A takarítónő nem gyermekfelügyelő, mégis foglalkozás körében elkövetett bűntettért felel egy gyermek elbarangolásáért. Munkakörébe foglalták. Abszurdisztánban a bölcsesség nagy úr.

Ellentmondásokkal terhelt a kis Áronka ügye, aki múlt év december 11-én délelőtt - máig ismeretlen módon - kijutott az Árpádvárosi Bölcsőde udvaráról és egy háromkerekű, műanyag kismotorral elindult hazafelé. Átkelt a sétányon, majd a Petőfi Sándor utcán, szerencsére a négysávos út jelentős forgalma hirtelen leállt és egy asszony kimentette az út közepén vesztegelő, szipogó kisfiút. A hölgy rendőrt hívott, akik először a környező boltokban érdeklődtek, aztán a közeli óvodában, majd megérkeztek a talált kisfiúval a bölcsődéhez, ahol a csaknem két óra alatt senkinek sem tűnt fel az, hogy Áronka eltűnt, pedig - a nevelői vallomások szerint - a furcsa viselkedésével mindig is kitűnt a többiek közül.

Az eset kapcsán belső vizsgálat indult a bölcsiben, amelynek végén fegyelmit és pénzbüntetést kapott a kis Áronka egyik nevelője, valamint a bölcsőde kisegítő asszonya, Terike, aki aznap délelőtt kint dolgozott, amikor a gyerekeket öltöztető nevelők egyenként menesztették az udvarra  a kicsiket. Terike lényegében takarító, de amúgy mindenes, a bölcsőde tisztántartása mellett néha-néha be kell ugrania a kicsik felügyeletére, ezt a szakképzett ember és pénzhiány miatt a munkaköri leírásába is beleírták. Büntetőjogilag ez lett a veszte.  Meg természetesen az, hogy elismerte: nem vette észre az udvarra egyenként kiszivárgó gyerekek közül eltűnt a kis Áronka, mert az előző napi vihar miatt lehullott ágakat, gallyakat szedte össze, nehogy a kicsik a játék közben felszedjék azokat és sérüléseket okozzanak egymásnak.

Áronka az elbarangolása miatt közvetlen veszélyhelyzetnek volt kitéve, Terike ellen vádat emelt az ügyészség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, de mivel a büntetési tétel maximum egy év börtön lehet az ilyen esetekben - a vádlott meg elismerte a felelősségét -, megnyílt az ügy a soron kívüli, egy tárgyaláson való lebonyolításának a lehetősége. Ennek ceremóniája zajlott le pénteken a Kecskeméti Járásbíróságon Mátyásné, Dr. Polareczky Éva büntetőtanácsa előtt.

Nem hiányzott senkinek

A per során végül is az nem derült ki pontosan, hogy Áronka mikor, milyen módon ment át két kapun, lehet, hogy már akkor, amikor Terikén kívül kint volt mindkét csoport nevelője, de ennek már nincs jelentősége. Az udvaron egyébként két csoport, összesen tizenkilenc gyerek volt abban az időben. A bölcsőde nevelőinek gondosságát és szakmai elhivatottságát jól érzékelteti az alábbi rendőri jelentés, amelyet felolvastak a tárgyalás során.  

Az ügyeletes riasztása alapján kivonultunk a helyszínre, miszerint egy állampolgár kisgyermeket talált a forgalomban a Komfortéka bútorbolt és a szalagházi gyógyszertár közti útszakaszon. A kisfiú nem mondott részünkre semmit, csak azt hajtogatta: anya, anya, nincs baj - írta rendőr.

Kiderült, a járőrök bekapcsolták a kisfiúnak a gépkocsi szirénáját, hogy elkápráztassák és a bizalmukba fogadja őket, sőt, még egy csokit is kapott tőlük, de nem jutottak vele előbbre. 

A két rendőr körbeérdeklődte a környező boltokat, a közeli óvodát, de sehol sem volt ismerős a gyermek, majd elérkeztek a bölcsőde közelébe, ahol három nevelő dohányzott az utcán.

- Megkérdeztük, ismerős-e nekik ez a kisfiú, - áll a jelentésben, mire meg sem lepődve a nők azt mondták, igen. Amikor elmondtuk, hogy hol találtuk, az egyik asszony teljes nyugalommal átadta a cigarettát a kolléganőjének, majd elvette tőlünk a gyermeket. Kértük, vigyenek bennünket a gyermek nevelőjéhez, erre odavezettek bennünket. A nevelő csak többszöri felszólításunkra figyelt fel ránk, mert elmélyülten beszélgetett valakivel. Elmondtuk neki, hogy mi történt, majd leigazoltattuk.

Jogerős vigasz

Mivel Terike nem kívánt hozzáfűzni semmit az ügyhöz, elismerte, hogy nem volt kellően körültekintő és újra csak a sajnálkozását fejezte ki, ezért nem volt szükség nagy bizonyításra, következhettek a perbeszédek.

Varga Éva, ügyész, odatette magát. Hangsúlyozta: joggal várhatja el egy szülő, akinek megadatott a gyermekáldás, hogy a legféltettebb kincsét egy védett helyen, biztonságban érezhesse amíg ő dolgozik. Azt indítványozta, hogy a bíróság bocsássa próbára a vádlottat.

Kiszely Zsuzsanna, Terike védője sem rejtette véka alá a véleményét. Kimondta, ami amúgy is benne volt a levegőben: igenis, Terike nem mutogat senkire, nem próbálja áthárítania a felelősséget senkire, büntetlen, négy gyermeket nevelt fel, pontosan tudja milyen gondosságot igényel egy kicsi felügyelete. Hozzátette: jelenleg is ott dolgozik és Áronkát sem vitték el a szülei az intézményből.

Mátyásné dr. Polarecky Éva rövid szünetet követően kihirdette a következő ítéletet: az 52 éves, B. Istvánné, bűnös, egy rendbeli, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében, mint tettes, de az összes körülményt értékelve a bíróság nem talált súlyosbító tényezőt, csak enyhítőeket, ezért a büntetés kiszabását három évre mellőzte, vagyis az asszonyt próbára bocsátotta. Ha Terike a három év alatt büntetőjogi szempontból újabb hibát követ el, akkor ennek az ügynek is lesz büntetése, ha nem, akkor három év múlva mentesül a függő tehertől.

Terike a tárgyalás utolsó szakaszát végigsírta, amely miatt már a média munkatársai is csak vigasztalgatták, amit hálásan köszöngetett.

Az ügyész és Terike is tudomásul vette az ítéletet, így az jogerőssé vált.