Kodály Zoltán özvegye bízik abban, hogy a Kodály-módszer alkalmazása újra lendületet kaphat Magyarországon. 40 éves a Kodály Intézet. Alapítását egyhangúlag támogatta a városvezetés.

Kodály Zoltán (1882-1967) második felesége mindezt abból az alkalomból mondta el az MTI-nek, hogy éppen 40 évvel ezelőtt hozták létre a kecskeméti Kodály Intézetet és a Nemzetközi Kodály Társaságot, amelynek ő a tiszteletbeli elnöke. 

A visszavonultan élő, a sajtónak csak kivételes alkalmakkor nyilatkozó Péczely Sarolta kiemelte: mindig reménykedett abban, hogy lehetőség lesz visszahozni azt a világot, amely Kodály Zoltán idejében volt, mert akkor az általa elképzelt zeneoktatási rendszer valóban működött, több mint száz olyan iskola volt, ahol ténylegesen megvalósították férje elképzeléseit.

Kodály Zoltán módszerének lényege, hogy a gyermek az óvodától kezdve naponta találkozzon az énekléssel. Neki köszönhetően számos énekzenei általános iskola alakult, ahol heti hat zeneóra mellett a karéneklés is kötelező volt. Az ilyen iskolákba járó gyermekek amellett, hogy zeneértő felnőttekké váltak, jobban tudnak teljesíteni és jobbak a fizikai képességeik is.

- Sajnos a körülmények úgy hozták, hogy ezeknek az iskoláknak a száma, ahol napi énekóra volt és ennek áldásos hatását más tantárgyakban is megtapasztalhatták, mára megfogyatkozott. Pedig - bár a személyes jelenléte természetesen nagyon hiányzik - azt, hogy Kodály szerint mit kellene tenni, ma is pontosan tudjuk, ezt nem kell kitalálni - mondta Péczely Sarolta.

Kodály Zoltán özvegye kifejtette: a Kodály-módszer alkalmazása az elmúlt évtizedekben időszakonként és országonként eltérő intenzitással folyt, előfordult olyan is, hogy bizonyos országok ügyesen előrementek, és talán bizonyos tekintetben még előttünk is jártak.

- Most ott tartunk, hogy itthon talán egy kicsit leapadtan látjuk a módszert. Ugyanakkor bizakodó vagyok a mindennapi éneklésre vonatkozó miniszteri kezdeményezéssel kapcsolatban - fogalmazott Péczely Sarolta. Reményei szerint a mindennapi éneklés a Kodály-módszert felélesztve folyhatna, összekötve a zenei írás-olvasás tanulásával. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy ezt csak körültekintően szabadna bevezetni, először azokban az iskolákban, ahol van rá igény és a lehetőségek is adottak.

Ebben reménykedem, ezért is vállaltam, hogy részt veszek a kezdeményezésben, mert úgy érzem, hogy talán el tudunk indítani valamit ezen a téren - fűzte hozzá.

A Kodály-módszer nemzetközi terjedéséről felidézte, hogy kezdetben Amerikában és Japánban volt a legnagyobb érdeklődés, de hamarosan Franciaországban és Angliában is erősödött a jelenlét.

- Tulajdonképpen ezek az országok azóta is folytatják az alkalmazását. A görögök is csatlakoztak, van ott egy nagyon sikeres konzervatórium. Kínában is nagyon érdekes fejlemények vannak most, ők is igen jól és zeneileg megalapozottan végzik a módszer meghonosítását - sorolta a példákat.

Az itthoni csúcsintézmény, a kecskeméti Kodály Intézet 40 évvel ezelőtti megszületése szerinte annak volt köszönhető, hogy a város felismerte: azzal, hogy tesz valamit Kodályért, beírhatja a nevét a világ kulturális életébe. 

- Valóban így is történt, az intézet ma is él és virágzik- emelte ki. Hozzátette: Kodály halála után felkeresett az akkori kecskeméti tanácselnök és azt mondta, miután Kecskemét Kodály szülővárosa, úgy gondolják, hogy szeretnének valamit tenni érte. Kodály egyébként mindvégig jó kapcsolatban volt a várossal, gyakran meglátogatta az iskolát. Először egy múzeumról kezdtünk gondolkodni, de hamarosan kiderült, hogy a budapesti, köröndi lakást nem tudom szétszedni. Végül miután két sikeres nemzetközi szemináriumot tartottunk Kecskeméten a Kodály-módszerről, úgy látszott, hogy ennek alapján igény lenne egy pedagógiával foglalkozó intézményre. Így alakult meg a kecskeméti Kodály Intézet, melynek létrehozásában Kecskemét egész vezetősége - ma sem értem, hogy történhetett így - teljesen mellettem állt - mesélt a 40 évvel ezelőtti alapításról Kodály Zoltánné.

Péczely Sarolta (1940) tanulmányait az Orsolya-rend dombóvári tanintézményében kezdte. A középiskolát és konzervatóriumi tanulmányait zongora szakon Pécsett végezte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énektanár és karvezető szakon tanult. 1972 és 1980 között Berlinben a Hans Eisler Hochschule für Musikban magánének szakon szerzett diplomát, 1959-ben ment feleségül Kodály Zoltánhoz. A Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Liszt Ferenc zeneművészeti Főiskola tanáraként is dolgozott, egyetemi docens. Magyarországon kívül főleg Németországban, Olaszországban, Finnországban, az Egyesült Államokban és Japánban tartott rendszeresen dalesteket, mesterkurzusokat. A Nemzetközi Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke, a jyvaskylai egyetem díszdoktora. Kecskemét és Budapest is Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el tevékenységét, a Finn Fehér Rózsa Rend tulajdonosa. Nevéhez fűződik a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és a budapesti Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum megalapítása.

MTI Fotó: Marjai János