A televízió reggeli adásában épp a bíróságot, pontosabban a vörösiszap-per bíróját alázzák, hogy felmentette a gyilkosokat, mármint a gyár vezetését, miközben az abszurd módon a domb tetejére épített és többször magasított, majd a túlterheltségről felhasadt iszaptározó hömpölygő, maró kocsonyájában összesen tízen vesztették életüket, többen maradandóan megsérültek és nagyon sokan örökre elveszítették az egykori otthonukat, a település visszavonhatatlanul elértéktelenedett.

Ennyi a hír. A bizonyítékokról, a nyomozás hibáiról, az indoklás lényegéről - miszerint a hivatalos iratok a tározó időszakos műszaki vizsgálatáról, rendben voltak -  hogy a felelősökért tovább kellett volna menni az eljárásban, erről nem esik szó, de ha esne is, az állampolgárnak erre már nem is jutna ideje, mert közben csöngetnek, pontosabban szirénáznak a háza előtt. Az állampolgár kinéz az ablakon és megállapítja: tényleg őt keresi a rendőség, azonnal ajtót nyit, nem is érdekli tovább a vörös iszap álságosnak mondott sztorija, hisz csak valami forró nyomos felderítésben kérhetik a segítségét, ő meg, ahol tud, segít.

- Jó reggelt! - mondja a járőr, majd a keresett személy lecsekkolását követően így folytatja: van e itthon tízezer forintja, mert ha nincs akkor megyünk a börbibe.

- Mi van? Hová? Kérdi az állampolgár, mire a rendőr elmagyarázza, hogy a végzés szerint elő kell állítaniuk egy több mit egy évvel ez előtti helyszíni bírság ügyében, de ha van itthon tízezer forintja, akkor megúszhatja a börtönt, meg  a vele járó közmunkát.

- Akadni akad - válaszolja az állampolgár, majd felöltözöm, bemegyek a postára, befizetem, az igazolást meg beviszem a rendőrségre, jó?

- Az úgy nem fog menni, nem értett meg bennünket, bevisszük mi, ez az eljárásrend, mert ha mégsem fizetné be, akkor, mint már mondtam, jön a börbi.

- Az állampolgár még fel sem ocsúdott már ül is a rendőrautó hátsó ülésén, amikor elindulnak látja, hogy néhány környékbeli ablakban megmozdul a függöny a búvó tekintetek előtt.

- De miért nem küldtek egy felszólítás, egy E-mailt, egy SMS-t, itt lakom évek óta, nemhiába találtak meg, nem lett volna egyszerűbb meg olcsóbb - feszegeti a határait az állampolgár, de a két járőr már rutinos.

- Az nem  a mi dolgunk, nekünk ezt adták ki, a többiről nem tudunk. Maga átvette a helyszíni bírság csekkét ezzel az kézbesítve lett, ráadásul örüljön, hogy nem hajnalban jöttünk a sok riasztás miatt, mert az az eljárásrend, akkor ugyanis mindenki otthon van, a postanyitást meg kivárjuk szépen az előállítóban.

- Jó, jó, emlékszem már betettem a kesztyűtartóba és elfeledkeztem róla, de hát akkor is és közben nem mer kinézni a kocsi ablakán, nehogy összeérjen a tekintete egy ismerőssel.

A két rendőr diszkréten várakozott a posta előcsarnokában, míg az állampolgár sorban állt az ablaknál. Amikor végzett a járőr odavetette neki, hogy jól őrizze meg azt a sárga kis cetlit, amellyel a befizetést igazolja, mert volt eset, hogy másik egység is megkapta az előállítást, így előfordulhat megjelenhetnek még a mai nap során nála, aztán ha nem tudja igazolni kezdődik elölről az egész.

- No akkor viszlát - mondja  a rendőr, mire az állampolgár rákérdez, haza már nem visznek?

- Nem, ez már nincs benne a parancsban. Ja, aztán majd kapni fog egy másik csekket, 9.800 forint előállítási költségről, azt is fizesse ám be, nehogy újra találkozzunk!

Az állampolgár csak áll az ónszínű ég alatt, és keresi a kandikamerát, hogy ugye vicc ez az egész, ugye tényleg nem lehet ilyen egyszerűen börtönbe kerülni, hisz erről beszélt reggel a televízió is, de senki nem jön felé, csak egy üres nokiás-dobozt görget a szél, aztán elindul az ózonlyukas, langyos szélben hazafelé, mert hónap vége van, nem maradt pénze taxira.

Rajnai Attila

fotóillusztráció: 444.hu