Ujlaky István a hét tanára

2015 ápr 16
Megosztás
dr. Ujlaky István

Ujlaky István történelmet és földrajzot tanít a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban. Arról faggatta a középsuli.hu, hogy vajon mi volt a tanári pályafutásának a legkínosabb szituációja.

 

 

- Ön történelmet is tanít a földrajz mellett. Miért fontos a történelem megismerése? Miben segíthet ez a diákoknak? Mi a funkciója?

- A történelem Magyarországon a legnépszerűbb tantárgyak egyike. Ezt nem csupán az elfogult tanár mondatja velem. Egy pár évvel ezelőtti felmérés is erre utal. Lehet valami akkor is élvezetes, ha nem hasznos. Nem csak hasznos dolgokból áll a világ. De azért persze némi haszna van a történelemnek. Aki jól megtanult 2-3 háborút vagy forradalmat, az valamivel több eséllyel fog megérteni egy, tegyük fel, 2018-ban kezdődő háborút vagy 2020-ban kirobbanó forradalmat. Aki jó forráselemzésben, azt kicsit nehezebben tudják manipulálni a politikusok.

- Hogyan lehet érdekesség tenni egy földrajzórát? Inkább a színes, utazásos történetek a kelendőek, vagy a szárazabb, szikárabb stílusban átadott ismereteket szeretik a diákok?

- A földrajzhoz rengeteg sztori kapcsolható. Személyes élmények is, meg az itt-ott olvasott, látott dolgok, pl. a National Geographic csatornán, újságokban, könyvekben. A szikár tananyag-átadás szinte sosem ideális, de nagyon érdekes anyag, pl. csillagászat vagy vulkánosság esetén ez is elfér. Mindamellett úgy tapasztalom, a történelem valamivel népszerűbb, mint a földrajz.

- A mai kétszintű érettségi már nagyon gyakorlatias. Hogyan célszerű a történelem érettségire felkészíteni a diákokat? Ön megköveteli a tárgyi tudást a diákoktól, vagy a források használatának gondos megtanítását preferálja?

- Az új érettségi rokonszenves vonása, hogy egy kicsit kevesebb magolást és egy kicsit több gondolkodást kíván. De azért ez az „egy kicsit” fontos. A történelem majdnem olyan sok lexikális dolgot kíván, mint a biológia, és majdnem olyan logikus, mint a matematika. Én nagyon fontosnak érzem a történelem logikáját, és sem a tanításban, sem a tananyag visszakérésében nem vagyok „évszámmániás”. De pl. a személynevek nagyon fontosak, mert a történelem emberek műve. Igenis tudni kell, ki volt Julius Caesar, II. András, vagy épp Himmler.  Hetediktől minden dolgozathoz mellékelek forrásokat, ezzel segítem a forráshasználat megtanulását, ami aztán az érettségin is, de a nagybetűs életben is hasznos lesz.

- Mi lehet egy tanár legnagyobb félelme a munkájával kapcsolatban?

- Jómagam a munkámmal kapcsolatban semmitől sem félek. De nyilván tartani lehet a munkanélküliségtől, vagy a kiégéstől, belefásulástól.

- A diákok jobban félnek egy tanártól, mint egy tanárnőtől?

- Nem hiszem. Vannak erőszakos, nagyon szigorú nők, és diákbarát férfi tanárok. Optimális esetben miért kellene félnie egy diáknak egy tanárától, akár nő, akár férfi?

- Tanári pályafutása során mi volt a legnagyobb elismerés?

- Az a legnagyobb elismerés, amikor a diákoktól szeretettel teli, pozitív visszajelzést kap az ember. Az egyik osztályban megtudták, szeretem, ha a lányok copfba kötik a hajukat. Az egyik órámra az osztály összes lánya kettős copfot kötött.  Egy másik jóval korábbi eset: az osztály, ahol osztályfőnök voltam, a születésnapomon tortával várt, és mindenki fehér blúzt illetve fehér inget vett. Ez azért is nagy dolog, mert tudjuk, a diákok mennyire irtóznak az egyenruhától – most kifejezetten a kedvemért felvették.

- Mi volt a legkínosabb szituáció, amit egy diákjával élt meg?

- Fiatal tanárként pár hónapig kollégiumban helyettesítettem délutánonként. Az ember persze sosem nyitott be kopogás és jól hallható „igen”nélkül egy hálószobába. Egy este kopogok, várok, benyitok. egy lány anyaszült meztelen guggolt a földön és valamit keresett a szekrényében. Ez tanár-diák, férfi-nő és felnőtt-gyerek nézőpontból is eléggé kínos volt. A legérdekesebb, hogy úgy tűnt, én sokkal inkább zavarban voltam, nekem sokkal cikisebb volt a dolog, mint neki. Az egész jelenet pár másodpercig tartott, a lány érdekes módon nem sikított, bár ilyenkor szoktak. Én meg gyorsan kimentem.

kozepsuli.hu