Kellemes szórakozás, egy jó vígjáték, valamint Danyi Judit és Hegedűs Zoltán színészházaspár hiteles jutalomjátéka a Jövőre, veled, itt! a Kecskeméti Katona József Színházban. 

Édes – olykor érdes – anyanyelvünk használata sok buktatót is hordozhat. Így vagyunk azzal a kifejezéssel is, hogy szórakoztató. Néhány évvel ezelőtt azt hallottam egy ismerőstől, hogy szórakoztató előadás született. Később kiderült, hogy a kellemesség szférájában jelentkező legsilányabb válfaját, giccset látott az illető. Pedig a szórakozás a megfelelő színvonalon szükségszerűen hozzátartozik az élethez, és ezt a jogos igényt elégítheti ki a színházművészet egyik válfaja, amikor a valóságról, vagy annak egy szeletéről szól, úgy, mint a Kelemen László Kamaraszínházban látott színmű a Jövőre, veled, itt. 

A szerzőnek – Bernard Slade – volt alkalma és lehetősége, hogy megismerje az életet és a színházat is.  Színésznek indult, majd a hatvanas években Hollywood következett, ahol a forgatókönyvek sorát írta. 1975-ben tért vissza a színházhoz, amikor megírta nagy sikerű, világot bejárt romantikus vígjátékát, a Jövőre, veled, itt-et. 

Ez a vígjáték valóságszerű valóság. „Szerű” azért, mert legfeljebb mindent áttörő fantáziával tudjuk elképzelni, hogy egy férjezett nő és egy nős férfi a romantikus, ágyban töltött éjszaka után elhatározza, hogy minden évben, ugyanakkor, ugyanott találkoznak.  Annak ellenére, hogy egymástól több kilométerre élik hétköznapi, egyébként nem boldogtalan életét, az elhatározás valóság lett. Valóság ez a vígjáték azért is, mert a 25 éven át a kis szállodai szobában találkozó emberek hús-vér emberek.  Olyanok, akik minden évben ugyanazon a napon találkoznak, megosztják egymással a családi örömhírt, bánatot, tragédiát, de ha úgy adódik, segítik megmenteni párjuk házasságát, változnak, öregednek, összebújnak, veszekednek – emberek. Színházi valóság is ez a remek előadás, hiszen a néző láthatja, hogy a jelenetek között hogyan igazítják a színészek magukat sminkkel, ruhával, frizurával a múló időhöz. (Ez utóbbi látvány valószínű a színész-rendező Szerednyey Béla elképzelése. Jó ötlet volt.)

A színpadképet segítette a sokszínű és változatos jelmezek sora, ami Velich Rita fantáziáját dicséri.  

Az előadást követően valaki megjegyezte, hogy amit láttunk, az Danyi Judit és Hegedűs Zoltán jutalomjátéka. Ha jutalom, akkor nagyon is megérdemelt jutalom, mert a színész házaspár úgy alakította a szerelmeseket, mint amilyeneknek a valóságban is kell lenniük. Érzékeny arcjátékuk, visszafogott gesztusaik, egymásra figyelő játékuk igazi stúdió előadási produkció is volt. Nekik köszönhető, hogy  jutalom a  nézőnek is, a Jövőre, veled, itt.

-miAtt