Mák Kornél, humán alpolgármester volt a vendége a Művész Kávézó legutóbbi beszélgetős összejövetelének.

Elöljáróban így vallott: "A kulturális ügyeket mindig lehet jobban csinálni, én törekszem és próbálom a lehető legjobban, aztán ott van az a négy év, amelyet a végén vissza lehet nézni, és eldönteni, hogy miként sikerült. Hál Isten, Kecskemét, mind közpénzben, mind  a piaci mecenatúrában a legtöbb hasonló nagyvárosnál erősebben elkötelezett a kultúra támogatásában". 

Mák Kornél az Európa Jövője Egyesületen, pontosabban, annak elnökén keresztül lett a város közéleti figurája. Szervezte, segítette az egyesületet, valamint legnagyobb rendezvényüket, a Csiperó gyermekfesztivált. Hogy miért: arról a következőképpen vallott. 

- Megfogott és magával ragadott az a tűz és az az elszántság, ami Farkas Gábor szemében volt. Nagyszerű dolgokat vittünk véghez, úgy, hogy közben nem volt tétje számomra, csak szürke eminenciás voltam, miközben adományokat gyűjtöttünk, amit  Erdélybe szállítottunk, gyerekcsoportokat koordináltunk, szállásoltunk el, tettünk boldoggá, miközben szervezkedtünk és ötleteltünk. Életem legjobb iskolája volt. 

Mák Kornél következő iskolája a hetényi Móricz Zsigmond Általános Iskola volt, amelynek igazgatói posztját azért pályázta meg, mert tartozott hozzá egy művelődési központ is, és őt elsősorban a kultúra, annak szervezés érdekelte. A művelődési házzal azonban volt egy kis gond, rettenetesen taszító és lepattant volt, néhány helybéli kijelentette, hogy oda ők biztosan nem fognak bemenni. Aztán egyszer csak pletykahírré vált, hogy kínai üzlet lesz a művelődési központban, ez meghozta a település összefogását és az akkori kecskeméti városvezetés (Szécsi Gábor volt akkor a polgármester - a szerk.) hozzáállását is, mert lett pénz a felújításra a bővítésre sok-sok önkéntessel és felajánlóval. Rövid időn belül pezsgett a kulturális élet, koncertek irodalmi estek követték egymást.

Az alpolgármesteri iskola persze nem jár ennyi könnyedséggel és látványos sikerrel. 

Elsőként a városi iskolák államosítása merült fel, amelyre az alpolgármester azt mondta: ebben egy a lényeg, az, hogy az iskola, a tanár és a diák kecskeméti legyen, egyedül az erre való törekvés a mi feladatunk. Hozzátette: azt sem szabad elfelejteni, hogy mindezek mellett mennyi kötelezettséget át is vett a város és sikerült működtetnie, illetve fenntartania. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer visszaadják a városnak a Cifrapalotát, a mienk lett a nagy könyvtár, a hatvan települési fiókkönyvtárával, megkaptunk hat múzeumot és a megyei régészetet, illetve a megszüntetés elől megmenekítettük a művészeti műhelyeket is, ezek azért édes tehernek számítanak - mondta. A feladat mostanól az, hogy pályázati forrásokat találjunk a fejlesztéseikre.

Persze ezen a területen nem az ötletekkel és az elgondolásokkal van a gond, hanem mindig csak a pénzzel. Ezzel kapcsolatban Mák Kornél azt mondta, éppen e miatt nem lehet sohasem tökéletes kulturális szervező munkát csinálni, mert hiába harcolok én a költségvetés minden kultúrára szánt fillérjéért, ha mások is ugyanakkora elszántsággal sorban állnak a saját területükért. Ráadásul nekem is csak egy szavazatom van a költségvetés elfogadásakor. Mák alpolgármester hangsúlyozta: ennek ellenére nem kell elszomorodni, a városnak van mire büszkének lennie, nem beszélve arról, hogy itt jelentős kulturális mecenatúra zajlik, és a helyi médiumok is kultúrapártiak.