Így Karácsony körül nem csak anyagi, hanem erkölcsi, szakmai leltárt is kell végezni - tartja a fáma. Minek, mondhatnánk rá, hiszen rend van itt mindenütt. 

Igaz, a napokban elcsatangolt a bölcsiből egy kisfiú, haza akart jutni, mert nem bírta tovább. A pedagógusoknak is meg kell hányni vetni a dolgukat egymással, meg kibeszélni az X-Faktor döntő esélyeseit, hiszen ők is csak emberek, nem figyelhetnek nyolc órában folyamatosan holmi kis lurkókra. 

Az a legjobb az egészben, hogy észre sem vették, hogy eltűnt a kis pajkos, majd ráadásul meglehetősen flegmán viselkedtek amikor a rendőrök visszavitték a kicsit, és most nekik áll följebb, hogy felhajtás van. Azért így, Karácsony körül csak leeshetne már nekik, hogy nem a szabály teszi az embert, hanem más, régebbi, íratlan dolgok.  

De most a szabály, meg a pénz az Isten. Akinek meg nincs, annak nem adatik meg.

Az egyik óvodában, amely menő intézménynek számít a városban addig instruáltak nemrégen egy házaspárt, hogy vigye innen a beteg gyermekét, mert nekik erre sem idejük, sem szabályuk nincsen. Rendszeres, felelősségteli figyelmet és gyógyszerbeadást nem ír elő nekik a nagykönyv, sem a fenntartó. Ennyi, tisztelt szülő, tessék megérteni!

A szülők meg próbálták megérteni a megérthetetlent, hogy mégis, mit vétettek ők, aztán csatangoltak óvodáról óvodára, de nem sokra jutottak a városban, csak egy közeli, vidéki intézményben kaptak némi szándékot. Már épp azt fontolgatták, hogy eladják a városi otthonukat és elköltöznek, amikor egy kis kecskeméti óvodában szeretettel és megértéssel fogadták őket. A csoport két óvónénije elvállalta és betanulta a teendőket. A kisfiú anyukája, amikor ezt felidézi még újra és újra elsírja magát, akkora segítség és megkönnyebbülés volt ez számukra, már-már maga csoda. 

Pedig csak egy pohár vizet kapott a szomjazó. Egy egyszerű emberi gesztus és a világ mássá lett. Ennek a családnak ez a lehető legszebb karácsonyi ajándék, meg persze az, hogy a kisfiuk javuljon és javul is, szereti a közösség, meg a gondos óvnénik. Szóval, itt járnak ők közüttünk, Marika és Éva óvónéninek hívják őket, az igazi Karácsony hordozóit, csendesek és egyszerűek, nem törnek babérokra, ám velük billen helyére a világ gyémánt egyensúlya, pedig a másik serpenyő telis teli van  ámító csillogással. De nehezebbek és maradandóbbak ők minden aranynál.

-rajnai -