel együtt már át is estünk a ló túlsó oldalára. Ezt nem csak én mondom, hanem Bock József is így véli.

Én sem iszom prémium minőségű nagy bort mindig, hiszen azok nem a hétköznapokra valók

- mondta, majd hozzátette, a rendes ember délelőtt fehéret iszik, kora délután sillert, este pedig vöröset.

Mivel az időtájt már esteledett a Koch Borházban, nem tudtuk visszatekerni az idő kerekét, mégis kellett egy hétköznapi délelőttidéző fehér, hát belevágtunk egy kis Irsaival a közepébe Koch Csaba házigazda jóvoltából, hogy gyorsan szétcsapathassuk a kora délutánra tervezett Bock Sillerrel, amit csak a parasztok ivóborának neveztek és folyadékpótlásra szánták a munka közben, illetve után. Majd néhány klasszikus vörös fröccsbor után , (oportó, kékfrankos) rátértünk arra, amitől márkanév a Bock és amitől a Bock Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, a Bock Cuvée, a Royal vagy a Capella Cuvée fogalommá lettek és vele persze Villány, mert kétségtelen ilyen borok nem teremnek másfelé és ebben a műfajban tényleg tökéletesek.

Történelmi kortyok, az elmúlt tíz évből, szüretek, emberek gondos kezek munkái, nagy hagyomány, amelyből mindenki szeretne egy-egy kortyot lopni, az élményért, hogy érezhette. Olyanok ezek a borok, mint a művészettörténelem nagy, látványos bálványművei, egyszer el kell zarándokolni hozzájuk, e nélkül nem múlhat el egy élet, mert ugyebár, akkor mit is ért, mi értelme volt, hisz csak az ember készít bort, meg persze az a néhány félisten, mint a Szepsy, a Bock, vagy Koch.