Semmi felhajtás, semmi köszönet. Horváth Zsolt tizenhat évig volt egyéni képviselő-jelöltje Kecskemétnek. Csendben távozik. Pesten él, nem akar polgármester lenni, de vannak jelöltjei.

1998 óta, tizenhat éven keresztül volt országgyűlési képviselő a Kecskeméten egyéni körzetben megválasztott, fogorvos végzettségű Horváth Zsolt. A következő, kisebb parlament kevesebb képviselői körzetet von maga után, így a "nagy öreg" kimarad az új országgyűlésből. 

- Mikor tudta meg, hogy nem indul újra az országgyűlési választásokon?

- Ezt nem lehet konkrét időponthoz kötni, úgy menet közben érződött. Jöttek a fiatalok, akik harapnak, nem csak a parlamentben, hanem az érdek-érvényesítésük során is, nekem pedig már - hál' istennek-, van annyi tapasztalatom, hogy ezt megéreztem, ezért hátrébb léptem. Hozzá kell tennem, belátom a világ változásait, nincs bennem sérelem, a képviselői pályám során két alkalommal voltam kormányom, kétszer ellenzékben, úgyhogy a mű beteljesedett.

- Az egészségügyi szakmai tapasztalata mégis egyedülálló, már-már rang, nem?

- A politikai első vonal más, mint a szakmai képviselői munka. Egészségügyi szakpolitikus voltam és az is maradok. Ha az új Orbán-kormányból felkérnek ezen a területen bizonyos feladatok megoldására, kidolgozására, akkor azt örömmel veszem.

- Egészségügyi kormánybiztosként mi volt a megbízatása?

- Elsősorban a patikaalap és a hozzá tartozó hitleprogram, valamint a Gyed Extra kidolgozása.

- A kecskeméti kórház- és egészségügy előremozdításért-fejlesztésért mennyiben tevékenykedett? 

- Nem volt rá szükség, mert ezekben az ügyekben, akihez fordulhattam volna, ugyanezt az utat Zombor Gábor közvetlenül rövidre zárta. 

- Mi lesz önnel a jövőben, tudja már?

- Csak körvonalakban. Pesten élek a családommal, tehát itt szeretnék elhelyezkedni, természetesen egészségügyi szakterületen, de nem orvosként, mert szerintem az senkinek nem tenne jót, ha tizenhat év kihagyás után odaállnék a fogorvosi székhez. Addig is tanítok tovább egészségügyi stratégiát a Nyugat-Magyarországi Egyetemen  és közben keresem a lehetőségeket.

- Örökös kérdés a partvonalról: kevés vagy sok kórház van Magyarországon?

- Úgy fogalmaznék, hogy elegendő van, de lehetne akár kevesebb is, de akkor a súlypontokat át kellene helyezni a járóbetegellátásra. Szerintem ez utóbbi területen szükség lenne egy ésszerű magánosításra, hogy érdekelt legyen a járóbetegeket kezelő szakorvos, miközben ez által tehermentesíti a költségvetés szempontjából a drágább fekvőbetegellátást.

- Mint tudjuk, Zombor Gábor a parlamenetet választotta, ezért ősztől megnyílik az út egy új kecskeméti jobb oldali polgármester-jelölt számára, nem kecsegteti ez a lehetőség?

- Nem, mert ez most már egy abszolút helyi dolog, hiszen elválik egymástól az országgyűlési képviselőség és a polgármesterség. Ez a helyi közösségi erők érnyesülésének fog jót tenni, úgymond, a civil kurázsinak. Szerintem olyan emberre van szüksége Kecskemétnek, aki itt él tesben és lélekben.

- Tudna ilyet mondani?

- Többet is. Például Molnár Ilonát, aki a tisztiorvosi szolgálatot vezette, majd közigazgatási államtitkár volt. Határozott, jó szakember. Vagy Sárközy István, egykori alpolgármestert, aki a mai napig aktívan részt vesz a város pedagógiai és kulturális közéletében. Nem utolsósorban Vörösmarty Attilát, a Fidesz önkormányzati frakcióvezetőjét, aki tizenkét éve dolgozik a helyi közéletben, jól beágyazott, gyakorlatias, igazi kecskeméti.