Van egy sajátos hangulatú zöldövezeti rész a városban, amely nem kompatibilis a modern városrészekkel mégis keresett és felkapott nagyon sokak számára, aki leginkább szigetként szeretnének élni egy dinamikusan fejlődő nagyvárosban. 

Ez a városrész a Petőfi város mögötti a Hetényi út és a Széles köz által határolt Felsőszéktó, amely alulról szerveződő fejlődésen keresztült vált valódi kis társadalommá az elmúlt harminc év alatt. 

^{közös erőfeszítéssel épült}

Ennek az óriási változásnak a motorja, ha kell, a szíve volt a Miklovics házaspár és az általuk működtetett Admirál Presszó, amely bár vendéglátóhely üzemeltetésére volt engedélye, a valóságban azonban önkéntes közösségi házként működött és innen indult az akkor még nagyban gazdátlan térség meghódítása és lakhatóvá válása. A házaspárt már a presszó megnyitása előtt szinte mindenki ismerte erre felé, mert gázcseretelepet működtettek, hisz vezetékes gáz akkor még nem volt a területen.

^{Az Admirál kapitánya, Miklovics János Tibor}

Az Admirál kapitánya, Miklovics János Tibor, aki dédunokája annak a családnak, akiről az egyik régi, peremszéli zárt települést, Miklovics falut elnevezték.A felőszéktói földjeik is a családi kárpótlásból származnak.

Felmerül a kérdés, honnan is jött a vendéglátóhely elnevezése. Az ötletgazda, természetesen a főnök volt, néhai Miklovics János Tibor, aki Admirálisként szerette volna ezt közösséget átvinni a homokon és termékennyé tenni a sívó földrészt. 

Az első lépések alkalmával Kósa József, a városrész önkormányzati képviselőjének a konstruktív közreműködésével megalakult a városrészi önkormányzat, majd megkezdődtek a lakossági fórumok az Admirál Presszóban. A témák a legalapvetőbbek voltak a városrészi lakosok számára: ivóvízhálózat bővítése, gázbevezetés, úthálózat fejlesztése, lakáskassza szerződések megkötése, de itt ülésezett rendszerint a csatornázás megszervezésére hivatott Vízközmű Társulat is.

Miklovics János Tibor e mellett, mint állattenyésztő szakmérnök, tanácsadást is tartott, a felesége pedig, aki köztisztviselőként dolgozott a kecskeméti városházán, földhivatali és egyéb ügyintézési tanácsokkal az itt élőket.

^{Kulturális központ a homokon}

A hely annyira nyüzsgővé vált, hogy ezt a politika is kihasználta, itt tartott a választási kampányban lakossági fórumot Nyitrai András és Brúszel László is, akik támogatásukról biztosították az itt élőket a szükséges fejlesztésekhez. Nyitrai András több alkalommal is tájékoztatta az itt élőket a mezőgazdasági területek átminősítéséről és a beépítése lehetőségekről. 

Természetesen nem csak hivatali szervezés zajlott a falak között, hanem hatékony közösségi időtöltést is: szerveztek családi napokat, majálist, szilveszteri óév búcsúztatót, vagy egyszerű, nyáréjszakába nyúló bográcsos hétvégéket.

2007 megalapították  a Felsőszéktó Alapítványt, amelynek segítségével sikerült minden évben megszervezni a Petőfiváros-Felsőszéktó részönkormányzati, úgynevezett “RÖNK” napokat, amelyek egészen 2019-ig tartott. a Részünkormányzat ez után átalakult tanácsadó testületté, amelyben Miklovics János már nem vett részt, de az Admirál épülete helyet biztosított az üléseiknek.

Nemhiába kapott 2012-ben Miklovics János Tibor és felsége, Mihók Irma köztisztviselő, a munkásságáért életműdíjat és számos oklevelet mindazért, amit Felsőszéktóért tettek.

Az összefogásnak és a sok munkának köszönhetően már önálló, élhető városrész lett Felsőszéktó a Petőfiváros lábánál, nemhiába áll Balanyi Károly grafikus, zománcművész emléköve a két városrész határán, de az ő műhelyéből került ki a városrész logója és térképe is.