Jó madarak jó borokon a Koch Borházban

2017 feb 20 - Írta: Hírösvény -

Az Etyek-Budai borvidék finomabb savú lankáin, a Velencei-tó melletti L. Simon családi borászat volt a vendége a kecskeméti Koch Borház legutóbbi borestjének.

Sokan voltak rá kíváncsiak, persze, leginkább arra, hogy egy politikus vajon tud-e bort készíteni, mert ugyebár ebben a szakmában nem lehet vizet prédikálni, mert egy bor az vagy jó, vagy nem jó.

Hál Istennek, L. Simon jól választott borászt és jól választott hozzállást is, mert a borfelelőse, Dobos Ferenc végigjárta a hazai szakma ranglétráját, ha Mc’ Donalds-ról beszélnénk, azt mondhatnánk sütött krumplit is, hamburgerpogácsát is mire vezető pozícióba került. Valóban így volt, mert nagy vonalakban a nyárlőrinci egykori Szikrai Állami Gazdaságtól a Hungarovin-en és a balatonboglári pincegazdaságon keresztül vezetett az útja Agárdig. A jó borász mellé a tulajdonosi hozzáállás sem hiányzott, mert L. Simon család szabad kezet adott Dobos Ferencnek, aki végre kiélhette szaktudását és tapasztalatát a Velencei-tó két partján fekvő különböző termőhelyeken. Az összesen 25 hektáron még található a régi Saszlából, amely egykoron minden paraszti porta mellé dukált, aztán persze Irsai, meg Veltelini, Rajnai, és a rozéba valók, amelyek egy könnyed reduktív eljárásban meglelhetik önmagukat.

Persze, ha most az utcán megállítanánk egy járókelőt, hogy mondjon egy jó L. Simon bort, valószínű azt sem tudná miről beszélnünk, mert a borászat még a nagy indulás előtt áll, még nem lépett ki a reggel gomolygó ködéből.

Pedig a borászat, akár a nagyok, kétfajta gyöngyözőbort is készít. Az egyik fanyar, a másik félszáraz populista, szinte minden korosztálynak a kedvencévé válhat hidegen. A két Velence-tavi honos vitorlásról lettek elnevezve, előbbi a Kalóz, utóbbi pedig — Saszla-Irsai párosítás - a Laser.

Az L. Simon borászat fehér borsorából két dolog, na jó, három dolog volt meglepő, Az egyik a Veltelini amivel kenterbe verik a labancokat, a másik a Rajnai Rizling, a kerek és barátságos savaival, a harmadik pedig az elnevezés. Igaz, ettől egy marketinges a falra mászna, de ebben a borászatban nem nevezik nevén még a fehér borokat sem, hanem a védett hazai madarak viszik el a címkén a termékeket.

Vagyis: az Irsai az Bölömbika, a Veltelinit Zöldikeként kell kérni az árustól, a jó kis málnás rozé küvéjük pedig Rozsdás Csuk néven fut. A vörös pedig — na ki találja ki? — a Feketerigó márkanevet kapta.

Szóval, kell egy kis ornitológiai alapképzés, ha Velence-tavi borokat akarunk rendelni a pincértől, de legalább szélesedik a tudásunk mielőtt bepityókáznánk.

Vörösekből sajnos ez este nem dúskálhattunk, mert még hordóban értek , de a házigazda Koch Csaba kisegítette a szomjazó publikumot és hát mindenki lehidalt a 2015-ös Kadarkájától, de a Kékfrankosának visszafogott savaitól is.