Nagykőrösön kezdett kerékpárokat gyártani a Papp család, majd Kecskemétig szélesítették az üzletet és a kínálatot. Egy igazi műszaki, autodidakta kisiparos sikertörténet a XX. századból.

 

A nagykőrösi kerékpárgyártó famíliáról, az előkerült dokumentumok hatására, pozitív értelemben újból kell fogalmazni a történetet. A jelenlegi ismeretek szerint Papp Sándor rézműves mester 1890-ben vette használtan - egyben a város-  első velocipédjét.

A megvadult lovaikat fékező emberek nem értették, hogy nem esik le onnan a magasból – valószínűleg az ördöggel cimborál, ettől kezdve „ördöngős Papp”- nak titulálták a mestert.

Első saját gyártású kerékpárját, még bambuszvázzal építette, réz muffokkal összefogva, fa kerékkel…A kezdeti próbálkozást felkarolta egy graz-i cég, amely gépek eladásával bízta meg és alkatrészekkel támogatta saját gyártását.

A millenium környékén feljavított használt kerékpárokat adott kölcsönbe fillérekért, tanulni a kőrösi fiataloknak a kerékpározást.

A kerékpárgyártás mellett végig megtartotta eredeti rézművességét és kereskedői – javítói tevékenységet is folytatott a többi időközben feltűnt ipari termékkel (varrógép, gramofon, motorkerékpár), sőt még az országban az elsők között bátorkodott mozit is alapítani 1908-ban….

A komolyabb iparszerű kerékpár gyártásra, valószínűleg saját családja rohamos növekedése kényszeríthette (felesége 13 gyermeknek adott életet). Miután két évig keményen harcolt az I. világháborúban, onnan hazatérve vállalkozását átalakította társassá. Távollétében gyermekei intéztek mindent – kicsik és nagyok, ezért az ő bevonásukkal 1917 táján megalapította a „ Papp Sándor és Fia” céget. A felnövő fiúk új erőt adtak a vállalkozásnak.

A megnövekedett kereslet hatására már 1925-ben fiók üzletet nyitottak Kecskeméten, ahol nem csak a korabeli európai „elit” kerékpárokat (francia, angol, német) árusították, hanem a Nagykőrösön gyártottakat is!

Amikor a WM 1929-ben elkezdte tevékenységét – a Papp cég  (a „sorozat” gyártás mellett) már „méret után” is állított elő - egyedi verseny és túra kerékpárokat!

Szükség is volt a vevők „kegyeiben” járni, mert a világgazdasági válság idején mindenhol visszaesett a kereslet. 

A vásárlók többnyire csak részletfizetés mellett tudtak kerékpárt venni, de előfordult természetbeni fizetés is (élelmiszer, fűtőanyag…)

Persze nem szabad összevetni a két vállalkozást, mert a csepeli cég tekintélyes hadiipari múlttal, komoly tőkével és jó konstrukcióval (Puch licenc), kezdett a kerékpárgyártásba több száz alkalmazottal, míg a Papp család a „tíz körmével” kaparta össze apránként a hozzávalót… és a legjobb években sem voltak többen 20 főnél - kereskedőstől, tulajdonostól együtt!

Minden esetre így is csodálatra méltó ettől a kis cégtől, hogy pl. 1937 és 41 között közel hat ezer kerékpárt tudott gyártani manufakturális körülmények között!!

1941 -ben már heti 40 db bicikli gyártódott, melyek között luxus, túra és Papp Extra gépek

voltak, ez utóbbinak a vázába is bele volt maratva a felírat.

A „standard” kerékpárok 26 és 28 collos méretben, ballonos ill. városi gumikkal kerültek forgalomba. Esetenként gyermek és versenygépek is gyártódtak. Ez utóbbiakkal többnyire

a Papp fiúk, ill. alkalmazottak versenyeztek is. Ifj. Papp Sándor az országos bajnoki címig is eljutott.

A kerékpárokat jellegzetes külső „felségjelekkel” látták el.

Elől a sárvédőn egy krómozott „suhanó P” betű volt felcsavarozva, míg a váznyak táblán a társ. váll. neve és Kecskemét – Nagykőrös felirat volt. Később a kecskeméti üzlet önálósulása után, csak Nagykőrös felirattal.

Az eladott más gyártmányú kerékpárokra a hátsó sárvédőre tettek Papp Nagykőrös, vagy Papp Kecskemét táblácskát.

 A második világégés miatt besorozták az összes alkalmazottat és Papp fiút. A házi váz gyártás így abbamaradt, de a munka folytatása érdekében az akkor már 70 éves cégalapító vissza állt a műhelybe és inasok segítségével termelt tovább WM- től vásárolt nyers vázelemekkel.

A háború végén életben maradt gyermekei folytatták a tevékenységet a szomorú 1950- es államosításig. Ekkor mindent elvettek a családtól, sőt az idős házaspárt minimális holmijával teherautóra akarták kényszeríteni kitelepítés céljából… a város polgármestere mentette meg őket (és a várost) a szégyentől… és így legalább az otthonuk megmaradt.

Három gyermek különböző megaláztatások után csak javító kisiparosként kaphatott lehetőséget kerékpárral foglalkozni. Imre és László Nagykőrösön, míg az ifjabb Sándor Kecskeméten.

László (a legkisebb a testvérek közt), még megérhette, hogy az „enyhülő” 80-as évektől

nyugdíjasként kereskedhetett korlátozott mértékben.

Az ő halála után fia: ifj. Papp László az utolsó mohikán a kerékpáros család történetében.

Az utóbbi időkben ifj. Sándor kisebbik fia : Zoltán foglalkozik „hobbi” szinten kerékpár restaurálással és családtörténeti kutatással.

A leírt adatok valószínűleg még változni, ill. kiegészítődni fognak, mert az információk folyamatosan érkeznek - ez vonatkozik a váznyak táblák és a vázszámok dátumhoz kötéséhez is.

Forrás: Papp Zoltán

www.veterankerekpar.hu