Szerencsések azok, akiknek a vállalkozásukban nem kell kompromisszumokat kötniük, azok viszont, akik ráadásul önmagukat is megvalósíthatják benne,  a sors kegyeltjei. A soproni Pfneiszl lányok ilyenek, meg még olyanabbak, mert időtlenek, nem követnek semmiféle divatot, irányzatot, izmust, lehetnének akár az egykori monarchia királyi borbeszállítói is, sem a boraik, sem a kedvességük nem kopik az évszázadokkal. 

Hideg, kemény télvégi este volt aznap, amikor ellátogattak Kecskemétre, ennek ellenére a Pfneiszl lányok mosolyának híre sok-sok embert becsalt  a DiVinoba egy rendhagyó borestre.

A két testvér jól kiegészíti egymást. Birgit szakmabéli, bejárta a világ legnagyobb borászatait, tanult és tanult, de sehol sem eresztett gyökeret, mert az ő hazája a Sopron környéki családi ültetvények.

Katrin más, ő a nem borász, de szívből szereti a bort, ő adja az érzelmi-intellektuális töltetet minden Pfneiszl palackhoz. Persze mindkettőjük bio.

Az antrét Kecskeméten egy 2017-es Zefír jelentette, amit “Ki is vagyok” - nak kereszteltek el a lányok, csavaros létére elképesztő kompozíciójú áttetsző, nem papír alapú címkével rendelkezik. Mindenben más, mint amit megszoktunk a fehér boroktól, jószerivel ismeretlen fajta, a Pfneiszl lányok meg persze jót kacagtak a suta útkeresésünkön, majd egy nagy ugrással jól megdöbbentettek mindenkit egy semmihez nem hasonlítható, különleges borral.

Maga a képlet is képtelenségnek tűnik. Birgit életének legnagyobb szőlőállomásai és élményei egy palackban töltve, amelyet úgy nevezetek el: Távoli világ (2014). Az útmutató, a címkéje, amely egy térkép, ahonnan az összetevők eredendően származnak a világból: egy kis dél-afrikai Shiraz, chilei Carmenere, argetin Malbec, californiai Zinfandel, toszkán Sangiovese. Abszrudnak tűnik, főleg az, hogy mindezeket egyszerre szüretelik le és kerülnek új magyar barrique hordóba. Miközben ezt nagyképűen egy multikulturális katyvasznak mondanánk, kóstolni kell, aztán nem lehet abbahagyni, annyira elvisz bennünket, tényleg mintha utaznánk, felidéznénk ezeket a nagyvilági birtokokat. Igazi télesti honvágybor.

Persze, a lányok még mindig nevettek, mert ezt is tudták überelni, egy fadobozba zárt, másfél literes óriáspalackkal, amelytől természetesen minden sznob elitista borzong egyet, hiszen ez a bumfordiság a 70-es évek háztáji almaboros  világát idézi. Persze, közelebbről a palack ennél sokkal szebb, tervezett, a címkéjéről nem is beszélve, leányálmok képzőművészetben elbeszélve, tisztelet az egykori ősök trianon-tépte kékfrankosa előtt. A “Mesés vidék” elnevezésű soproni kékfrankos az alázat családi bora nagyon régi tőkékről, de nem hordozva magában azt a sokat dicsért vagy átkozott meszes talajjelleget. Ez a bor maga történelem, Bonaparte kékfrankossal fizető katonáin keresztül, a nagy világégéseken át a boldog békeidőkig, ott bujkált minden örömben és bánatban, csörgedezett a Pfeniszl család ereiben, mire két mesebeli lány a mosolyával és a hitével újraélesztette.

Tényleg, akár a mesében.