Egy viszonylag áttekinthető közösségben ismeretlenként megyünk el egymás mellett. Nem is tudjuk, hogy a velünk szembe jövő ember mit tesz a közösségért, életútja, ismeretlen számunkra.

E homályt igyekezett eloszlatni Varga Géza újságíró, a Hírös Naptár szerkesztője, mikor egy éves gyűjtőmunka eredményeképp a város érdeklődő lakói kezébe adta a Ki kicsoda Kecskeméten? 2013 című közéleti lexikonját.

Be kell vallanunk, a város e tekintetben kis elmaradásban volt, hiszen a rendszeresen megjelenő országos jellegű kiadványok mellett nálunk jóval kisebb lakosságú városok is megjelentettek már hasonló kiadványt. Kecskeméten talán a 30-as években jelent meg ilyen jellegű könyv.

A bemutatóra december 4-én került sor a Katona József Könyvtárban. Mák Kornél alpolgármester bevezető gondolatait követően Kriskó János folytatott beszélgetést a szerkesztővel, Varga Gézával. 

A beszélgetésből megtudhattuk, 538 Kecskeméten élő, a saját területén alkotó, értékes tevékenységet folytató, eredményeket felmutató személy adatait ismerteti a könyv.

Kriskó Jánost elsősorban a kutatás, az adatgyűjtés szempontjai érdekelték. Varga Géza ismertette műhelytitkait: vagy egy kérdőív, vagy e-mail útján kereste meg a könyvben szereplő személyeket. Igyekezett áttekinteni az élet minden fontos területét: politika, közigazgatás, egészségügy, tudomány, művészet, egyházak, sport, kultúra stb.

A hasonló jellegű kiadványok szerkesztési elveit követve foglalta szerkezetbe az életutakat. A rövidítések által kialakított szerkezetben biografikus adatokra, híres felmenőkre, családi viszonyokra, tanulmányokra,  szakmai életútra, esetleges publikációkra, nyelvtudásra, hobbira kérdezett rá. A megkérdezettek fakultatív módon közölhették címük, elérhetőségük.

Kriskó János azt a kérdést feszegette, minden megkérdezett válaszolt-e? A szerkesztő ismertette e vonatkozású problémáit. Sokan voltak, akik elzárkóztak a kérdések elől. Megokolásul sok érvet felhoztak. Példaként a „Nem adjuk ki magunk” sztereotíp, indokolatlan félelemreflexekre alapuló válasszal sokan utasították el a felkérést. Ez azért tűnik indokolatlannak, mert mindenki arra a kérdésre és úgy válaszolhatott ahogyan akart.  Ez természetesen nem a valótlanságok közlését jelentette - a szerkesztő ugyanis ellenőrizett bizonyos állításokat - hanem az esetlegesen kellemetlennek vélt adatok, tények közlésétől történő eltekintést. Volt, aki a betörőktől félt… Ők egyébként e könyvtől függetlenül is megjelenhetnek, és nem valószínű, hogy e kiadványt használnák.

Kriskó János a könyv érdekes szempontjaként értékelte a híres felmenők megjelölését. E kérdésre is teljesen relatív válaszok születtek. Voltak, akik természetes tisztelettel szüleiket említették, de itt szinte a város minden volt polgármestere is említésre került. Mellettük írók, költők, sportolók, politikusok, jeles orvosok zenészek. Érdekes, hogy a magyar történelem távoli, jelentős hőseire is történik hivatkozás.

Összegzésképp érdemes megvonni a könyv mérlegét. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az ismertetett 538 értékes pályaív: közéleti személyiségek, politikusok, közigazgatási vezetők, tudományos kutatók, művelődési szakemberek, mesteremberek, lelkészek, vállalkozók, vállalatvezetők, pedagógusok, menedzserek, médiaszemélyiségek, sportolók névsora teljes-e?

Hiányérzet

A legteljesebbre a történelmi egyházak vezetői, lelkészei megjelenítése sikerült. A szabadegyházak bemutatása már hiányosabb, de Istennek hála, a könyvben még szerepelhetnek az 1956-os veteránok, a II. Világháborús honvédek, a Felvidékért, Erdélyért, Délvidékért-emlékérem kitüntetettjei.

Hiányoznak a város első polgára, további 1-1 kormánypárti és ellenzéki képviselője, városanyáink és városatyáink mintegy felének a különféle parlamenti és önkormányzati honlapokon egyébként is fellelhető adatai, melyet e könyv olvasóival is megoszthattak volna. Ugyanezt mondhatjuk a város írott és elektronikus sajtója képviselőinek jelentős részéről.

A fegyveres testületek, az igazságügy vezetői esetében bizonyára szolgálati, biztonsági szempontok magyarázzák a távolmaradást.

Talán majdnem teljes a város felsőoktatása reprezentációja, viszont Kecskemét jelentős hagyományú középiskolái megjelenítése meglehetősen korlátozott, egy intézmény kivételével a legtöbb középiskola 1-3 fővel jelenik meg. Bizonyára ennél jóval több versenyeredményeket felmutató, szaktudományokban, sportban sikeres pedagógus található az intézményekben. Az alapfokú intézménye reprezentációja sajnos még alacsonyabb, pedig itt is számos kitűnő pedagógus található. Az intézményvezetők feladata lett volna a jelentős szakmai múlttal rendelkező nyugdíjasok értesítése, megjelenítése. Természetesen ez nem csak az oktatásra, hanem minden jellegű intézményre vonatkozik.

A pedagógusok esetében bizonyára az adminisztratív túlterheltség is akadály volt, mondjuk ki a kompencia -központú semmi javítása.

Messze nem teljes Kecskemét élsportja reprezentációja. Ez esetben sem a szerkesztőn múlott, hiszen a könyvben megjelenő 538 fő mintegy háromszorosa kapott felkérést. Mint említettük, az intézményvezetők kollégáik és a nyugdíjasok felé közvetíthették volna a felkérést.

Mindezektől függetlenül, a szerkesztő kitartó és következetes munkája eredményes volt, érdekes pillanatfelvétel készült a városról.

E könyv jelentős lépés a jó értelemben felfogott helyi polgári társadalom kialakítása, a közösségépítés, értékeink feltárása irányába. Önkéntelenül felmerül a kérdés: mi lesz a folytatás?

K.J.