A Szegedi Törvényszék nem jogerősen bűnösnek mondta ki A. H. vádlottat terrorcselekmény bűntettében és határzár tiltott átlépésének bűntettében, ezért őt 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és végleges hatályú Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A nem jogerős ítélet tényállásának lényege szerint A. H. vádlott 2015. szeptember hó 16. napján 13 óra 40 perc és 17 óra 31 perc között, a rendőrség által lezárt Röszke II. közúti határátkelőhely szerb oldalán összegyűlt több száz fős tömeg tagjaként a Magyarország területére történő szabad bejutás érdekében mikrofonba beszélve, folyamatosan, több alkalommal a határ megnyitását követelte a lezárt határ védelmét ellátó rendőröktől.

Mindeközben a rendőrség a kialakult tömegzavargás résztvevőit folyamatosan tájékoztatta arról hangosbemondón keresztül, hogy nem messze a határátkelőhelytől kialakított tranzitponton jogszerűen tudnak belépni Magyarország területére regisztrálást követően. Erre egyébként a vádlottnak szüksége sem lett volna, hiszen ciprusi útlevele birtokában annak felmutatása mellett jogszerűen beléphetett volna Magyarország és az Európai Unió területére.

A vádlott és az eljárás során ismeretlenül maradt társai a követeléseknek nyomatékot adva, nyílt rendbontó tevékenységbe kezdtek, így a kordont rángatták, valamint kövekkel, üvegekkel és egyéb tárgyakkal dobálták a rendőrsorfalban álló rendőröket a határ megnyitása érdekében, melynek következtében több rendőr 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlott ezen magatartásával állami szerv kényszerítése céljából személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el.

Az államhatár rendje védelmét biztosító kordon megrongálását és áttörését követően a vádlott a kialakult tömegzavargás résztvevőjeként továbbá jogosulatlanul lépett Magyarország területére is. A rendőrségnek végül sikerült a tömeget A. H. vádlottal együtt Szerbia területére visszaszorítani és a határátkelő kapuját visszazárni.

A Büntető Törvénykönyvről szóló törvény vonatkozó rendelkezése szerint terrorcselekmény bűntette miatt 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő az, aki abból a célból, hogy állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a törvényben meghatározott valamely személy elleni erőszakos bűncselekményt, így többek között hivatalos személy elleni erőszak bűntettét követ el. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény értelmében állami szervnek minősülnek a rendvédelmi szervek, így a rendőrség is.

A hivatkozott bűncselekmény közvetlen jogi tárgya az államok, az állami szervek, nemzetközi szervezetek kényszermentes cselekvőségéhez fűződő társadalmi érdek. A jogszabályi rendelkezésben meghatározott tényállás lényegét tekintve valamilyen személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény megvalósítása, amelyet a célzat, azaz az állami szervnek - e körben a rendőrségnek - valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére való kényszerítése emel ki az egyéb, mindennapos bűncselekmények sorából, és ily módon terrorcselekményként rendeli büntetni. Az elkövetői cél elérése érdekében végrehajtott bűncselekmények felsorolását a Büntető Törvénykönyv tételesen tartalmazza, mely körben nevesíti a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. Amennyiben az elkövető az imént jelzett bűncselekményt állami szervnek minősülő szervezettel szemben azért fejti ki, hogy azt az elkövető akaratának megfelelő cselekvésre kényszerítse, nem a hivatalos személy elleni erőszak, hanem a terrorcselekmény bűntettét valósítja meg.

A széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a vádlott a Röszke II. közúti határátkelőhely szerb oldalán összegyűlt több száz fős tömeg tagjaként az országba történő szabad bejutás érdekében folyamatosan a határ megnyitását követelte - az annak védelmét ellátó rendőröktől -, amely követelésének akként kívánt érvényt szerezni, hogy maga is rázta a rendőrkordont, rángatta a kerítést és legalább 3 alkalommal valamilyen tömeggel bíró tárgyat dobott a Magyarország területén tartózkodó rendőrök felé. A vádlott ezen erőszakos magatartásával kívánt nyomást gyakorolni az állami szerv működése körében eljáró rendőrökre annak érdekében, hogy azok az akaratának megfelelő tevékenységet fejtsenek ki, azaz a több száz fős tömeget engedjék be az ország területére. Ekként A. H. vádlott állami szerv kényszerítése céljából hivatalos személy elleni erőszak útján megvalósuló terrorcselekmény bűntetteként értékelhető magatartást fejtett ki.

A fentieken kívül A. H. vádlott azon cselekményével, hogy a kordon áttörését követően az államhatár védelmét szolgáló létesítményen keresztül, tömegzavargás résztvevőjeként az ország területére a jogszabályi rendelkezések megszegésével belépett, a határzár tiltott átlépésének bűntettét is megvalósította.

A bíróság súlyosító körülményt nem látott megállapíthatónak, ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, azt hogy büntetését hazájától távol, más állam polgáraként, a magyar nyelvet nem ismerőként kell letöltenie, mely körülmény a büntetés végrehajtása során rá nézve fokozott terhet ró, ezen kívül, hogy két kiskorú gyermek tartására köteles, valamint az elkövetést megelőzően átélt viszontagságos események hatására nála kialakult tudatbeszűkült állapotot. Mindezen bűnösségi körülmények alapján a bíróság - a bűnhalmazatra tekintettel kiszabható 10 évtől 25 évig terjedő büntetési tételkereten belül - a szabadságvesztés mértékét a törvényi minimumban, azaz 10 évben határozta meg.

A bíróság ítéletével szemben az ügyész súlyosításért, a fegyház büntetés tartamának emelése, míg a vádlott és védője a terrorcselekmény vádja alól történő felmentés, illetve összességében enyhébb büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést, így az nem emelkedett jogerőre.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig nem jogerősen fenntartotta.