27 évvel ezelőtt sikeresen katapultált a fenti MIG-21 UM  kétüléses vadászgépből Szucsán András és Csapó Dénes. Isten éltesse őket még nagyon sokáig a második születésnapjukon!

Szucsán András így emlékszik az eseményre. Aznapi ötödik felszállásom VHT-154-es gyakorlat (Csapó Döni százados az ellenőrző parancsnok a hátsó kabinban). Dönivel már rengeteget repültem, következésképpen pontosan tudta, hogy hogyan fogom végrehajtani a feladatot, neki már nem nagyon tudtam újat mutatni, vagy meglepetést okozni, magyarul ez a felszállás klasszikusan formai, úgynevezett jogosítványhosszabbító rutinellenőrzés lett volna. Felszállás normálisan, utánégetővel, és minden rendben is ment a fáklya kikapcsolásáig, ahol hirtelen erős csattanást, fémes darálódást hallottam hátulról,illetve a hajtómű jellegzetesen „lepörgő” hangját. (ekkor 200m-en 600km/h-val repültünk) Hátravágtam a fejem, berántottam a lábam, - közben beszóltam a fedélzetibe, hogy ”durrantunk Döni” de ő ezt már nem hallotta – aztán két kézzel megrántottam a katapultkart, és már röpültem is. Lehet, hogy tudod a katapultálási folyamatot a kétülésesekből: tök mindegy, hogy ki húzza meg a katapultkart, először elmegy az első kabintető, aztán a hátsó kabintető, aztán a hátsó ülés és végül az első ülés. (az elöl ülő ezért hal meg idő hiányában oly sokszor lásd Gődér Béla pár évvel később) Én körülbelül 6-8 másodpercet töltöttem a belobbant ejtőernyő zsinórzatán a földetérésig, vagyis körülbelül 60 méteren lobbant be az ernyőm. Ez azt jelenti,hogy ha a szabadesésem csak 1 másodperccel tovább tart, már biztosan nem lett volna elég magasság arra, hogy kinyíljon az ejtőernyőm, ugyanis akkorra már minimum 60 m/s-al süllyedtem szabadesésben (egyébként valószínűleg sokkal többel) Földetéréskor kicsit megfájdult a sarkam fájt vagy 2 hétig. A jegyzőkönyv hivatalos megállapítása szerint a gép a földbe történő becsapódáskor felrobbant (megsemmisült). Erről tényszerűen annyit kívánok mindenkinek elmondani, hogy egy friss mélyszántásba 600 km/h-val becsapódó repülőgép roncsainak szóródása 800m (!) hosszon a repülés irányával megegyező irányban történt, valamint mindösszesen olyan mély krátert hagyott, mint amilyen mély a szántás volt. Ami logikailag világossá teszi, hogy még a levegőben fel kellett robbannia, de ezt az akkori bizottság másként látta. Ok: az egykori NDK-ban végrehajtott hajtóműcsere során a kompresszor kisnyomású forgórészének első álló lapátsorán a lapátkákat rögzítő koronás anyák egyikébe a biztosítékot nem tették be, a rezonancia következtében az anya letekeredett (szétkenődött maradványát nagyon szépen lehetett látni a mellette lévő tárcsán) ez előidézte a két forgórész csapágyainak összeékelődést, ami pompázshoz, hajtóműleálláshoz, a koaxiális tengely töréséhez vezetett (ez volt a csattanás) aztán a turbinát ki is fújta a repülőgép a kiömlőnyíláson egy az egyben. A SZARP szalag összesen 3 másodpercnyi meghibásodást tudott rögzíteni, előtte minden rendben, utána fényt kapott a film,ami azt jelenti, hogy a kazetta kirobbant a helyéről. Döni semmit sem hallott az SZPU-ban, nem igazán értette mi történt, de azért megköszönte, később is nagyon hálás volt, bár ezért nem kell hálásnak lenni.