Hírös városi külügyminiszter kerékpáron

2017 jún 2
Megosztás

Ma kísérik utolsó útjára Farkas "Csiperó" Gábort a kecskeméti köztemetőben. Az Európa Jövője Egyesület Elnöke, a nemzetközi gyermektalálkozók szervezője, motorja, hirtelen halálával pótolhatatlan űrt hagyott maga mögött. Búcsúztatása már csütörtökön megkezdődött a civilek házában, ahol sok százan rótták le kegyeletüket és tiszteletüket Gábor fotója előtt. A Hírösvény az alábbi utolsó interjújával búcsúzik tőle.

Farkas Gábor megkapta az Európai Polgári Díjat, mert rendületlenül hirdeti az európaiságot,  gondozza a fiatalok jövőjét és ez a szellemiség működteti az Európa Jövője Egyesületet.

Arról kérdeztük az utca emberét, hogy miről ismerszik meg a polgár, de legtöbben csak megvonták a vállukat. Volt aki annyi mondott, ott ülnek a színházban, vagy pedig jómódúak, de határozott megállapítást senkitől sem kaptunk. Röviden, nem nagyon értjük a polgárság fogalmát, de szeretjük. Vegyünk példát Csiperó Farkas Gáborról. Azért tesszük elé ezt a megkülönböztető fogalmat, mert van a helyi közéletnek még egy Farkas Gábora, aki szintén polgár, jazzt hallgat és házakat, tereket tervez. Szóval, Csiperó Gábor polgártárs arról ismerszik meg, hogy nem sokat ad az öltözködésre, de a gyermekfesztivál megnyitójára azért mindig kirittyenti magát. Jómódúnak egyáltalán nem mondható, van egy közös belvárosi lakása a feleségével. Benzines gépjárműre nincsen szüksége. Amikor ugyanis Brüsszelbe utazik, mint a napokban is, hogy meleg kézszorítások és gratulációk mellett átvegye az Európai Polgári Diplomát, elviszi a repülő, a reptérre meg a busz. Fontos állomás az életében a kecskeméti piac, az újságos, meg a jó kávézó hűs terasszal. Ezekre az életcsomópontokra pedig elviszi a kerékpár, nem is kell ennél több vallja, ja, persze, ehhez kell egy jó vastag zárható lánc, hogy el ne lopják a drótszamarat a polgárság ellenségei.   

- Szóval ennyi? 

- Igen, ennyi.

- Hát ez nem sok. 

- Nem bizony, de nem elég polgárnak lenni, annak is kell maradni, és ez az igazi kihívás. Ennek tudott megfelelni Csiperó Farkas Gábor, aki nem forgott az elmúlt huszonhárom évben a damaszkuszi úton, hanem csak ment előre, mint egy szerzetes és húzta az Európa Jövője Egyesület szekerét, volt amikor egymaga, volt amikor mások segítségével.

Azt kérdeztem tőle, a hűs teraszon ülve, hogy gondolta-e egykoron, hogy itt a nagy közéleti nyomakodásban éppen ő lesz az európai polgár.

Gondolta a fene - válaszolta Weöres Sándor módjára röviden és frappánsan, de mivel Csiperó Farkas Gábor sohasem volt a rövid válaszok embere, elkezdett mesélni és az ember csak hallgatja, hallgatja hosszú órákig, néha a felszolgálólányok leszedik az asztalt és újraterítik és ő csak mesél tovább, dől belőle a történelem, az anekdota. Majdnem Szókratész ő a majdnem Agórán.

Azt mondja, egyébként nem kellett ehhez nagy kunszt és nagy tudás, de biztos volt benne, hogy jó lesz és mihamarabb meg kell csinálni, mert ha nem mi, akkor más fogja - mondta a kezdetekről, az egyesület 1990. szeptember 29-i - az önkormányzati választások kampánycsendnapján történő - megalakulásáról. Kilenc hónapra rá már meg is nyitott az első kecskeméti gyermekfesztivál, tizenhat ország részvételével. Aztán az egészet elkapta a szervezés láza és a történelem spirálja. Generációk élvezték évről évre a csiperós fesztiválok csereprogramjait: kamaszkorok legszebb nyara, szerelmek, házasságok szövődtek, testvérvárosok nőtték ki magukat és csak ment ment Kecskemét híre Európában, a nagyvilágban, vitte azt egy biciklis ember, aki sohasem utazott ki a csoportokkal, nehogy azt higgyék, azért találta ki, mert ingyenélő és a gyerekek hátán akar világot látni, neki más dolga volt itthon: szervezkedett, telefonálgatott, pénzért kalapozott, meg - mint egy tisztes férfipolgárnak -, természetesen a henteshez is neki kellett eljárnia. 

Csiperó Farkas Gábor bölcs ember, két dolgot azonban nem tud. Azt, hogy összejön-e a következő fesztiválra a pénz - ha az utolsó pillanatban is, de még mindig összejött - és mi lesz Csiperó Farkas Gábor után - hiszen az a több mint hetven év, amit megélt, az mégiscsak emberöltő - meddig lehet ezt csinálni, és csinálhatja-e ezt más egyáltalán, tudja-e majd, mert nem elég európainak lenni, hanem hinni is kell, de úgy hinni, ahogy a biciklis ember, Kecskemét tárca nélküli külügyminisztere hisz, eddig még senki nem tudott ennyire önzetlenül ebben a városban, meg az ifjúságban, meg persze Európában. 

Igaz, Csiperó Farkas Gábor tudja milyen volt az, amikor távol volt tőlünk Európa szelleme, meg mit csinált azokban a távoli, ködös időkben az a sok-sok sürgő-forgó hazafi, akik benépesítik a mai közéletünket, ugyan mit is zavarna ez az ő hitén, hiszen ő már akkor is demokrata volt és humanista, ez az ő tisztje és kegyelme.

 

Legolvasottabb: 
Bekerüljön az "Legolvasottabb" rovatba
Hírös city slider ajánló: 
Igen