A tökéletességre törekvés borai Szekszárdról

2017 feb 27 - Írta: Hírösvény -

Irodalmárok azt tanácsolják, időközönként olvassuk újra nagy kedvenceinket, hogy mit tapasztalunk: vajon visszatér-e az első nagy élmény, vagy megmosolyogjuk egykori lázas vonzalmunk, netán más részleteket fedezünk fel, mondván, miért nem vettük ezt eddig észre? Ugyanis csak ily módon, folyamatában helyezhetünk el egy-egy alkotást lentebb, vagy fentebb az életünk polcrendszerén. Nincs ez másként a boralkotások között sem, sőt, itt még inkább kötelező az újratalálkozás, hisz, míg könyv és ember viszonyrendszerében csak az olvasó változik, bor és ember kapcsolatában mindkettő. Ettől izgalmas és egyedülálló ez az életre szóló gasztropárkapcsolat.

A Kecskeméti Koch Borház megadta legutóbbi szakmai estjén ennek a kísérletnek és élménynek a lehetőséget, mert az egy éves szaküzlet — amely megkerüli a kereskedelmi láncok árréstörvényeit és pinceáron kínálja a hazai minőségi borokat — visszahívta első borbemutatójának vendégét: a szekszárdi Schieber Pincészetet.

Voltak néhányan, akik nem csak a múlt évben, hanem most is eljöttek, így lett viszonyítási alap, hogy vajon mennyit fejlődött ez a fiatal borászat, miben változtak a termékeik, a filozófiájuk és persze mennyit alakított az idő a nagy boraikon, meg persze rajtunk is, akik immáron, Koch Csaba házigazda jóvoltából másodszorra is belekóstolhattunk az egykori Aranyfürt Termelőszövetkezet maradványain újjáépült pincészet törekvéseibe.

Az már az egy évvel ez előtti bemutatkozáskor is egyértelmű volt, hogy a Schieber Pincészet mindent tud a szakmáról. Ez az alap, de mivel Szekszárdon a legtöbb pincészet hasonlóan profi, így ezért a néhány tized és századmásodpercnyi különbségért bizony nagyon meg kell dolgozni. Az elsősorban agráriumban utazó Schieber Markus és felesége, Schieber Horváth Anita úgy döntöttek, hogy nem hagyják csupán a jók között a pincészetüket, hanem még jobbak szeretnének lenni, ez a tökéletességre törekvés pedig kitartó, részletekre való odafigyelést, megbecsült szakembereket és persze folyamatos munkát igényel. Mindezek egy év távlatában máris látszódnak, jobbak és eredményesebbek lettek a boraik és vele a marketingjük.

Ez utóbbi elsősorban annak köszönhető, hogy lett egy Kern Ferencük, aki titulusát tekintve gasztrovezető-sommeiler a Schieber Pincészetnél, de több annál. A nemzetközi pályafutása, a vendéglátós gyökerei által tapasztalt borszakértővel van dolgunk, akinek eleganciája és letisztult érettsége jól illik a Schieber borokhoz, zsigerből fel tudja mérni közönségét, nem türelmetlen, interaktív és szórakoztató.

A Schieber Pincészet második kecskeméti Koch-találkozóján a fehér antré a házigazdától származott, mert a szekszárdiak könnyű, 2016-os Cserfes elnevezésű Chardonnay-je, a napokban kerül palackba. Kárpótoltak viszont annak rozé párjával, amely egy Syrah és a még mindig a női vonalat célzóan: Fruska a neve. Arra viszont figyeljenek, ha ebből szeretnének inni, nézzék meg a címkét, mert a név alatt más fajtákból is készítenek rozét. Bár ennél a Syrah-nál eligazodást ad a kinézete, amely eltér a hazai reduktívok színeitől, mert sokkal gyengélkedőbbnek tűnik, leginkább az első Toyota Yaris széria egyik színére hasonlít, amelyet a Japánok csak nyershúsmetálnak neveztek el, hál’ Isten Európában már volt egy természetismerőbb fordító és a szeretet ásványáról, a rózsakvarcról nevezte el ezt a színt. Íme:

Szóval Schieberék Syrah rozéjának a színe erre hasonlít a legjobban, nem is akarták nevezni e rút kis kacsaság miatt a bort az országos megmérettetésre, de titokban mégis bekerült és láss csodát: hattyú lett belőle, meg is kapta az aranyérmet. A rozét persze nem nézegetni és szagolgatni kell, hanem inni, hidegebben mint a vörösöket és ha isszuk, akkor mindenképpen meglep bennünket ez a kis Fruska a nagy rózsaszín szoknyás piacon, mert letisztult, őszinte, nem tolakvó benne a széndioxid, mégis itatja magát a szelíd fiatalosságával. Elsősorban kezdő és már tapasztalt rozéimádóknak érdemes kipróbálniuk, mert tényleg más, ráadásul nem csavaros, hanem üvegdugós palackban kínálják.

Aztán jött a zseniális elnevezésű kadarka sillerük az Abrakadabra - Szekszárdon a svábok után szabadon: Fuxli — amelyet régen a nagygazdák vetettek oda a cselédeknek, mivel nekik Kadarka került a kancsóba, de idővel néhány úr rájött, hogy a szolgáknak jobb soruk van, mert többet megihatnak ebből könnyedebb elő-kadarkából. Ma kétségtelen a reneszánszát éli és tényleg jobb megoldás a rozé helyett meglett férfiembereknek a halászléhoz, a paprikás krumplihoz, vagy a csípős lecsóhoz. Sajnos ebből sem sikerült 2016-ost kóstolni ez este, így csak egy kis megfáradt 15-ösbe kortyolhattunk, volt aki meg is jegyezte, bezzeg egy éve még ez milyen jó volt.

Hiába, a reduktív bor nem kedveli az időt, de a hordós vörös annál inkább. Ennek örömére végig is ittuk a pincészet 2013-as évjáratát, amelynek jól áll a négy évvel ezelőtti, hűvösnek mondott évszak. Olyannyira, hogy a közönségen kívül még Kern Ferencet is meglepte az akkori (Sauvignon-Franc) Cuveé-jük egymásba simulása. Aztán jött egy standard és egy prémium, vagyis egy rövidebb és egy hosszabb lecsengésű, elegáns, fajtatiszta Kékfrankos összehasonlításképpen, majd egy Egert alázó, díjazott, mélyselymű Bikavér.

A Kerülőutak (Sideways) című, ikonikus film megjelenése óta — amely minden borrajongónak alap — kerülöm a színtiszta Merlot, miként azt Paul Giamatti is tette zseniális játékával, hajazva arra, hogy az csak egy tipikusan sznob női ital. A Schieber Pincészet Materia Prima Merlot-ja viszont tényleg megér egy kóstolást a férfiak számára is.

Az alkímia ihletésű spirituális sorban van még egy Cabernet Franc - Quinta Essentia, valamint egy Cabernet Sauvignon - Solutio Perfecta néven. Gondos, intellektuális borok, visszafogottságuk ellenére megvan minden, ami egy vörös lényege, a selymesség, az elegancia, az egymásra épülés, de ezek a múlt hagyományaiban gyökerező rétegek mégsem nehezítik meg az élvezetet, és ez a nagy bravúrja a Schieber Pincészet főborászának, Posevitz Ilonának, mert ez valódi tisztelet és alázat.

- rajnai -