Merász József az egykori városvezető mára teljesen kivonult a közéletből, újságot nem olvas, tévét nem néz, a dolgokat próbálja globálisan szemlélni és persze várja az unokák érkezését.

 

A rendszerváltás második kecskeméti polgármestere, Merász József volt a vendége az Élet a régi Kecskeméten... Facebook csoport legutóbbi összejövetelének. Az 1990-94 között regnáló városvezető Bányai Endrét követte székében, aki gyors lemondásáig csupán néhány hétig töltötte be polgármesteri pozícióját.

Az előadó felmenőiről megtudtuk, hogy nagyapja a katolikus egyház kecskeméti főépítésze volt, műszaki érdeklődésében unokája is követte, így Merász József a Katona József gimnázium elvégzése után gépészmérnöki diplomát szerzett egy német egyetemen.

- Az életem négyéves ciklusokra osztható - kezdte történetét a vendég. - A diploma megszerzése után a Mezőgép vállalatnál helyezkedtem el, majd a Magyar-Szovjet ipari ágazatvezetője lettem. Ezután, amint lehetőség nyílt, üzlettársammal megalakítottuk a város egyik első GMK-ját. CNC forgácsolással és foto optikai vágó-berendezésekkel foglalkoztunk, használatukat oktattuk. Eközben Kadafalván építkeztem és elkezdtem szervezni a közművek bevezetését. Lett gáz, járda, út. Bevallom, önös érdekből láttam hozzá a több száz embert érintő összefogásba, de az lett a vége, hogy megismertek az emberek, jó véleménnyel voltak a szervezői képességeimről és egy idős néni javaslatára bekerültem a tanácsba. 

 

Merász elmondta, tagja volt az MSZMP-nek, tagságát a rendszerváltáskor nem újította meg és elhatározta, hogy nem lesz többé tagja egyik pártszervezetnek sem. Nehebb volt ezt megtartani, mind gondolta, hiszen a rendszerváltás idején a baráti társaságokból alakuló helyi pártszervezetek elkezdtek képviselőjelölteket gyűjteni városszerte.

- Minden párt megkeresett és én mindenkinek azt mondtam, hogy el sem tudom képzelni, hogy együttműködjünk - emlékezett Merász, aki azért a tűz közelében maradt. Az első országgyűlési választások után, de még a helyhatósági választások előtt történt meg például a kapcsolatfelvétel a német Rüsselsheim várossal. 

- Hárman utaztunk Kecskemétről. Pánczél Gyula az MDF-fet képviselte, Adorján Mihály akkor még tanácselnök volt, én meg tudtam németül - szólt a fáma. Nem meglepő, hogy Bányai Endre lemondása után Merász részt vett a polgármester-keresésben. Elárulta, felkeresték többek között Csatári Bálintot és az építész Farkas Gábort is az ajánlattal, ők azonban a kaptafánál akartak maradni. (Ebben az időben a polgármester választás nem közvetlen történt, hanem a képviselő testületnek kellett megegyezni személyében - a szerk.)

- A Katona József téren, a volt megyei tanács épületében kaptak helyet a pártok, itt folytak a megbeszélések a lehetséges polgármester-jelöltekről is. Úgy járt át mindenki egymás irodájába, mint a jó szomszédok - mondta Merász. - Egyik este épp a FIDESZ irodájában ültünk a félhomályban, csak egy hatvanas égő világított és mindenki dohányzott. Az egész szobában nem volt két egyforma szék. Sorra vettük a lehetséges jelölteket, amikor valaki odafordult hozzám és megkérdezte, hogy miért nem leszek én a polgármester. Az ötlet mindenkinek tetszett. Fél perc gondolkodási időt kértem, majd beleegyeztem. Harmincöt éves voltam ekkor.

Merász mellett a másik jelölt az MDF-fes Andrássy Ákos volt. Egy szavazat különbséggel nyert Merász, aki így függetlenként, SZDSZ támogatással lett polgármester. 

 

A polgármester

 

Elmondta, a polgármesteri irodába belépve két dolgot gondolt át azonnal.

- Az első kósza gondolatom az volt, hogy de kár, hogy én vagyok itt, hiszen biztos sokan vannak, akik egy életen keresztül vágynak erre a pozícióra, én meg 35 évesen úgy elértem, hogy nem is nagyon akartam. A másik dolog ennél gyakorlatiasabb volt, túl zsúfoltnak tartottam a szobát, így az egyik hatalmas faragott szekrényt áthúztuk a szomszéd szobába - emlékezett az est vendége. Merász kijelentette, úgy csinálta a demokráciát, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A hivatal dolgozóit például arra utasította, hogy ha újságíró keresi meg őket valamilyen kérdéssel, soron kívül foglalkozzanak az üggyel és minden kérdésre adjanak választ. 

- Ha kiderül valami szabálytalanság, csak örüljünk neki, hogy felszínre kerül - idézte a tájékoztatás fénykorát Merász. Felhozta a nevével gyakran összekötött városi benzinkút építési lázat is:

- Tudom, hogy sokan azt gondolják, segítettem a benzinkutak letelepedését a városban és ők ezért hálásak voltak. De ez nem igaz, én nem találkoztam olajtársaságok képviselőivel egyszer sem. Illetve egyszer mégis, amikor az OMV megnyitása után állt a bál, tiltakozások és támadások indultak ellenem, akkor felkeresett a cég vezetősége, hogy segíthetnek-e valamiben. Megsajnáltak. Én elutasítottam ezt, mert az volt a filozófiám, hogy a támadásokon tovább kell lépni. Egyszer tettünk csak kivételt, amikor a Kecskeméti Lapok címlapon vádolt meg engem és a jegyző urat közokirat hamisítással. A pert megnyertük, a Lapok fizetett. Érdekes mellékszál, hogy mindeközben a lap főszerkesztője, Farkas P. József jó barátsággal viseltetett felém.

 

A kilencvenes évek elejét "ex lex" azaz törvényen kívüli időszaknak jellemző volt városvezető elmondta, valóban nem állt még készen sok demokratikus törvény, a helyi testületbe pedig néhány újonnan bekerült városatyának fogalma sem volt jogosultságairól. Volt, hogy törvényt akartak alkotni, vagy olyan határozatot, rendeletet hozni, amely értelmezhetetlen volt. 

- Ilyen esetekben elmagyaráztam, hogy például nem mi alkotjuk meg az egészségügyi törvényt, vagy miért nem lehetséges ilyen módon elfogadni az adott jogszabályt. Elmondtam, miért fogja a döntést megsemmisíteni a köztársasági megbízott. Általában hallgattak a képviselők a szavamra, egyszer azonban betelt a pohár. A fideszes Rácz András felállt és azt mondta, vonuljon ki a testület, mert úgy látja feleslegesen ülnek itt, neki pedig elege van abból, hogy mindig megmondom mit és hogyan csináljanak. És ekkor történelmi pillanatnak lehettünk szemtanúi, mert az ellenkező oldalról felállt Andrássy Ákos is és azt mondta, egyetért Rácz-cal. Azért volt ez nagy dolog, mert ez a két képviselő ekkor már két éve folyamatosan veszekedett egymással. A vita végül elsimult, ezen is szó nélkül továbbléptem, de javasoltam, hogy maradjunk a tartalmi ötletelés szintjén és a szakmai megfogalmazásokat bízzuk az apparátusra - mesélte az egykori polgármester kiemelve Erdei Attila jegyző kiváló szakmai felkészültségét.

 

A közönség soraiból megkérdezték Merásztól, nem sérelmezte-e az őt támogató SZDSZ, hogy tőlük ugyanolyan távolságot tartott, mint a többi párttól. 

- Dehogynem, olyannyira, hogy három és fél év után az SZDSZ nevében Lengyel László újságcikkben határolódott el tőlem. A viszony megromlott közöttünk. Én addigra elhatároztam, hogy nem szeretném folytatni a polgármesterséget, úgy éreztem, nem nekem való feladat. Nem hatalomként és csillogásként éltem meg azokat az éveket, hanem közszolgaként. Arra a négy évre viszont minden képviselő büszke lehet, ezt el is mondtam nekik. Kecskemét olyan iramban fejlődött, hogy nem lehetett összemérni más magyar várossal. Az volt az egyetlen ciklus, amikor vagyongyarapodásról beszélhettük. Utánam Katona polgármester úr idejében stagnált a városi vagyok, azóta pedig csak veszítünk belőle.

 

Hilti

 

Merász József így 1994-ben letette a lantot és a Hilti ausztriai kirendeltségénél kezdett dolgozni. Munkájában sikeres volt, az összes eladás országos statisztikájában 50 százalékot teljesített. Hamarosan felajánlották neki, hogy elmehet Új-Zélandra a cég képviselőjének, vagy megteheti ezt Magyarországon is. Merász a családja miatt az utóbbit választotta, döntését mostanra kicsit bánja. Újságírói felvetésre elmondta, nem igaz az a pletyka, miszerint a Hilti kecskeméti letelepedésének segítéséért kapta cserébe ezt az állást.

- A pletykának az lehetett az alapja - mondta Merász -, hogy a Szent István körúti telephely értékesítése körül voltak anomáliák. A Hilti ugyanis az értékbecslő által megállapított áron vásárolt egy darab önkormányzati területet, a város pedig vállalta, hogy ellátja elegendő árammal. Ennek a költsége viszont igen magas lett, így a cég "cserébe" még egy darab földet vásárolt az áram bevezetésének értékében. Igaz tehát, hogy gyakorlatilag nullszaldósan jutott területhez a gyár, de nem lehet eltekinteni attól, hogy azóta ott több mint húsz éve prosperáló vállalkozás működik, akik sok kecskeméti családnak biztosítják a megélhetését.

Merász annyit bevállalt, hogy a Hilti vezetőségével való kapcsolata valóban a telek eladás idejére datálható, de hangsúlyozta, nem ő akarta a későbbi pozíciót, hanem a Hilti nem akarta őt elszalasztani.

 

Visszatérés

 

Merász neve még egyszer feltűnt a város politikai életében: 2002-ben független jelöltként elindult újra a polgármesteri címért. Ennek okairól azt mondta, a többi jelöltet elnézve lokálpatriótaként úgy érezte, nem ezt érdemli a város.

- Megváltozott a politika, nagy pártok ültetik pozíciókba a képviselőiket, akik az ő akaratukat hajtják végre, és ez nem helyes. Szervezeti háttér nélkül, egyedül végigcsinálni a kampányt viszont embertelen nehéz feladat volt. 4 ezer 500 kopogtatócédula begyűjtése mellett plakátolások, rendezvények, beszédek és véget nem érő beszélgetések. Három hónap alatt teljesen kimerültem. Végül tíz százalék feletti szavazataránnyal zártam a szavazást, ami szép eredmény, de a győzelemhez természetesen kevés volt.

Merász többször hangsúlyozta, hogy nem követi sem a helyi, sem az országos politikai eseményeket, a jelenlegi városvezetésről mégis megfogalmazott egy rövid véleményt: "ha a város csak annyit ért el, hogy nem cseszte el a Mercedes-projektet, már megérdemli a polgármester, hogy élete végéig megbecsüljük. Bárhol a világon ekkora gyárat épített volna a Mercedes, az szenzáció lett volna."

 

Magánember

 

Merász József kárpitosipari vállalkozást működtet jelenleg, hat alkalmazottal. Elmondása szerint a napi dolgok nem érdeklik, tematikusan olvas az interneten most éppen az univerzumról. A dolgokat hasonló magasságokból próbálja szemlélni, így megtanulta a kudarcokat is értékelni.

- A problémáknak is van szépsége és hozadéka. Az élet nagyon érdekes.

 

 

Anekdota:

 

Merász József elmesélte, hogy Strasbourg egyik kávézójában ismerkedett meg Demszky Gáborral, aki arról panaszkodott neki, hogy fél a főpolgármesteri pozíciótól, hiszen soha sem volt még munkahelye. Merász biztatta, hogy vállalja csak el, mert ha ő nem vállalja, más úgyis a helyére lép.