11 év kellett a romkerti ivókút megvalósulásához

2019 jún 14
Megosztás

Lassú víz partot most - tartja a mondás, de fogalmazhattunk volna úgy is: kutat hoz. 11 év kellett ugyanis ahhoz, hogy az egykori civil kezdeményezés megvalósuljon és felavassák a kecskeméti romkertben azt az ivókutat, amelynek zárt körű pályázatára 2008. március 17-éig lehetett beadni terveket. A felhívás Kerényi József Kossut és Ybl-díjas építész javaslatára épült, aki szerint Kecskemét főterén — a korabeli piacok helyszínén — több ivókút létesüljön, ami nem csak hasznos lenne az idelátogatók számára, hanem méltó emléket állítana az egykori árusítási szokásoknak.

A kezdeményezés koordinálást a Kecskeméti Városszépítő Egyesület vállalta fel. 

A főtér felújításának második üteme miatt azonban az egész bekerült a fiókba és csak a múlt évben került újra elő. Ekkor már a Porta egyesület is rácsatlakozott a projektre. A tervek megvalósításához először kellett egy kis tereprendezés, aztán Bozóki István kőfaragó, valamint Ulrich Gábor képzőművész segítségével megvalósult a kút. Pénzt rá az önkormányzat a Városi Támogatási Program keretén belül adott, sőt a vízszámlát is a város állja, a karbantartását pedig a Porta Egyesület végzi majd. Az átadón Király József, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke a fentebb leírt történeti hátteret vázolta fel, köszönetet mondva mindazoknak, akik segítették a kút létrejöttét, külön kiemelve a BÁCSVÍZ Zrt. hozzáállást, akik nélkül ez a kút nem működne. 

Szeberényi Gyula alpolgármester kihangsúlyozta: ez a hely egy találkozópont volt mindig is, most még otthonosabb, meghittebb lett. Hozzátette: az önkormányzat törekszik több ivókút létrehozására a városban.

- Köszöntés, köszönet mindazoknak, akik meghallották a hívó szót és mellénk álltak: köszönet Király József elnök úrnak, Szeberényi Gyula Tamás alpolgármesternek, Öveges László városi főépítésznek, Győri András főkertész úrnak, és nem utolsó sorban a Wojtyla Barátság Központ gondozottjainak, akik rendszeresen ide járnak rendbe tenni a környéket – hangoztatta Farkas P. József, majd hozzátette: Köszönöm Istennek, hogy megérhettem ezt a napot. Köszönöm, hogy az alkotó ide helyezte ezt a művet. Köszönöm annak a több száz embernek a gondoskodását, akik a parkot eddig védelmezték és teszik ezt a jövőben is.

Az eseményen megjelent érdeklődők persze már alig várták, hogy használják az ivókutat, olyan nagy meleg volt.

A történészek, régészek nagy része nem örült annak, hogy ez az ivókút épp a romkertbe került, de nekik aznap nem osztottak lapot.