Ez a felvetés, így, hibásan, S. Nagy Istvántól ered, aki Máté Péter muzikalitását és zeneszenvedélyét öltötte szavakba. Jó magamnak A Fehér Vera, autodidakta fotográfus hétfőn, a kecskeméti pedagógusképzőn nyílt kiállítása kapcsán jutott eszembe. 

Mert szó ami szó, mostohán bánunk a hibákkal.

A “Minden egész eltörött” óta csak a szintézisre, a maximalizmusra törekszünk, aki vét, vagy még nem tökéletes nem fér bele a kánonba. Őrületes kényszer űzi e miatt az alkotókat, nemhiába oldották a múlt században a stresszüket alkohollal, ópiummal, füllevágással, vonat elé ugrással.

A. Fehér Vera neve úgy mitizálódott — PR-osodott — Kecskeméten, hogy ő maga a Hibaizmus, vagy az ősanyja, miközben egykori képzőjén  nyílt tárlata még a főiskolás éveinek titkos naplójába is betekintést nyújt. Tiszta sor, hogy már a Hibaista Mozgalom  előtti korszakán is átüt az alázat, a gyengék, a hibásak iránt. Olyan apróságokra tud fókuszálni, ami mellett a legtöbben elmegyünk, még talán a valamire való alkotók is a nagyra törekvésük kényszere okán. 

A. Fehér Verában van valami őstudás, amelyben teljesen természetes állapot a “Minden egész eltörött.” Nem is érti, miért kell erről ennyit beszélni, lázadni, éjszakába kilopózva graffitizni.

Ez van, ezt kell szeretni - mondja kimondatlanul.

Ebben az állapotában hát lehajol ezekért a még fellelhető emlék/valóság töretekért és egymás mellé, valamiféle harmóniakeretbe helyezi azokat. Ezért nem kimondottan fotográfia és nem kimondottan képzőművészet amit létrehoz, nem retro, de részben hagyományőrzés és nem színtisztán modern.

Jobb híján játszik, pajkoskodik, közben a régi gramofonon ott serceg Pilinszky János nemtelen, vékony hangja és csak mondja, mondja: 

 “Mi törjük el, repesztjük  ketté, 

mi egyedül és mi magunk 

azt, ami egy és oszthatatlan.

Utána azután

egy hosszú-hosszú életen keresztűl

próbáljuk vakon, süketen, hiába

összefércelni a világ

makulátlan és eredendő szövetét.”

A. Fehér Vera kiállítása hétköznap 8.00 és 18.00 között tekinthető meg  NJE Pedagógusképző Karon, ameddig le nem veszik a falakról a műveket.

-rajnai-