A kecskeméti távhőrendszer szerencsés csillagzat alatt született, mert minden nagyívű terve teljesült eddig, folyamatosan fejlődik és a lehető legjobbkor korszerűsödik a fogyasztók és a város javára. Pénteken elérte a legmagasabb pontját a TERMOSTAR Biomassza Fűtőmű épületének a kivitelezése, így a hagyományoknak megfelelően bokréta elhelyezésével ünnepelték a beruházás utolsó felvonását.

A távhő a rendszerváltás nagy vesztese volt, minden fogyasztója meg akarta tagadni, a legtöbben csak kényszerűségből maradtak a hálózaton, aztán mára kiderült: a hűség ára a meleg, a biztonság és a kevesebb rezsi. 

Pedig 1995-ben majdnem eladták az önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltatót, egy szavazaton múlott a testületben. Ez is egy jel volt, hogy különleges képességű cégről van szó. A bizalmat meg is hálálta, mert úgy kezdett el működni, mintha magánosították volna, miközben a tulajdonosi háttér maradt a régiben. Gázmotorokat lízingeltek és a megtermelt többletáramot értékesítették, miközben a függetlenségre vágyó fogyasztóikat kielégítették azzal, hogy saját maguk szabályozhatták a fűtésüket, miközben a vezetékek hőveszteségeit is folyamatosan csökkentették.

Mindennek katalizátora volt a nagy szabású panelkorszerűsítési program, amelyhez a város is hozzájárult.

Létrejött egy gazdaságos, működőképes rendszer, általában ilyenkor a legtöbb cégvezető hátradől és élvezi a diagramok felfelé cikázó vonalait, a megérdemelt prémiumot, aztán elmegy megmászni valami közeli hegycsúcsot, hogy a kép ott legyen az irodája falán a szakmai oklevelei között.

A Kecskeméti TERMOSTAR Kft.  menedzsmentje azonban egy nyugtalan bagázs, nem szeretnek hátra dőlni.

Kitalálták, hogy felássák a fél várost és összekötik egy hatalmas távhővezetékkel az Akadémia körúti hőközpontot a Szultán utcaival, mert így még biztonságosabbá válik a város távhőellátása. Bármi gond van az éterben, a távhős lakásokban meleg lesz. Olyan hihetően adták elő ezt az egészet, hogy minderre pénzt is kaptak pályázati úton.

A pénzzel nem dobbantottak a Maldiv szigetekre, hanem tényleg felásták a fél várost és megcsinálták. Közben azt mondogatták, hogy erre a vezetékre mostantól mindenki ráköthet, iskolák, intézmények, cégek, társasházak, mert olcsóbb lesz a rezsijük, és ami nem mellékes, minden egyes csatlakozó ingatlannal eggyel kevesebb kémény fog pöfögni Kecskeméten. Azóta is ásnak folyamatosan, mert a távhőre rákötők nagyon élvezik, hogy nem kell a kazánokkal bíbelődniük és kéményseprőt is csak sorsjegyeken látnak azóta.

Nem tudni, hogy  a TERMOSTAR menedzsmentje foglalkoztat-e jövőbe látókat, mindenesetre érezték, hogy elég hamar radikális változás jöhet az energiapiacon, a függőségi helyzetek kiéleződnek, vagy, ahogy azt Szemereyné Pataki Klaudia polgármester megfogalmazta a bokréta ünnepen: az elmúlt hónapok energiagazdasági folyamatai új értelmet adtak az ellátásbiztonság fogalmának. 

A TERMOSTAR ennek új értelmet adott. 

Bár a kocsmákban és a Facebookon az önjelöltek már tudni vélték, hogy a hírös várost egyedül a termálvíz és annak hője tudja majd megmenteni, ötletüket egyetlen vállalkozó sem karolta fel, mert nem elég csak fúrni, hozam is kell, meleg vízben, meg pénzben is.

Közben a fűtőműnél megint a tervezőasztal fölé hajoltak, osztottak, szoroztak és kitalálták, hogy a gázfüggősség csökkentésére egy olyan harmadik fűtőmű szükséges, amelyhez van ebben a térségben alapanyag. Ez pedig az ipari felhasználásra nem alkalmas faipari melléktermék, amelyből a KEFAG Zrt. folyamatosan biztosítani tudja a szükséges muníciót.

A Mindszenti körúton felépülő 20+5 Mw teljesítményű biomassza fűtőmű képes lesz a jelenleg a távhőfűtéshez és a meleg vízhez felhasznált gáz mintegy 70 százalékának a kiváltásához, amely óriási szám, csak Moszkvában meg ne tudják.

Mellesleg ez a 8 milliárdos beruházás nem csak a TERMOSTAR, az egész hazai távhőszektor legnagyobb fejlesztése.

Vajon mit tartogatnak a tarsolyukban, ha mindezzel végeztek.