A helvéciai busztragédia összetett volt, nemhiába változtattak utána a szabályokon. A részletekről és összefüggésekről a vizsgálatot végző nyomozó, Sándor István beszélt a Hírösvénynek.

1973. január 30-án késő délután már épp lejelentettem, hogy megyek haza, amikor a feletteseim visszarendeltek, annyi tudtunk: egy nagy baleset történt, de amit a helyszínen láttunk az minden képzeletet felülmúlt: gigantikus és megrettentő látványt nyújtott az, ahogy a vonat rajta feküdt a farmotoros, helyi járatú buszon, amelynek a két ajtó közti szakaszának a jobb oldala teljesen össze volt lapulva - mondta lapunknak Sándor István, a Bács-Kiskun megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályának egykori főelőadója. Hozzátette: idővel több magas rangú és beosztású ember jelent meg a helyszínen: a közös az volt bennük, hogy meg akarták tudni, fel akarták deríteni azt, mi is történt itt pontosan. Ez volt a célja a feletteseimnek is, senki nem akarta befolyásolni a munkánkat, és senki sem akart eltussolni semmit - hangsúlyozta Sándor István.

A baleset következtében a harminchárom éves sofőr, Csabai Jenő kirepült a fülkéből és könnyebb sérüléseket szenvedett, kórházba szállították, ahol őrizetbe vették, majd később előzetes letartóztatásba került.

- Az akkori közhiedelemmel ellentétben a sofőr nem őrült meg, illetve nem őszült meg egyetlen éjszaka alatt, mert nem tudta pontosan, hogy mekkora balesetet okozott, mi pedig annak érdekében, hogy az eljárás alatt mindvégig fenntartsuk az együttműködő készségét, nem is mondtuk el ezt neki. A buszsofőr abban a tudatban működött közre  a nyomozásban, hogy néhányan biztosan meghaltak a baleset során - mesélte Sándor István, hozzátéve: Csabai egyébként egy megtört ember benyomását keltette a számukra. Vallomásaiból kiderült: az utóbbi időben sokat veszekedett a feleségével, a beleset előestéjén italozott is e miatt egy kicsit, de a tragédiát követő vérvétel nem mutatott ki a szervezetében alkoholt. Elmondása szerint egész nap a feleségével folytatott vita járt a fejében, de e tekintetben nem mentegette magát. Álláspontja az volt: a balesetet megelőző pillanatokban a vasútátjáróban lelassított, szétnézett, de nem látta a vonatot. 

Ebből az alapállásból kezdődtek a hivatalos vizsgálatok a rendőrség részéről.

Buszsofőrnek alkalmatlan volt

Csabai Jenőt több vizsgálatnak vetették alá, elvégezték rajta a PÁV alkalmassági felmérést Budapesten, pszichológusok és elmeszakértők is alapos jelentést tettek róla, illetve az állapotáról. Mindemellett fontos volt egy alapos és objektív műszaki vizsgálat is.

Kiderült, a busz lehasznált állapotban volt, az átjáró nehezen beláthatónak minősült, a MÁV kezelésében álló töltés és a rajta lévő növényzet erősen  belógott a beláthatósági folyosóba, nehezítve az észlelési körülményeket. Ráadásul a mozdony fordított állásban közlekedett akkor, ami azt jelentette, hogy a lámpái lényegében egy helyzetjelző fényerejének feleltek meg. A rendőrség megpróbálta firtatni a MÁV felelősségét is ez ügyben, de minden szabályos volt a részükről, ugyanis a mozdony Fülöpszállás felöl közlekedett, ahol nem létezett mozdonyfordító, ezért az útvonalengedélye ebben a formában volt hivatalos.

A vizsgálat legfontosabb mozzanata azonban a baleset modellezése volt. A tanúk elmondása szerint szinte majdnem sikerült beazonosítani, hogy ki hol ült, illetve állt a zsúfolt járaton, majd ennek alapján egy hasonló műszaki állapotú, típusú busszal ugyanabban az időben, szinte azonos fény- és időjárás viszonyok közepette, ugyanakkora sebességgel megpróbálták rekonstruálni az eseményeket. 

- A balesetet ért busz mögött közlekedő másik járat sofőrjének, illetve más vallomások alapján azt próbáltuk kideríteni, hogy Csabai miért állt meg a járművel a vasútátjáró tetején. Arra következtetésre jutottunk, hogy azzal a sebességgel, amivel felért a sínekre a nem túl erős motorú busz sebességét vissza kellett váltani hármasból kettes sebességbe, valószínű, hogy ebben a pillanatban észlelhette a vonatot és megpróbált gázt adni, de a jármű lefulladt - mondta Sándor István. Hozzátéve: mellette legyen szólva, megpróbáltuk nagyobb sebességgel venni az átjárót, sőt úgy is, hogy sikerül gázt adni a busszal, de az ütközés akkor is elkerülhetetlen volt, mert már féktávolságon belül érkezett  a mozdony.

Az orvosszakértői vélemények azt állapították meg, hogy Csabai alkalmatlan volt a buszvezetésre, mert színvakságban szenvedett, illetve a térben való látása is az átlagosnál kisebb volt, de ez a mélységű szakértői-alkalmassági vizsgálat még nem volt akkor előírás.

- Óriási, sokösszetevős tragédia volt ez, amit véleményem szerint tisztességesen dolgoztunk fel, de e tekintetben nem is nehezedett ránk nyomás, csupán a közvélemény elvárása volt nagy súly számunkra, mert sajnos a sofőrt harminchét ember gyilkosának nevezték ki, pedig ez akkor is csak egy baleset volt, amiben a sofőr gondatlansága is közrejátszott - mondta lapunknak Sándor nyomozó, aki úgy véli, fontosabb volt ennek a tragédiának a jövőbeni hozománya, az, hogy mindenki azon volt ezt követően, mindez nem történhessen meg még egyszer. 

Nagyon sok szabály megváltozott, az átjárót átépítették, a buszvezetői alkalmassági megszigorodott, a MÁV is változtatott a közlekedési szabályain, bár kétségtelen, nagyon sok embernek kellett meghalnia ezért.