Déry Szerelme a kamara színpadán

2013 okt 11
Megosztás

Több évtizede már, hogy létrejött a kamaraszínház Kecskeméten. Akkor azzal a szándékkal, hogy legyen kísérleti terep. Azóta nemcsak a világ, hanem az elképzelés, a gyakorlat is változott. 

Ami a színház jellegét illeti különféle variációk keveredtek, a népszínházi elképzelésektől a művész-színházi ambíciókig. A Kelemen László Kamaraszínház mostani bemutatója – a Szerelem – ezt a művész-színházi becsvágyat célozta meg. Többnyire sikerrel. A Szerelem színpadi fantázia, Déry Tibor műve, levelezése alapján, amit az eredeti dokumentumokra támaszkodva Réczei Tamás írt és rendezett. Hogy közhelyes legyek: „nagy fába vágta fejszéjét” a színház művészeti vezetője. Arról a Déry Tiborról kell(ene) képet rajzolnia, aki kommunistának vallotta magát, aki az ötvenes évek első felében fontos szerepet játszott abban, amit utólag írólázadásnak neveztek. A tollforgatók ebben az időben kezdték megint megírni az igazat, akkor, amikor az irodadalom kényszerzubbonyban volt. Déry volt az ötvenhatos forradalom egyik szellemi előkészítője is. Következménye: letartóztatás, vallatás, ítélet: kilenc év. Három év után amnesztiával szabadul. 1963-ban novellás kötete jelenik meg és következik a hatalomközeliségből adódóan a cenzúra helyett az öncenzúra kora. 

 

A színpadi történet börtönévekről szól, de a visszaemlékezésekben, a megjelenített és a színen látható gondolatokban, cselekedetekben ott van az ötvenes évek légköre, a szabadulás utáni időszak politikai hangulata is. Hogy a nézőnek ne legyenek kételyei a történelmi múltat illetően, a rendező Réczei Tamás megjelenítteti a színen – többek között – Nagy Imrét, Kádár Jánost és Aczél Györgyöt is. De hogy miért női szereplő játssza a politikai figurákat, a rájuk emlékeztető maszkokban, az számomra rejtély. (Szeretném remélni, hogy csak számomra). Olykor paródiának éreztem.

 

Szerelem – ez a címe nemcsak az 1963-ban megjelent novellás kötetnek, de a Makk Károly rendezte filmnek is. Az előadást nézve, a film, mint műfaj is eszébe jut az embernek. Jelenetek sora érintkezik, csúszik egymásba, filmszerűen váltakoznak a hosszabb, rövidebb párbeszédek, látnivalók. Réczei színházi eszközökkel oldja meg, amit a filmesek vágással valósítanak meg. A néző először ámul, de néhány perc múlva természetesnek tartja, hogy most olyan „filmet” lát, ami színmű. Izgalmas, érdekes színi előadást.

 

Író a főszereplője a darabnak, aki a börtönben is alkot (ott írta a G.A. úr X-ben regényét is), akit megaláznak, aki mindent elismert, azt is, amit nem követett el. Írót láthatunk a színen, aki túlélésre játszott a börtönben, aki nem volt hajlandó átírni regényét az ötvenes évek elején az akkori kultúrpolitika szája íze szerint, most meghasonlott. Egy emberről szól a Réczei és csapata által alkotott színmű. Férfiről, akit hazavár jóval fiatalabb felesége. Fiúról, aki levélben hazudik édesanyjának, hogy védje őt. Déry Tiborról, de nemcsak róla….

 

Nincsenek könnyű helyzetben a szereplők, hiszen a realista és szimbolikus elemekkel ellátott, funkciójának és rendezői elképzelésnek teret adó díszletben (tervező: Kiss Borbála), a nézőktől néhány méterre kell eljátszaniuk a rájuk bízott figurát. A nézők közelsége megköveteli a visszafogott gesztusokat, a jelenetek sokasága, a gyors váltások pedig a pontos mozgást. A mű főszereplője (már-már azt is írhatnám: címszereplője) Kőszegi Ákos színészi érzékenységgel járta azt az utat, amelynek végét a pszichikai folyamatok összefüggésének megbomlása jellemez. Az ifjú, szerető feleséget, Böbét Téby Zita alakította. A premieren még nagyon érződött a fiatal művésznő izgalma. Joggal bízhatunk abban, hogy később ez elmúlik. A főkapitány szerepét Szikszai Rémusz formázta, aki különösen jó volt a cinikus vallató „mundérjában”. Szokolai Péter a cellatárs (Sebes) volt. Annyira realista, hogy még azt is feltételezhetjük; a hétköznapi valóságból, valakitől tanulta a börtönélet szokásait. A családhoz évtizedek óta tartozó szolgáló: Mária Jablonkay Mária. A háttérbe húzódó, a szó nemes értelmében szolgáló szerepét pontosan, visszafogott színészi eszközökkel jelenítette meg a művésznő. A gyerekét szerető, érte aggódó Mama Réti Erika. Annyira Anya volt, hogy azon se csodálkoznánk, ha a nézők közül többnek a saját Édesanyja jutna eszébe. Decsi Edit tizenegy, Fazakas Géza nyolc szerepet alakított. Mit mondhatnánk? Nem egyszerű feladat. Helytálltak!

Művész-színházi előadást láthattunk. Rólunk, múltunkról szól, nekünk.

 

 

-miAtt

 
Címke: