Régóta tudjuk, de immáron a Germanwings utasszállító katasztrófája óta világossá és egyértelművé kell tenni, hogy a gép-ember viszonyban az ember lett a leggyengébb láncszem. 

A kecskeméti Rácz Zsolt alezredes precíz, pontos ember volt, negyvennégy éves korára sem alapított családot, csak a repülésnek élt. Több mint kétezer órát töltött a levegőben, a nyugati vadászgépek szinte minden jelentős típusán repült, ő tanította a pilótatársait angolra.

A 17-es oldalszámú MIG 29-essel 1998. július 23-án, nagy melegben, délután három óra előtt néhány perccel szállt fel.

Nemzetközi sajtóbejárást tartottak akkor a kecskeméti repülőbázison, úgyhogy Rácz alezredes egy kicsit produkálta magát.

Bár nem volt műrepülői tapasztalata egy bonyolult manővert hajtott végre, majd egy hosszú háton repülésből - amit nem vízszintesen, hanem emelkedve hajtott végre - nagy erővel tört ki, amit egy szűkre vett bal fordulóval próbált korrigálni. A gép közben elveszítette a sebességét, de ennek ellenére az alezredes nem adott gázt, nem kapcsolta be az utánégetőt, ami kihozta volna ebből a kifeszített helyzetből, hanem a gyakorlat 263. másodpercében katapultálás nélkül lezuhant.

Kollégái azt mondták: Rácz tudata a ráható rettenetes erőktől beszűkült, ezért nem adott gázt, nem katapultált, egyszerűen túlhúzta a gépet, amelynek a szárnyait elhagyta a felhajtóerő.

Pszichikai beszűkülés

Andreas Lubitz hétfőn összetépte az orvosai által hozott határozatot, amellyel a pszichikai állapota miatt meghatározhatatlan ideig eltiltják a repüléstől, majd másnap, március 24-én, mintha misem történt volna felvette  a munkát és másodpilótaként felszállt a  Germanwings Barcelona Düsseldorf járatával. Miután a gép elérte az utazómagasságot, az első pilóta kiment a mosdóba, addig Lubitz bezárta belülről a fülke ajtaját, kitámasztotta a kódkioldó reteszt, hogy semmiképen se lehessen kívülről kinyitni az ajtót, majd kikapcsolt a robotpilótát és erőteljesen ereszkedni kezdett. A fekete doboz felvétele szerint az első pilóta ordítozott, hogy nyissa ki azt a rohadt ajtót, majd feltételezhetően egy tűzoltó szekercével megpróbálta szétverni a bombabiztos fülke zárját, de ez csak kétségbeesett és kilátástalan küzdelem volt, amely az utasok sikoltozása mellett csupán néhány percig tartott. Ezalatt Lubitz szó nélkül zuhant a géppel és nem válaszolt a légi irányítók  egyetlen figyelmeztetésére sem. A gép akkora erővel csapódott az Alpok egyik csúcsának, hogy a legnagyobb fellelt darabja személyautó méretű volt. 

Bár a 150 ember halálát okozó tragédia okait sohasem fogjuk pontosan megtudni, a szakemberek szerint Lubitz tudata beszűkült és utoljára még meg akarta mutatni magát, nevét bevéste a világ nagy légitragédiáinak márványfalába.

A gépet az ember korlátozza

A szakemberek szerint egy pilóta valójában mindig időkényszerben és információhiányban van, amikor repül, mert a gép gyorsabb. Miközben egy kis hibát felfedez tudatosít, addig a gép megtesz egy bizonyos távolságot. Az a csapda, hogy a gépet korlátozza az emberi tehetetlenség. 

Tény: az ember-gép kapcsolatban az ember lett a leggyengébb pont.

Egyetlen esélyünk van, ha elvesszük az embertől krízishelyzetben a gép irányításának a lehetőségét és átadjuk a gépnek.