Rendőrséggel foglaltuk vissza egykor az uszodát a fővállalkozótól. Győztünk. Kiemeltük az egyik alvállalkozót, mind megette. Most a mienk, vagyis a banké. Csak az a fránya rezsi ne lenne.  

Jó hangulatba folytatódott a Kecskeméti Fürdő beruházásának jogi és egyéb körülményeit vizsgáló önkormányzati bizottság legutóbbi ülése. Olyannyira, hogy a szomszédos irodából Zombor Gábor polgármester is átkukucskált és kérte: csendesebben vigadjanak.

A nap főszereplője Kardos Gyula, kecskeméti ügyvéd volt, aki felkérésre jogilag végigvezényelte az építkezés közepén történt fővállalkozóváltást. 

Elmondta: nagyon zavaros idők voltak 2010 őszén. A Mahíd 2000 Zrt. egyszerűen elfoglalta a félkész uszodát, amit őrző-védő emberek védtek, úgyhogy nekünk oda nem volt bejutásunk, miközben a kivitelezésben résztvevő kifizetetlen alvállalkozók lázongtak és az épület visszabontásával fenyegetőztek. Ebben az állapotban kellett gyorsan tető alá hozni valamiféle megállapodást, hogy abban mindenki jól járjon, az uszoda tovább épüljön és ne lépjük túl a meghatározott 6,5 milliárdos költségkeretet. Kardos hangsúlyozta: ráadásul már-már ott tartottunk, hogy a CIB bank is ki akart szállni, mert egy hasonló konstrukcióban zajló fürdőberuházása megfeneklett Dunaújvárosban és a kecskeméti is annak látszott.

Végül, birtokvédelmi eljárást kezdeményezve és megnyerve, rendőri karhatalommal foglalta vissza a város a félkész uszodát.

Kiemelt alvállalkozó

Kiderült: akkortájt az alvállalkozók már úgy lettek kifizetve - mivel a CIB bank finanszírozásából folyt a beruházás -, a Mahídnak járó pénzből önkormányzati engedményezéssel kapták meg a pénzüket, a Mahídnak járó része pedig vissza lett tartva a bank részéről az esetlegesen később felmerülő kötbérköltségek miatt. 

A Mahíd így semmit sem kapott, az anyacége, a Vegyépszer pedig a csődközeli helyzete miatt nem tudta kisegíteni. Végül a CIB szerződést bontott az egyetemleges felelősséggel bíró konzorciumi társával, a Mahíddal. A fővállalkozónak e miatt azóta is - mind a CIB, mind pedig az uszodát üzemeltető városi cég, a Hírös Sport Kft.-vel szemben - vannak több százmilliós követelései, de bírósághoz a kivitelező ez ügyben még nem fordult.

Ebben a helyzetben lett kiválasztva az alvállalkozók közül az egyik, a Mega-sped Kft., amely, mint kiemelt alvállalkozó - lényegében: fővállalkozó -, befejezte a beruházást.

Brúszel Lászlónak aggályai voltak ezzel kapcsolatban. Kijelentette: olyan fogalom, hogy kiemelt alvállakozó, nincsen. Nem beszélve arról, a kezdetek kezdetén a Mahíd 2000 Zrt. nem jelölt meg tíz százaléknál nagyobb mértékű alvállalkozó bevonását. Hozzátette: homályosak a Mahíd felmondásának a körülményei, továbbá - mivel a képviselő-testület áldását adta a fővállalkozói szerződésre, akkor annak a módosításához, vagyis, az új fővállalkozó - illetve, miként maguk elnevezték: kiemelt alvállalkozó - belépéséhez is hozzá kellett volna járulnia a közgyűlésnek. Hangsúlyozta: azért ez a szétvállási szerződés úgy lenne kerek, ha a Mahíd 2000 Zrt. is aláírta volna. 

Aláírta mondta erre Kardos Gyula, igaz, jogfenntartással.

Végül is a bizottság egyik fele továbbra is ott tart: lehet, hogy voltak-vannak jogi polémiák az uszodaberuházás kapcsán, de a beruházás megépült, üzemel, az alvállalkozók ki lettek fizetve és nem léptük túl a költségkeretet.

Brúszel szerint ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, az épült-e meg, amit akartunk, ahhoz vissza kellene menni a kezdetekhez, megnézni az alapdöntést, a kiírást, az elfogadott alapterveket és módosításokat, csak akkor tudnánk tiszta lelkiismerettel dönteni.

Erre viszont már feltehetőleg nem lesz idő, mert a bizottság még egy ülést tervez február elején, majd a rákövetkező héten esedékes közgyűlésre szeretnék bevinni a vizsgálóbizottsági jelentést.

Ennek az alapszövegezése már elkészült, amit a képviselők elvihetttek haza magukkal ízlelgetni.

Az LMP-s Falusi Norbert jelezte, hogy már az első bekezdéssel kapcsolatban vannak észrevételei, miszerint, Mikó László, az uszoda tervezője a bizottsági ülésen kijelentette, hogy nem volt elvárás az energia-hatékonyság, ilyen kritériumot a megrendelő nem adott a részére.

Nagypál Sándor ekkor kifakadt, hogy mennyit tárgyaltak és dolgoztak azon, hogy energiahatékony legyen az új uszoda.

Tény: az új uszoda jelentős, többszázmillió forintos üzemi veszteséget termel, amelyhez hozzájárul még a húsz éves futamidőre kötött hitel, amely alaphangon háromszázmillió évente.