Aki a virágot szereti, rossz Gyenes már nem lehet. Nincs is köztük olyan, aki ne szeretné, sőt, nem egy az életét tette fel a növényekre. A családi legenda a 18. században kezdődött.

A kecskeméti Gyenes-család volt a vendége az Élet a régi Kecskeméten... Facebook csoport legutóbbi rendezvényének. Az előadás a várakozásoknak megfelelően alakult, évszázadokkal korábbról indult az izgalmas időutazás Gyenes Jánossal, aki 1715-ben született. A család legendás háza a mostani Jókai utcán található, oldalán az író emlék-táblájával. Jókai ugyanis két évig napi rendszerességgel vendégeskedett a családnál, mint Gyenes Sára férjének, Muraközy János ügyvéd-festőnek barátja. Asztaluknál ült gyakran Petőfi Sándor is, akire - egy korabeli írás felolvasásából kiderült -, barátai irigyek voltak a Pesti újságokban megjelent versei miatt. A ház ura, Gyenes Mihály meghatározó közéleti szereplő volt Kecskeméten: aljegyzőként, tanácsosként, majd városi erdőfelügyelőként dolgozott. Érdekes és meghatározó polgárként írásaiban említést tesz róla Mikszáth Kálmán is. Városbíraként felvett szokásait Jókaitól ismerjük, aki leírta: Gyenes Mihály módszere egyszerű volt, a vitapartnereket leültette asztalához, bort, cipót és szalonnát hozatott, majd addig beszélgettek a finom ételek, italok mellett, amíg a felek megbékéltek. A ház egyébként is híres volt vendégszeretetéről, sőt, egy korabeli írás szerint a városban itt használtak először gyertya helyett petróleumlámpát. 

Egy ügyvéd kettős élete

Az előadásból kiderült, Muraközy János sajátos életet élt a ház egyik szobájában. A család életét feltáró Gyenes Pál elmondta, Muraközynek volt egy dolgozószobája, ahová sem felesége, sem a gyerekei nem léphettek be. A szabály harminc évig, Muraközy haláláig volt érvényben. Akkor aztán kiderült, mit rejtegetett a férfi, a szoba tele volt ugyanis azóta méltán híressé vált festményeivel. A titkolózásról megtudtuk, Muraközy szülei nem örültek fiuk művészi hajlamainak, ezért is adták ügyvédnek. Ő azonban nem tudott alkotás nélkül élni. Míg Muraközy festett, apósa, Gyenes Mihály 1834-ben, évtizedes téplődést követően nagy lépésre szánta el magát, és lecsapoltatta a Déllő-tavat, kialakítva helyén a város első közparkját, a mostani, róla elnevezett belvárosi teret. A park hamar igen népszerű lett, hiszen kialakítottak rajta egy zenekari színpadot és egy cukrászdát is. 

Az ősök tehát igen magasra tették a lécet a Gyenes családban. Az előadásból kiderült, a sarjak könnyen vették ezt az akadály és a családfa ágai közt akadtunk ügyvédre, állatorvosra, járásbíróra, mérnökre, tanácsnokra, postatisztre, adótisztre, cukrászra és műkertészre.

Érdekes epizód a családtörténetben 1877. április 9. amikor Gyenes Pál (második) gyilkosság áldozata lett. A Kecskeméti Lapok cikke szerint a férfi erdőinspektorként végezte a munkáját, amikor egy lelepleződött orvvadász közvetlen közelről agyonlőtte. 

Államosítás percről percre

Nagyot ugorva az időben elérkeztünk az este harmadik Gyenes Páljához, aki az 1800-as évek végén a Centrum Áruház helyén megnyitotta a Nefelejcs nevű cukrászdáját. A sikeres és gyönyörű vendéglátóhelyet 1949. december 28-án 16 órakor államosították. Az előadó elmondta, Gyenes Pál zsebében 20 fillér maradt, anyósa, Dékány Erzsébet két héten belül meghalt. Gyenes Pál pedig folyamatosan kérelmeket, beadványokat írt, hogy visszakaphassa iparengedélyét. Kérései 1952-ben találtak halló fülekre, mézeskalács és fagylalt készítésére és árulására kapott a cukrász engedélyt, iparát az Ady Endre utca egyik pincehelységében folytatta. Szaktudását sok fiatalnak átadta, tanítványai között volt többek között Fodor István és Falusi Béla.

Az előadáson eddigre világossá vált, hogy a Gyenes család története mélyen átszövi Kecskemét történetét. Ezt erősítette, amikor az előadó áttért édesapjuk, Gyenes István történetére. A meggyilkolt erdész nagyapával és cukrász édesapával a hátamögött Gyenes Istvánra az elemi iskolában tett mély és meghatározó benyomást a kertészkedés. A jól tanuló gyerekek ugyanis kaptak néhány négyzetméternyi területet, ahol megtanulták a szakma alapjait. Ő is így tett és 1929-ben végezett a Kertészeti Tanintézetben. 1930-ban megalapította saját kertszetét a Daróczi közben és üzletet nyitott a Luther palotában. 

Négyszer a nulláról

Gyenes Pál elmondta, édesapja négyszer kezdte újra a nulláról kertészeti vállalkozását. Az első, 1930-as indulást követően 1935. május 28-án, egy óriási jégverés pusztította el a több ezer palántát és az üvegházat. Gyenes István újra kezdte. 1944. októberében a háború miatt ürítették ki a várost, a kertész családjával egy lovaskocsin menekült a Dunántúlra. Június 4-én tértek haza szembesülve a teljes pusztítással. Gyenes István anyósa ekkor felajánlotta, ad a családnak pénzt konyhabútorra, de a veje rábeszélte, hogy a tőkéből muskátlikat vegyenek, majd annak az árából lesz konyhabútor. Lett is, a kertészet újra megindult, immár harmadszorra. 1951. június 30-án - két évvel a cukrászda elvétele után - államosították a kertészetet. Gyenes István megelőzve az elkerülhetetlent, önként adta át a vállalkozását a Kertészeti Vállalatnak. Később ennek jogutódja, a Városgazdálkodási Vállalat felajánlotta a virágüzletet neki, de nem vállalta, 1967-ben nyugdíjba vonult és teljesen tönkretéve visszakapta kertészetét. Ekkora már öt gyermekére várt az újjáépítés, akik neki is láttak, és a fejlesztést a mai napig sem hagyták abba. Gyenes István 1988-ban hunyt el, fontos és több soron és szinten elismert örökséget hagyva Kecskemét városára és gyermekeire. 

Az egyetlen lánygyermek, Gyenes Melinda gombakutató lett egy véletlennek köszönhetően, Gyenes Ferenc a piacon árul növényeket (mindig jellegzetes kalapban) és otthon muskátlit termeszt, Gyenes István hatalmas vállalkozást vezet feleségével sok ezer négyzetméternyi üvegházrendszerben és fóliasátrakban. Több mint száz helyen végeznek beültetéseket az ország területén, városellátó kertészetként működnek. Édesapjuk kedvenc növényét, a gyöngyvirágot is termesztik, nőnapra hajtatják meg őket. Gyenes László a nyolcvanas évek óta a Ceglédi úton él, itt alakított ki saját kertészetet. Húsz évig gerberát termesztett, majd a piaci igényeknek megfelelően ő is muskátira váltott. Gyenes Géza kakukktojás, hiszen műszaki egyetemet végzett és telefontársaságoknál dolgozott 2007-es nyugdíjba vonulásáig. 

Az utánpótlás is felsorakozott, Ferenc lánya, Gyenes Szilvia például rendezvények dekorációit biztosítja virágkompozícióival. Az unokákról pedig még nem is szóltunk, pedig belőlük is van bőven. Annyi biztos, jól tanulnak, megérdemelnek néhány saját négyzetmétert az üvegházakban, hogy kitanulhassák a szakma alapjait.