"A december volt a legnehezebb. Igazán csak ez volt nehéz. Más ország, más szokások, de az ünnep a szívben, ott legbelül lesz igazán ünnep. Emlékezett az otthoni karácsonyokra, a készülődésre, a sok bosszankodás, kapkodás, nevetés, majd este az a pillanat. Nem volt több, csak egy elszálló sóhaj, egy röpke boldog perc. Angyal szállt át a szobán. Látta apja mosolygó, ünnepélyes arcát, látta a megremegő kezét, amikor a lemezjátszó tűjét a sercegő bakelit lemezre igazította. Kattogva, pattogva kezdődött, aztán felcsendült az orgona, megszólalt a távoli, hajdanvolt gyermekkórus. Csendes volt az éj. Egyetlen boldog perc, talán annyi sem, a sok heti készülődés után. Féltve rejtett dobozok, ügyetlenül csomagolt szeretet. Egy ölelés, suta, befejezetlen simogatás. Egy elkapott pillantás, rejteni próbált könnycsepp.

Boldog karácsonyt. Szeretlek. Ez az emlék, ez a hangulat mindig vele volt. Ez volt az ő igazi ajándéka."

Részlet egy hamarosan megjelenő könyvből, amelynek címe Felhőút, szerzője Lázity György, Kecskemétne élő grafikus.

Az írást tovább olvashatják az Ecce Homok folyóiratban.