Volt bizony, sok szülő kedves emlékkel gondol rá, mert a gyerekek eljátszottak, volt tér és fantázia benne, míg a szülők közül az egyik tudott bevásárolni, csekket feladni. De a kapitalizmusnak nincs szíve. A gyerekjátszó helyére egy kínai gyorsétteremhálózat egyik láncszeme került. Ennek okán néhány hétre rá a kis családi, távol-keleti gyorsbüfé bezárni kényszerült. De, ugyebár gyerekjátszó azért az kell, ne mondják a szülők, hogy nem bababarát az Auchan. Lett is, na jó kicsit kicsi, kicsit savanyú, de hát a mienk, akárcsak az első magyar narancs termése a Tanú című filmben. De ez még csak a kisebbik gond. Aki kitalálta, megszerkesztette, illetve engedélyeztette, annak még nem volt gyereke. A hosszúkás, téglalap alakú kis új játszó ott van az étkezési osztály és a hátsó kijárat közti folyosón. Játszó két félből áll, középen színes, vidám fal, az egyik végében csúszda, a másikban mászórézsü. A legizgalmasabb pedig az emelkedő alatti kis bunker.

Ha azonban a gyerek nem mászni, hanem éppen csúszni akar, el kell hagynia a kis játszót, zokniban kilép a szennyes folyosóra, majd átmegy  a másikba járatba, mert benn nincs átjáró, pedig gondolhatott volna rá.

De az üzemeltetők is arra, hogy letegyenek a szőnyeget, hogy ne koszolják össze a zoknijukat a kicsik, meg persze, egy két műanyag szék, vagy puff, mint  a másiknál volt, hogy leülehessenek, amikor levetik a cipőt, meg a kabátot. De ezek már nem számítanak. A lényeg, hogy ki van pipálva, volt és újra lett gyerekjátszó, még ha rideg, kicsi és szívtelen is, de statisztikailag-jogilag minden rendben van.