Dr. Balogh László több mint  húsz éven keresztül aktív közéleti szereplője volt Bács-Kiskun megyének.

 

Országgyűlési képviselőként, megyei közgyűlési elnökként és a Dél-Alföldi Regionális Tanács elnökeként. A napokban hatvan éves politikus a közélettől visszavonult, de vajon miként látja jelenlegi szűkebb hazáját és politikát az az ember, aki  - pártoktól függetlenül - a megye fejlesztésére tette fel a fél életét. 

 

- Mi van Önnel hogyan él mostanság?

 

- Nyugisabban, mint korábban. Ügyvédkedem,  egyetemen, tanítok  megyei közgyűlési képviselő vagyok, és unokázom, meg persze sokat beszélgetek azokkal a barátaimmal akik normális közállapotokat szeretnének látni a választások után. 

 

- Mit tanít?

 

- Önkormányzatiságot, területfejlesztést és vidékfejlesztést

 

- De, hiszen ezeket a területeket már leépítették, lényegében nem működnek.

 

- Igen, az egyik barátom kérdezte is, miért nem történelmet tanítok? De attól még, hogy ebben a ciklusban leépítették ezeket a területeket, tanítani kell, mert igenis lesz jövőjük. A döntés a leépítésükről - politikai döntés volt. Ezzel a döntéssel elsősorban a vidék, a vidéki emberek veszítettek, de megvagyok győződve arról, hogy az önkormányzatiság a területfejlesztés és vidékfejlesztés nem sokáig marad a mostani kiherélt állapotában. Ezeket az ügyeket nem lehet Budapestről kiadott parancsokkal intézni.     

 

- Az államosítás oka meggyőző és tényszerű, miszerint ez az önkormányzati rendszer, megyéstől, regionális fejlesztési tanácsostól mindenestől finanszírozhatatlan, ezért volt szükség részben a megszüntetésükre és a helyi intézmények államosítására. 

 

- Miért, ha az állam tartja fenn az intézményeket az olcsóbb? Nem, inkább drágább. Másrészt nem kellett volna a kormánynak kollektíve büntetni az önkormányzati világot és államosítani. Egy város nem attól város, hogy jóhírű kórháza híres iskolái vannak és, hogy ezek az intézmények fazont adnak neki? Nem véletlen, hogy Kecskemét ragaszkodott volna ezekhez az intézményekhez - persze a többi város ugyanígy.  Csakhogy ez szembe ment volna a kormány elképzeléseivel, így aztán az említett intézményeket államosították.  

 

- Volt más út?

 

- Igen, természetesen. Felül kellett volna vizsgálni a feladat-  és  hatásköröket, és ehhez igazítani a finanszírozást. De a decentralizáció útjáról -, amelyet a különböző kormányok a rendszerváltás óta követtek - nem lett volna szabad visszafordulni és államosítani, feladva a több mint 20 éves önkormányzatiságot. Ez bűn volt, de úgysem fog működni. A fővárosból nem lehet a helyi ügyeket intézni. Ennek az a vége, hogy akadozik, vagy megáll a rendszer. De hát ezt lehet is látni. 

Hozok egy mostani példát a központi döntések idiotizmusáról: hamarosan megnyitnak a nemzeti trafikok, dehogy konkrétan a városon belül hol lett volna rájuk szükség erről nem egyeztettek a helyi szakemberekkel. Az eredmény az, hogy tele lesz szolgáltatás nélküli fehér foltokkal egy-egy város, mert a döntéshozóknak semmit sem jelentettek az utcanevek. 

 

- A helyi ügyek súlya most az országgyűlési képviselőkre nehezedik, nekünk pedig van belőlük néhány.

 

- Teljesen más ma országgyűlési képviselőknek lenni, mint amikor én voltam. Mi részt vettünk a törvények előkészítésében a szakmai és politikai vitákban, és ezután döntöttünk. Ma van úgy, hogy ügyvédi irodák készítik elő a törvényeket, egyéni indítványok kerülnek a ház elé, nincs is idő a megismerésükre és már dönteni is kell róluk. Ebben a rendszerben a gombnyomás a lényeg. A döntések egy helyen születnek és abban az átlag képviselő nem szólhat bele. 

Mi vitatkozhattunk a miniszterelnökökkel. Még a napokban elhunyt, általam nagyra becsült Horn Gyulával is. Az Ő segítsége nélkül itt Kecskeméten a megyei könyvtárat nem tudtuk volna befejezni, vagy egy másik példa a városunkból: a Bokros csomag időszakában indult az onkoradiológiai központ fejlesztése. Horn Gyula megértette, hogy ez a fejlesztés fontos a térségnek - és így megvalósulhatott. Akkor is, ha az országban megszorítás volt.     

 

- Az önkormányzatiság elve érthető, de mi a helyzet a megyékkel, tényleg szükség lenne rájuk?

 

- A megyéknek úgy lett volna értelme, ha az intézményfenntartás mellett a fejlesztési döntések is megyei szinten maradnak.Azt ugyanis megyei elnökként tudtam, hogy melyik településnek mik az erősségei és a gyengeségei, hol melyik polgármester tudja végigvinni a fejlesztési elképzeléseit, és ki az akinek segíteni kell. Persze, ehhez jó csapat kellett, sok utánjárás és munka, de hatékonyan működött. Bizonyság erre, hogy ma is jószívvel emlegetik a fejlesztési programjainkat. 

 

- Van receptje  a megoldásra?

 

- Nem kellett volna államosítani a megyei közgyűlés  vagyonát, elszedni az intézményeit, és elvinni a költségvetését. Szóval az ami ma van az semmiképpen sem maradhat így. 

Hogy mi lesz a jövő? Én a konszenzusok, a megállapodások híve vagyok. Meg kell állapodnunk arról, hogy milyen önkormányzati világot akarunk és azt az ország teherbíró képességéhez kell igazítani. Mindent nem lehet visszacsinálni, de a helyi önállóságot a lokálpatriotizmushoz való jogot vissza kell adni az embereknek. A településeket "önkormányozni" kell. Vissza fogjuk hívni a méltatlanul, politikai megfontolások alapján elbocsátott szakembereket, mert azok nem felejtettek el dolgozni, és még tudják, hogyan kell a helyi közösséget, a településeket szolgálni. 

Önkormányozni persze csak akkor lehet, ha beindul a gazdaság,  és működik a decentralizált állam. Jó lenne végre megcsinálni egy élhető, nyitott kis Magyarországot.