Kecskemét, az iskolaváros

2014 feb 2
Megosztás

Iskolai nosztalgiahullám vonul végig a városon jó hónapok óta. A legutóbbi helytörténeti összejövetelen a Zrínyi iskola elmúlt évtizedeiről hoztak képeket az egykori diákok és tanárok.

 

Több iskoláról is nosztalgiáztak már és fognak is még - ígérte Székelyné Kőrösi Ilona múzeológus, aki mielőtt megtekintették volna közösen a régi zrínyis osztályokat, illetve eseményképeket, röviden felvázolta Kecskemét iskolatörténetét.

E szerint: Kecskemét nem csak "hírös" alföldi mezőváros volt, hanem századokon keresztül egyházi és iskolaközpont. 

Az elemi, valamint a középiskolát magában foglaló református kollégium már az 1600 évektől működött Kecskeméten, amely a 19 századra főiskolává nőtte ki magát. A török időkben ugyanis sok család menekült Kecskemétre, sőt a tolnai református kollégium 1599-ben is itt kapott menedéket.

A város kereskedelmi központ jellege is tovább növekszik, miután három korábbi országos vásárának a megerősítését követően két újabb tartására is jogot szerzett az 1700-as években.

Egy ilyen környzetben indult meg az iskolásítás a városban. 

- Kecskemét nagy, poros, szétterülő, alacsony házakból álló város volt, ezért feltűnést keltettek a kétszintes új iskolaépületek - mesélte Székelyné Kőrösi Ilona.

A reformátust iskolát aztán követte a piarista, amely az ingyenes oktatása miatt volt vonzó a szegény vidéki családoknak, aztán megnyílt az evangélikus, ahol Petőfi Sándor is tanult, valamint zsidó kisiskola.

A 19 század végére megindult a tudatos városrendezés, amelynek kapcsán lebontják az evangélikus kisiskolát, de 1881-ben elkészül az első városi - önkormányzati - főreáliskola (alul egy korabeli képeslapon),  a Petőfi, vagyis a "sárga" iskola, a mai piaccsarnok mellett. 

Székelyné erről is mesélt egy történetet, mert a sárga iskola feltűnő volt, a nagy és világos termeivel, a széles lépcsőkkel. Miután ezt az úgymond pazarlást néhányan felvtették, arra Lestár Péter polgármester azt válaszolta: hogy, igaz, viskókban lakunk, de az iskoláinknak palotákat építünk. 

Aztán sorra épültek a városi iskolák, a ma ismert nevükön: Magyar Ilona Általános Iskola (Hosszú utcai, vagy Hoffmann János utcai), Tóth László Általános Iskola (Czollner-téri), Zrínyi Ilona Általános Iskola, majd a századforduló szecessziós építkezési hullámával készült el az úgynevezett gyöngyvirágos, a Homoki Nagy István Általános Iskola a Budai kapuban (képünkön).

Ezt követően indult a klebersbergi program (3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült téglából az országban), amelyben a tanyasi iskolák fejlesztése kezdődött meg, majd a második világháború után egy újabb  - esztétikailag szocreál - korszaka indult az iskolaépítéseknek és fejlesztéseknek. 

Érdekes a jelenünk is, amelyben nagyrészt iskola-korszerűsítések zajlanak uniós pályázati forrásokból, illetve újra egyre nagyobb teret kapnak az egyházi iskolák.

 
Címke: