Alföldi Róberttel a beszélgetés jókedvet megalapozó nyelvbotlással indult,  Róbert helyetti Albertet mondott a konferanszié. A név tulajdonosa, volt megyei önkormányzati alelnök a színész-rendező édesapja - az első sorban ült. 

Fia el is mondta, Kecskemét és környéken ez az elszólás nagyon gyakori. Borzák Tibor saját fogalmazása szerint belecsapott a lecsóba, egyből a vendég körül újra és újra felkavarodó politika csatározásokra terelte a szót. Mint ismer Alföldi Róbert két éve egy jobboldai újságírónak mondott kikezdhető mondatokat, most pedig igazgatói megbízatása járt le a Nemzeti Színház élén, helyét Vidnyánszky Attila vette át. A pályázatok elbírálása során nemcsak szakmai, hanem politikai viták is keveredtek a pályázók személye körül. Alföldi elmondta, nagyon sikeres intézményt vezet, sosem ért rá foglalkozni a bulvárlapok sztorijaival, még a színház előtt mellette tüntetőkkel sem igazán, irántuk is inkább sajnálatot érzett. A Jobbik felől érkező, őt ért vádakkal kapcsolatban is határozott véleményt fogalmazott meg:

- Én nem fogok leállni kis nácikkal vitatkozni, attól én bekoszolódom - fogalmazott és hozzátette: az, hogy egyáltalán ilyen síkra terelődött a személye körüli vita szégyen, az elmúlt húsz év bűne pártoktól függetlenül. 

- Nem szabad elfelejteni, hogy nekem lejárt a szerződésem. Nem rúgtak ki, kitöltöttem az időmet és szabályosan új pályázatot írtak ki a posztra. Ami e körül zajlott nem az én meccsem volt.

Alföldi szerint normális emberek módjára lehetne kezelni a politikai nézeteltéréseket is, mint Blaskó Péter és a tavaly elhunyt Hollósi Frigyes tette.

- Reggelente elolvasták a jobboldali és a liberális média napilapjait, ezután kicserélték és a másik oldal nézőpontját is megismerték. Fél tíz körül volt érdemes bemenni a büfébe, mert ilyenkor kezdték zrikálni egymást, amit nagyon szórakoztatóan tettek - mesélte Alföldi és hozzátette, színházában nagyszerű légkör uralkodott. - Délelőtt vitatkozunk, ordibálunk a próbákon, ajtókat csapunk be és néha még politikai viták is kitörnek a társulat tagjai között. De este hétkor ennek vége, akkor mindenki egyfelé húzott.

A nemzetközi szinten is ismert és elismert direktor a támadásokból is sikert kovácsolt, elárulta, a személye és az általa vezetett intézményt ért támadások összenyomták az embereket, összekovácsolták a társulatot. Ennek és a színészek körében általa bevezetett fiatalításnak is köszönhető, hogy a folyamatos teltházzal futó előadások közönségének fele 25 év alattiakból áll. A siker másik kulcsa a bánásmód: "ha a közönséget komolyan veszik, akkor komolyan is fog viselkedni".

Alföldinek a politikáról - állásfoglalás nélkül - is markáns véleménye van. 

- Nem kellene a politikának az élet minden területére hatnia - derült ki Alföldi véleménye, aki az is elmondta, az lenne a normális, ha Vidnyánszky Attilával karöltve követelnék a kormányzattól, hogy ne csökkentség a kultúra támogatását.

- Nincsenek olajmezőink, mi a kultúránktól vagyunk különlegesek. Együtt kellene azt mondanunk a politikának, hogy hülyék vagytok. Amit ugyanis most hagynak lerohadni, az ötven évig nem fog talpra állni. A kultúrán nem segít a tőkeinjekció.

Borzák Tibor kérdésére a vendég elmondta, nem keres munkát. 

- Rengeteg ajánlatot kaptam, nagyon jó ajánlatokat, belföldről és külföldről is.

Nem lehetett kihagyni a beszélgetésből Alföldi gyermekkorát. Megtudtuk, hogy a kalocsai kórházban született, Dunapatajon járt általános iskolába és mindig szerencséje volt a tanáraival, akik soha nem módszerekben gondolkodtak, hanem próbálták megérteni, kibontani a gyermekeket. Boldognak viszont nem mondta magát, állítja, nem találta helyét vidéken. Gazdálkodó édesanyja számára csalódás volt kisfia eltökéltsége.

- Négy évesen mondtam először édesanyámnak, hogy színész leszek. Azt mesélni, nagyon eltökélt voltam. Az biztos, hogy sosem éreztem oda valónak magam. Nekem Budapestre megérkezni nem volt szédítő élmény, mint egy átlagos falusi fiúnak. Én fellélegeztem. Végre!

A beszélgetés során felmerült, hogy édesapját 28 évesen ismerte meg. A témát Alföldi Róbert gyorsan lezárta, kijelentette, ebben az a lényeg, hogy egyáltalán megismerte.