Folyamatos a testületi vita Kecskeméten a polgármesteri hivatal dísztermében lévő Horthy falfestmény láthatásáról, ami előtt egy függöny van jelenleg, amit vagy elhúznak, vagy behúznak, attól függetlenül, hogy melyik ellenzéki képviselő miként ébred. 

A többi képről nem zajlik vita, bár lehetne, hisz a Ferencz József megkoronázását is értékelhetnék úgy nagyon sokan, hogy nem csak pozitívumokat, hanem negatívumokat is hozott az a korszak Magyarországnak, igaz, az már történelem, akár a többi királyos festmény, mondhatjuk, de hisz a Horthy-korszak is az, egyetlen kecskeméti képviselő sem élt akkoriban.

Mindenért ő a felelős

A kecskeméti ellenzék azt szeretné, ha a Horthy kormányzó egykori kecskeméti látogatását megjelenítő festmény eltakarva lenne. Indoklásuk szerint Horthy személye nagyon sokakat sért. Ezért vonultak ki tiltakozásul nem egy esetben már, amikor nem volt előtte elhúzva előtte a függöny. Legutóbb Király József, MSZP-s képviselő újra azt hangoztatta, hogy a festmény láthatása elfogadhatatlan, szerinte Horthy a felelős a magyar zsidók deportálásáért és a több százezer katona haláláért. A képviselő a saját álláspontját hangoztatta, minderre egyetlen zsidó érdekvédelmi szervezet sem kérte fel.

Leviczky Cirill, kereszténydemokrata képviselőnek elege van a mindent eltörölni kultúrájából. A legutóbbi testületi ülésen azt hangsúlyozta, hogy a Horthy látogatást ábrázoló festmény a történelmünk része, tudomásul kell venni, hogy itt van.

Szemereyné Pataki Klaudia a testületi munka fontosságát hangsúlyozta, mondván a kivonulás nem megoldás a képviselők részéről. Hozzátette: minden királynak voltak jó meg rossz döntései.

A leleményes karbantartó

Volt politikai időszak egyébként, amikor kecskeméti városháza falfestményei közül nem volt mind látható. Az ötvenes években pártutasításra el kellett tüntetni a Ferencz József megkoronázását és a Horthy látogatást megörökítőt. Máig nem tudni, hogy hívták azt a karbantartó munkást, akit erre  a munkára az egyik helyi üzemből kivezényeltek, az alkotások lefestésére. A szaki valószínűleg nem volt politológus, sem történész, de annyit tudott, hogy ennek eldöntése nem az ő, sem pedig a főnökeinek a kompetenciája, ami ezeken a falakon van az mind a történelmünk része és egyedi alkotások. Ennek okán először áttetsző vízüveggel kente le a műveket, aztán következhetett a mész. Amikor enyhülni kezdett a szocializmus és meszet eltávolították a képek - hála a karbantartó leleményességének - újra láthatóak lettek, kivétel persze a Horthy kép, mert ő nem kívánatos személy volt az egypárt rendszerben is Magyarországon.

Köznyelvi szélsőség

Horthy megítélése a köznyelvben és az átlag emberekben szélsőséges. Nemzetmentőnek és nemzetvesztőnek is nevezik egyszerre. Amikor Horthy kormányzó Kecskemétre látogatott még mindig óriási kultusz övezte, hisz 1920 március 1-i kinevezését az Antant is támogatta. Az általa alapított nemzeti hadsereg vonult be a Trianon utáni határrevíziók során elfoglalt magyar területekre. 

A másik véglet, hogy a második világháború össze sarát rá akarják húzni, de vajon elkerülhető lett volna az, hogy Magyarország nem lép be a második világháborúba? Ezt felvetést a történészek határozottan cáfolják. 1941. június 26-án a Kassát ért bombatámadás és a rahói vonat elleni támadást követően, amit a szovjeteknek könyveltek el, Magyarország geopolitikai szempontból hadviselő féllé vált, vagyis a második világháborút Horthy nélkül sem tudta volna az ország elkerülni. 

A német megszállást sem kerülhette volna el az ország, igaz Horthy, tiltakozásul lemondhatott volna, attól még a zsidótörvényeket megszavazó kormányok tovább regnáltak. Horthy, mint kormányzó maradt és közben próbálkozott jobb vizekre navigálni Magyarországot. Volt néhány sikertelen átállási kísérlete, igaz, közben a németek a fiát is elrabolták, ezzel sakkban tartották, de végül, minden presszió ellenére, letiltotta a zsidók további deportálását.

Tehette volna hamarabb, de az is tény ma már, hogy nem mindenki engedelmeskedett neki a háborús káoszban, hisz a kiugrási kísérleteit szintén  a német hű beosztottjai szabotálták el. A fia után aztán őt is őrizetbe helyezték a németek, a családjával  együtt,  egy felső-bajorországi kastélyba.

Később amerikai vizsgálati fogságba került, vádat nem emeltek ellene, csak tanúként hallgatták meg a háborús bűnösöket tárgyaló Nünbergi perben. 

A szocializmus ideje alatt haza nem térhetett, Portugáliában halt meg 1957-ben.

A történelem része

Azt mondják a történelmet azért kell ismerni és elfogadni, hogy tanuljunk belőle. Nyugaton e tekintetben nyitottabban gondolkodnak. 

Berlinbe például visszakerültek az egykor a náci propagandát szolgáló óriási bronz lószobrok, amelyek hajdan Adolf Hitler berlini hivatala előtt álltak.

Finnországban egyetlen elnyomó orosz cár szobrát sem döntötték le, mondván ez is a történelmük része.

Az olaszok akkori miniszterelnökének, Mussolini-nek virágzik a korszaka Olaszországban.

Azt viszont kevesebben tudják, hogy Mussolini 1929-ben egy oszlopot ajándékozott a Forum Romanumról a Nemzeti Múzeumnak, ami nap mint nap látható, akárcsak a rajta lévő tábla is, amely az eseményre emlékezik.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy Marx szülőhelyén Marx szobort avattak, 2020. június 20-án pedig az örök nyugati kisvároskában, a németországi Gelsenkirchen városában Lenin-szobrot avattak. Vajon az ő izmusokba belepusztult embereket és hozzátartozóikat mindez nem sérti?

A kecskeméti Horthy festmény kuriózum, ha tetszik, ha nem, a kormányzó imádását, nemzetmentő kultuszának a szüleménye, akárcsak mindazon képek és filmek, amelyeken Brezsnyevet és Kádárt fogadják állva és tapssal. 

Van-e jogunk cenzúrázni a történelmet, mindazok kárára, akik kíváncsiak erre a korszakra és élőben szeretnék látni ennek  a korszaknak ezen ritka, meglévő alkotását?