Nem tudom létezik-e az építészetben olyan fogalom, hogy udvarias, vagy elegáns, Farkas Gábor alkotói filozófiájában mindez magától érthetődő, talán az egyetlen, amiből nem enged. 

Nem is tehetné, mert ez áll a legközelebb önmagához. Mindez persze nem változtat azon, hogy őt is - mint minden alkotót - elhagyják és önálló életútra kelnek az alkotásai.  Ebbe a szakításba már nincs beleszólása, a fájdalom a korkritika nagyságától függ.

Farkas Gábor, Ybl-díjas építésznek a nagybátyja is építészként dolgozott, neki ennek ellenére nem voltak határozott elképzelései a továbbtanulással kapcsolatban, de a végzős  középiskolai osztályból végül három osztálytársa mellett ő is az építész szakra ment tovább, egyszerűen el szeretett volna kerülni városból.  Aztán visszatért és végigjárta a szakmai ranglétrát, a korabeli kecskeméti szocialista beruházásokon több beosztásban dolgozott, a Lordok ház építésénél például felmérő-technikusi teendőket látott el. A hetvenes évek városfejlesztési elképzeléseiben Kerényi József hozzállása hatott rá és kortársaira a leginkább. A legtöbb kollégájával együtt a nagy állami tervező vállalatnál dolgozott, ahol jó néhány szellemi műhely is kialakult. Magáért beszél, hogy néhány év alatt az övé lett a legnagyobb számú csoport, talán ezen sikerei miatt is immáron huszonöt éve tanít különböző egyetemeken. Az oktatás során ugyanis nem akar tanítványaira nehézkedni, úgy véli, a tanítás nem abból áll, hogy teltöltünk egy tárolóedényt, hanem, ha megpróbálunk lángot gyújtani. 

Tércsapások

Farkas Gábor a kecskeméti főtér átépítésével és rekonstrukciójával átlépett egy határt, kilépett a szélesebb közönség elé, láthatatlanként lett celeb. Ennek meg lett az ára, kapott jócskán hideget, meg egy kis meleget is. Az volt rá az első reakciója, hogy soha többet nagyobb közösséget érintő munkát. 

Kevesen tudják, hogy a főtérfelújítás 70-es évekbeli első modernizálásában is részt vett, a kor szerény választékának megfelelően újult meg a központ, majd következett a kilencvenes évek. A koncepció az volt, hogy a keramittéglák sajátos sárgasága köszönne vissza a burkolatban, de nem volt olyan anyag és cég, amely ezt prezentálni tudta volna, így maradt a jelenlegi szürke alap a fő motívum - tudtuk meg a beszélgetés során. Aztán jött Hámori Zoltán jó kedvvel megírt cikke a megyei lapban - mondta a tervező, majd, kitört a háború a hasábokon, az SMS rovatban, meg persze az Interneten is. Az építész meglepő őszinteséggel beszélt azokról az időkről, arról, hogy mennyire megviselték a támadások, orvosi kezelésre kellett járnia, majdnem odalett az egészsége. Aztán egy nyáreste, az akkor még Liberté étterem teraszán megivott néhány sört, nézte a kivilágított központot és a sétálókat, aztán túllépett az egészen. Hogy mindezek ellenére miért kapcsolódott be a Rákóczi út felújításába? Egyszerű: hiúságból. 

Az építész barátja

A városok, a történelmük, a hangulatuk, a kulturális gyökereik mind befolyásolják a tervezőket. Gábor véleménye szerint Kecskeméten nagyobb teljesítményű és színvonalú építészeti munkásságot lehet találni, mint az ország más városaiban. És, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy épület-alkotás megszülessen? Válasza szerint, ha a ráció az elsődleges, akkor a végeredmény gyakran szárazabbnak tetsző, persze ez nem biztos, hogy baj, ha viszont valami túl emocionálisan készül, akkor elbillenhet afelé, hogy tetszelegni, megfelelni törekszik, elveszítve az őszinteségét. Farkas Gábor úgy véli: az időtálló alkotás valahol a kettő között van. Ennek is meg kell felelni, amelyhez fegyelemre van szükség. A tervező az idén kitette az irodája falára, hogy ne zavarják, ha bárkinek bármi kérdése is van, oldja meg. Azt remélte, mostantól gondtalanná válnak a napjai és adózhat végre a fáradságos tervezést követő építészet boldogságos ráadásának. Ez sem jött össze. Ilyen korlátok között kell élnie, de a kötöttség az építész legjobb barátja - vallja, a többi meg az utókor dolga. Igaz, a fiatalok ezt másként látják. 

- Csak egy kicsit lennének ilyenkor udvariasabbak és elegánsak - mondja. De Farkas Gábor már csak ilyen. Ezen a téren soha nem fog megváltozni.