A KECSKEMÉTI TERMOSTAR Hőszolgáltató Kft. munkatársainak korábban lehetőségük volt megismerni Bálinth Zoltánt, a lelkes Erdélyi honismereti vezetőt.

Zoltán a székelyföldi Háromszék (ma Kovászna) megyében található Árkos szülötte. Műgyűjtő, „muzeológus”, a helybeli Dahlström Kálmán Művelődési Társaság vezetője, melyet az árkosi születésű Kisgyörgy Zoltán geológussal és Szalad Árpád iskolaigazgatóval alapítottak. Színház- és táncelőadásokat, könyvbemutatókat szerveznek, hogy felpezsdítsék a falu életét. 

Minden árkosi elmosolyodik, ha Bálinth Zoltánról kérdezik. „Az a langaléta, székely ruhás gyűjtő” – mondják, és már mutatják is az irányt, hol lakik a „csodabogár”. Zoltán termete is feltűnő, közel két méter magas, a székely ruhát pedig nem ünnepi viseletként, hanem mindennap hordja. Az inge néhol sáros - mert a kertben dolgozott - de a mellényén megcsillan kedvenc zsebórájának lánca. Nem gondolná senki sem róla, hogy múzeumalapító. 

A háromszéki Árkos saját múzeummal rendelkezik Bálinth Zoltán jóvoltából, mely az unitárius vártemplom délnyugati bástyájában jött létre, de mára az épülő tájházcsoportban is helyet kapott. „Kincseket” láthatunk ott mindenhol: öntött kályhák, vasalók, mezőgazdasági szerszámok, szövőszék, nagybőgő, tulipántos láda… És két különlegesség: az 1782-ben kiadott Biblia, és az 1741-ből származó Nádudvari Péter Uramnak Predikatzioi című patinás kötet, amit Bethlen Kata adatott ki. 

Zoltán 15 éves kora óta gyűjti a régiségeket, Orbán Balázs nyomdokait követve gyalogosan járja a Székelyföldet. Kezdetben a híres csernátoni Haszmann Pál Múzeum gyűjteményét gyarapította. Haszmann Páltól elleste, hogyan kell megtisztítani a régiségeket, meghatározni a korukat, a tájegységet, ahol készültek. Két-három év után elhatározta, hogy többé nem viszi el Árkosról az ott talált kincseket. A szülői ház nyárikonyhájába és a padlásra hordta a régiségeket. Amikor Székely János árkosi unitárius lelkész 1998 tavaszán megemlítette, hogy jó lenne múzeumot létrehozni a faluban, Bálinth Zoltánnak már nagy gyűjteménye volt. Ekkor elkérte a paptól a vártemplom bástyáját, amit barátai segítségével kitakarított és kimeszelt két kis szobát. Június 6-án pedig - 20. születésnapján - be is mutatta a kis múzeumot barátainak: cipőfűzővel elkötötték a bejáratot, elvágták a madzagot, és máris megvolt az avató. Még abban az évben megtartották a hivatalos megnyitót is.

Erdélyben azóta több helyen (Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Pincetetőn, Perkőn), de Budapesten, Szolnokon, Ópusztaszeren, Mezőtúron, Kamuton és Törökszentmiklóson is rendeztek már kiállítást Zoltán összegyűjtött tárgyaiból. A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum "kistestvérének" folyamatosan bővülő anyagát egyedül gyűjtötte össze, s a kincsek száma mára a 6500-at is meghaladja.

Zoltán arról álmodik, hogy egyszer felépül az Árkosi Tájmúzeum, és az egész világ a csodájára jár majd. De addig is járja a falvakat gyalogosan vagy kerékpárral, de nem ritkán „karintivel”, vagyis autóstoppal. A környék szinte minden népi rendezvényére meghívják. Nincs előtte akadály: a 38 kilométerre levő csernátoni múzeumba kézi szekérrel húzott fel egy régi favágógép motort, Étfalváról három szánkóval szállított haza egy 18 méteres facsatornát. „Az egyik ródlit ott vettem egy gyerektől, mert kettőre nem fért rá az egy darab fából kifaragott csatorna. A keresztútnál a forgalom is leállt, amíg átvonultam a szánkókaravánnal” – mesélte Zoltán huncut mosollyal.

A TERMOSTAR Kft. munkatársai elhatározták, segítik megvalósítani Zoltán álmát, amiért évek óta dolgozik: hogy felépülhessen az Árkosi Tájmúzeum.

A megvalósításhoz 2016 július 22-én látott hozzá a 11 fős önkéntes TERMOSTAR-os csoport. Önerőből és támogatóik jóvoltából utazott Árkosra, hogy 6 nap alatt, kétkezi munkájukkal segítsék az álmot világra jönni.

Az indulás előtti napon már felkészítették az útra járműveiket: bepakolták a szerszámokat, gépeket, eszközöket, anyagokat, kecskeméti támogatók jóvoltából gyűjtött ruhaneműket, gyermek könyveket, élelmiszert.

Az első nap feladata volt a 24 méteres „hosszúház” hátsó tetőjének átcserepezése, és az ablakkeretek átcsiszolása a festéshez előkészítve. Majd villanyszerelési munkákat végeztek betápláló gerinceket kiépítve a kert és kapuvilágítások előkészítéséhez. Falaztak, habarcsot kevertek, zsaluztak, beton tartótuskókat készítettek, betont kevertek, talicskáztak….és folyamatosan pakoltak az udvaron, hogy helyet csináljanak a falazás folytatásához.

Kedden délután egy kis kényszerpihenőt kellett beiktatniuk a programba az eső miatt. Így Zoltán vezetésével elzarándokoltak a Szent-Anna tóhoz, megnézték az Apor lányok feredőjét és megkóstolták a Bálványosi borvizet is. 

A napok fáradalmait minden este Bikfalván, a Téglás Panzióban pihenték ki szállásadójuk, Szabó Róbert társaságában, aki szintén támogatója az Árkosi expedíciónak.

A „kirándulás” végén úgy váltak el egymástól, hogy az „Árkosi expedíció”- nak lesz folytatása, mert bizony még nagyon sok a tennivaló az Árkosi Tájmúzeum felépítésében.

Hazaúton megmászták a Fogarasi Havasokat, pancsoltak a 2078 m-en fekvő Balea-tó jéghideg vizében.

Fantasztikus környezetben munkálkodva, szorgalmas embereket megismerve, kiváló erdélyi étkeket kóstolva segítették a TERMOSTAR munkatársai egy erdélyi „muzeológus”, Bálinth Zoltán álmainak megvalósulását. És ha Ön is szeretne csatlakozni e segítőkész TERMOSTAR-os kezekhez, a következő expedícióhoz, vegye fel a kapcsolatot az egyik szervezővel e-mailon: varadiz@termostar.hu