“Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban, hanem elsétálni az állomáshoz” - írta utolsó posztjában az a fiatal, szakközépiskolás szép lány, aki pénteken este vonat elé vetette magát. Mielőtt ezt megtette hosszú posztban búcsúzott az élettől és a világtól, amit az alábbiakban olvashatnak.

 

“Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.

Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…

Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.

Egyre rosszabbak az esték. 

Semmihez sincs kedvem,

Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!

Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.

Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem. 

Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.

A depresszió mély gödör en pedig bele estem. 

Régóta nem találom a kiutat, 

amit mutatok az csak kirakat. 

Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.

Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…

Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.

Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.

Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. 

Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv. 

Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.

Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…

Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.

Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.

Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint, 

Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.

Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,

De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.

Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem? 

Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!

Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.

Ne csak nézz körül, hanem láss is! 

Mentális betegség sajnos népbetegség.

Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.

Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?! 

Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…

….nem nézek vissza, mosolyogva távozok.

Biztos lesz akinek néha napján hiányzok,

Rátok az égből ígérem mindig vigyázok.  Sajnálom , gyenge vagyok nem bírtam már a nyomást.

Az élet rajtam is megtalálta a fogást. 

Hihetetlen az egész, nem tudom hogy jutottam ide már.

Legyen ez egy himnusz, mindenkinek kinek a szive fáj! 

“Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban, hanem elsétálni az állomáshoz”

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, tárcsázd a telefonos lelki elsősegély-szolgálatot a 116-123 számon, ami éjjel-nappal ingyenesen hívható!