Három éves a Valentinó Kávéház

2014 aug 17
Megosztás
Sebestyén László és Nagy Ágnes Valentinó

Van élet, kultúra és ínyencség Budapesten kívül? Akad, tehát kisebbség, ezért nagyon, de nagyon meg kell dolgozni a megtartásáért. Ezért most ünnepelünk, az előkészületek még titkosak.

 

Három éve, augusztus 17-én nyitotta meg Kecskeméten, a Kéttemplomközben különleges kávézóját, a Valentinót Nagy Ágnes, vendéglátós és a párja, Sebestyén László, zenész, a napjainkban oly sikeres Kilele Swing Cats alapítója. A szülinapi buli augusztus 23-án lesz, sok meglepetéssel, külcsínnel, újdonságokkal, meg élő zenével. Persze, még minden titkosan kezelendő és meglepi.

Addig is az elmúlt három évről kérdeztük a szerzőpárost.

- Mik a tapasztalataik, érdemes-e a Budapest-centrikus országban vidéken is megpróbálkozni egy nem trendi, különlegességeket forgalmazó kis vendéglátóhellyel?

- Nem gondoltam hogy ilyen lassan érő vállalkozás lesz, de erre a harmadik évre azt mondhatom: már látszik az alagút vége, kialakult egy törzsközönség és egyre többen érdeklődnek az általunk forgalmazott termékek és szolgáltatások iránt - mondja Ágnes, aki több kávézót üzemeltetett már Kecskeméten, de a Valentinó - amelyet a kisfiáról nevezett el -  a második gyermeke, mert a saját elképzelései szerint valósult meg. Hozzátetette: természetesen ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, mert a vendégkör megtartása folyamatos, az igényekhez igazodó figyelmet igényel, a bizalmukat pedig lelkiismeretes kiszolgálással és változatossággal lehet meghálálni.

- Meg természetesen igényes kultúrközeggel, amely nálunk a kézműves kávék, teák, koktélok és szendvicsek mellett a háttérzenében teljesedik ki, hisz mind instrumentális, de igyekszünk a helyhez mérten néha egyedi hangulatot idéző muzsikusokat is meghívni egy-egy élő előadásra - kapcsolódik a beszélgetésbe Sebestyén László, aki határozottan úgy véli: az élő zenei igény kielégítése miatt elengedhetetlen, hogy a Valentinó belső tere növekedjen egy kicsit. Ötletek és lehetőségek már vannak, zajlanak a tárgyalások, de a végső döntés és a forma még nem született meg - tette hozzá.

- Ha sikerül terebélyesebbé tenni a kis Valentinót, attól még kubai marad?

- Nem, nem valószínű, csak hasonlóan bohém és mediterrán. Ez a kubai életérzés akkor tört ránk, amikor a városi Salsa összejöveteleken a Lacival megismerkedtünk. Akkor ebben a világban éltünk, ez az életérzés töltötte ki a mindennapjainkat, de nem csak nekünk, hanem a többieknek is, aki eljártak táncolni. Úgy képzeltük, hogy ennek a kis közösségnek csinálunk majd egy kávézót, egy gyülekező pontot - mondja Ágnes, mire László csak annyit tesz hozzá némi iróniával: a koncepció vége az lett, hogy a Valentinó tényleg megszületett, de a Salsa-körből szinte senki sem járt be a kávézóba, de mindegy is, mert jöttek mások.

- De miért éppen kávézó, miért nem trendi szendvicsbár, vagy bisztró?

- Azért, mert imádom a kávét, a történetét, az aromáját, azt, hogy amikor folyik, hasonlít a másik nagy kedvencemre, a csokoládéra, meg aztán mindig is kávézót szerettem volna üzemeltetni - mondja Ágnes, aki épp e sajtos hangulat hiánya miatt nem tudná magát elképzelni egy vendéglő főnökeként.

- Meg aztán itt minden úgy készül, mint a háttérzene, improvizatív módon - teszi hozzá László, aki szerint a Valentinóban egyedi módon kombinálódnak a világ nagy ízei a vevő kívánságaival, ez az egyedisége és ebben rejlik a csábereje. 

- És ha már sikerült becsalogatni, miből meríthet a betérő?

- Természetesen a világ nagy kávétermelő országainak ismert és kevésbé ismert kávéiból, szükség szerint különböző pörköléssel és ízesítéssel. Ugyanígy lehet válogatni a teafelhozatalból is, de az elfogyasztott italok alapanyagának a megvásárlására is van lehetőség. Aztán jönnek a csokik, a szilárdak és a folyékonyak, majd a koktélok - sorolja Ágnes, illetve a Valentinó nagy specialitásai: a gyümölcsösebb Long Drinkek és limonádék, hozzájuk természetes alapanyagból készült cukrászati termékek, illetve szendvicsek, amelyek közül a népszerűségének köszönhetően kiemelkedik a speciális, olaszos beütésű melegszendvicsük.

- Egy ilyen témájú beszélgetés végén nem lehet kihagyni: mi a titka a jó kávénak?

Laci - kotta nélkül -  megint zenében válaszol. 

- Egy hangszerben, hogy miként szólal meg, harminc százalék maga tárgy, a többi a kéztől függ, vagyis egy jó hang kétharmad emberből és egyharmad hangszerből áll. Ez az arány a jó kávéra is igaz, de a lényege minden esetben csak annyi: forró legyen, mint a babám szíve.

Ágnes csak nevet, de abban igazat ad Lacinak, hogy a jó alapanyag, és a kávégép mellett tényleg nagyrészt az emberi beavatkozástól függ a végkifejlet, attól, hogy milyenre daráljuk, mennyire sikerül tömöríteni a lefőzés előtt, és közben koncentrálást és figyelmet igényel. A lényeg: a jó kávét akarnia is kell annak, aki készíti, mert csak akkor lebben fel ennek az ezer éves tradíciónak az igazi lényege és misztikuma.

- szóhajlító -