Nem várta meg az érdemi bírósági tárgyalást a szocialista Király József, kecskeméti önkormányzati képviselő, mint felperes, hanem visszalépett az általa, ellenzéki szövetségbéli frakciótársa ellen,  a momentumos Bodrozsán Alexandra ellen indított rágalmazási perétől és elfogadta a Momentum országgyűlési képviselőjelöltjének magyarázkodó és nem egyértelmű bocsánatkérését.

A közösségi oldalakon is megjelent közös nyilatkozat, amely a kormányváltás fontosságát helyezi előtérbe, nem kapott olyan jellegű hozzászólást, miszerint Király képviselő, aki csaknem két évtizede közéleti szereplő Kecskeméten, helyesen cselekedett volna ez ügyben.

A szimpatizánsok nem elsősorban politikai aspektusból álltak ebben a témában Király mellett, hanem az eset erkölcsi súlya miatt, mondván, ez így, ilyen módon, megbocsáthatatlan.

Mint ismert: Bodrozsán Alexandra több országos médiacsatornán keresztül azt állította, hogy Kecskeméten tömegével buszoztatták az embereket az előválasztási szavazósátrakhoz és 2-4 ezer forintot kínáltak nekik azért, ha Király Józsefet jelölik az országgyűlési választások jelöltjének, Karácsony Gergelyt pedig miniszterelnöknek. Azt állította, hogy mindezeket a saját fülével hallotta, valamint mindezekről hangfelvételt is készített. 

Az MSZP alaptalannak nevezte közleményében Bodrozsán állításait. 

Király végül elveszítette az előválasztást.

A pertől való visszalépést nagy valószínűség szerint politikai nyomásra tette, pedig a Momentum, bár az interneten hangos, de súlytalan párt. Nincs társadalmi beágyazottságuk és bár a DK megalakulása óta az MSZP támogatottsága sem tud már nőni, mégis van gyökeres országos szervezetük és ettől a mozgalmi energiától a Momentum nagyon messze van. Nem is céljuk, hisz feléjük nem a türelem, hanem az adott pillanat, a jelen termi a rózsát.

A lényeg, hogy  ebben az el nem kezdődött perben Bodrozsán újra csak győzött, ha volt is egyáltalán bizonyítéka, már idejét múlt, nem kellett bemutatnia, még azzal kapcsolatban sem, hogy maguk közt egy korrupt fasznak tartják Király Józsefet.

Király és Bodrozsán békülésének oka, az általuk kiadott közösen jegyzett közlemény szerint az, hogy Király mellszélességgel támogatni fogja az egységes ellenzék közös jelöltjét, mert egyetértettek abban, hogy az egység, valamint a szövetség szolgálja a legjobban a kormányváltást.

De volt-e valaha itt egység?

Egyáltalán van-e reális alapja?

A szövetség belső viszonyait tekintve határozottan azt kell mondanunk: NEM

Ezt megerősíti Bosrozsán Alexandra zsigeri öntudata is szövetségeseiről az alábbiak szerint.

Elég csak rápillantani a kecskeméti Momentum elnökének, Kecskés Mihálynak a rövid és tömör véleményét a szövetségeseikről: 

“Szarok már az egész DK-s MSZP-s bagázsra.”

Egyrészt annyira más a pártok világnézete és morális alapja, másrészt a generációs-erkölcsi különbség is szakadéknyi. Pedig lett volna mit tanulniuk a szocialistáknak, hiszen a Horn Kormány idején (1994-1998) hiába volt kétharmada az MSZP-nek Horn Gyula, miniszterelnök a békesség jegyében engedett a kispárti liberálisoknak, az SZDSZ-nek, és bevette őket a koalícióba. Ez lett a saját és kormányának veszte. Ekkor kezdődött meg a szocialisták mélyrepülése, amelyre később a hentesbárddal még rácsapott Gyurcsány Ferenc és kiszipkázta magának belőle a DK-t

Tény viszont az is, hogy a mára töredékére zsugorodott MSZP-nek nem lehetett más választása, mint az összefogás.

A kényszerházasság viszont az érdeken alapszik és az győz, aki ravaszabb és kevesebb benne az erkölcsi gát. Mondhatni Király József naivan állt bele ebbe a szövetségbe, bízott a tapasztalatában és az elmúlt húsz évnyi közéleti szereplésének az erejében. Segítette Bodrozsán első önkormányzati kampányát, amit végül sikeresen vett. Hozzá tartozik,  a Fidesz új szereplője abban a körzetben későn kezdett el még takaréklángon is kampányolni. 

Elfojtott ellenszenv

Bodrozsán és pártja nem csak a színfalak mögött, hanem az internetes oldalakon sem rejtette véka alá azt, hogy zsigerből ki nem állhatják szövetségesüket, a szocialistákat élükön Király Józseffel.

Bodrozsán egyszerűen csak az alábbi módon nyilvánított véleményt Királyról:

“mennyire visszataszító feje van.”

De a helyi momentumosok élükön a kis ideológusukkal Bíró Barnával sem vélekedett másképpen, egyszerűen hányingert kap Királytól jelezte ezt a képe alá posztolva.

A feszültség növekedésével Brúszel László, a nagy diplomata is lépett és megpróbálta megzabolázni a Momentumot, mondván vannak játékszabályok, meg törvények, meg etikai kódex, meg szövetségi paktum, de nem nagyon volt foganatja, őt is leöregezik, majd elintézik egy kurta megjegyzéssel.

 

De legjobban az alábbi poszt fejezi ki a kecskeméti Momentum egységes viszonyát és véleményét Király Józsefről, amikor a fiatalok megmondják szövetségesüknek a tutit:

“Király József a kurva anyád.”