Vidám pesszimista, markáns véleménnyel

2013 nov 5
Megosztás

Tanuljunk, mégha a tanulásnak nincs is semmi célja és óvakodjunk a színésznőktől - tanácsolta Ungvári Tamás,  a nyolcvanhárom éves világpolgár, aki szerint Cseke Péter jól csinálja.

 

Ungvári Tamás Széchenyi-díjas kutató, író volt a Civil Tükör beszélgetéssorozatának harmadik vendége. Az Ifjúsági Otthon tükörtermében telt ház előtt beszélt az immár 83 éves polihisztor az életéről és gondolatairól. Kiderült, szülei szabóként dolgoztak Budapesten, de fiukat taníttatni akarták. Így az apja tizenéves korában elvitte egy antikváriumba és ott korlátlan számlát nyitott neki. Ungvári Tamás élt is a lehetőséggel. "A bőröm alá volt oltva, hogy az ember tanul, pedig a tanulásnak semmi célja nincs" - mondta. Ehhez képest Ungvári mára nyolc nyelvet beszélő író, fordító és egyetemi tanár, aki évtizedeket töltött külföldi egyetemek előadójaként. Élete során egy dologtól irtózott csupán: a hatalomtól. "Nem akartam soha semmi lenni." Így nem fogadta el a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét, vagy a kaliforniai egyetem dékáni megbízatását sem. A fiatalos előadó még egy tanulságot megosztott a közönséggel: a színésznőket egy kilométeres távolságban érdemes kerülni. A tanács hitelességét biztosítja, hogy azt Psota Irén volt férjeként adta, aki "még a konyhában is Elektra volt". 

Külföldi egyetemi tanári pályafutása egy magyarországi konferencián indult, ahol tíz perces angol nyelvű irodalomtörténeti előadást tartott. Ezt hallva kérte fel egy amerikai egyetem illetékese a kinti oktatásra. "Az első órára bementem és a hatalmas előadában egyetlen egy lány ült. Mit csináltam volna, megtartottam neki az előadásomat. Másnap négyszázan ültek a teremben. Engem azóta is az egyetemek könyvelői hívnak vissza tanítani, látják ugyanis, hogy milyen népszerűek az óráim, ez pedig bevételt jelent az intézménynek." A racionális beálltottság mellett az emóciók is megjelentek, Ungvári ugyanis azt mondja, azért van Magyarországon, mert itt vannak a gyerekei, akik nélkül nem tud élni. Jelenleg a Zsidó Egyetemen tanít, így az itthoni helyzetre vonatkozó kérdesekre is autentikus válaszokat tudott adni. 

A közönség közül mégkérdezték, hogyan látják kintről Magyarországot. Ungvári Tamás elmondta, hogy egy kicsit többet figyelnek ránk, mint kellene. "Magyarnak lenni annyi, mint észrevétlennek lenni. Mint egy úriember. Rossz attitüd, amikor valaki folyton fel akar tűnni, amikor úgy tesz valaki, mintha magyarnak lenni felérne egy foglalkozással. Magyarország nosztalgikus amnéziában szenved, a tudatunkat nem tudtuk a modernizációhoz igazítani. Pedig egész Európa megpróbálja az új feltételeket elfogadni, mint amilyen a ciprusi válság is. Sok problémával nem tud még az államszövetség mit kezdeni, hiszen nem arra találták ki, hogy fegyelmezze a tagokat." - szólt az összefoglaló. Az itthoni helyzettel kapcsolatban Ungvári véleménye nem túl rózsás, abban sem volt biztos, hogy a 2014-es  választásokat megrendezik-e, kétesélyes - így fogalmazott. 

- A lelkünkben kéne változni, a nosztalgia veszteség. A világ megváltoztatható - mondta az előadó.

Más kérdést a színház és a filmiparral kapcsolatban kapott. 

- Kecskemétnek szerencséje van a színházával, legalábbis az épülettel. De Cseke is jól csinálja, nem kötelezte el túlságosan magát, billeg, mint egy középparaszt. Szerednyei is ilyen.

Ön szerint kellett nekünk Andy Vajna? - kérdezte egy hallgató.

- Senki nem kell senkinek - kezdte Ungvári, majd úgy folytatta, jól ismeri Vajnát, teniszezett is a házában Arnold Schwarzeneggerrel és ő írta neki A miniszter félrelép-et is, de nem bízott benne, így a fizetését nem átutalással, hanem nájlon zacskóban kérte tőle. 

- A magyar film különleges adomány volt, most ez megszűnt, a mostani rendszer olyan, mint amilyen a Kádár-rendszerben volt és ez nem biztató. Andy Vajna túlságosan be van épülve a politikába, a hivatalokba, egyszemélyi irányítása alatt áll a magyar filmipar, pedig én nem szeretem a monopóliumokat. Arról nem is beszélve, hogy Vajna amerikában négyszer tönkrement - mondta Ungvári Tamás, majd még plasztikusabban fogalmazott: "régen a filmalap pénzét mindeki lopta, ma csak Andy."

A közönség még láthatóan elhallgatta volna az idős, de rendkívül fiatalos előadó sztorizását, ő azonban - mint mondta - a 45 perces tanórákhoz szokott, nem akart többet beszélni, inkább máskor is eljön - fogalmazott. "Az élet holnap kezdődik!" búcsúzott a megjelentektől.

Címke: