A magyar férfi kézilabda-válogatott, óriási hajrával,  30-27-re verte Portugáliát, és ezzel kijutott a párizsi olimpiára. A magyar csapat legutóbb 2012-ben, Londonban szerepelt az olimpián.

A magyar férfiválogatott eddig nyolc alkalommal szerepelt az olimpián, eddigi legjobb eredménye az 1936-os, az 1980-as, az 1988-as, a 2004-es és a 2012-es negyedik helyezés.

„Remekül kezdtünk, egyenlítettek, a második félidőben rengeteg gondunk volt, de… a srácok, ezekkel a szurkolókkal, ez hihetetlen – feszítette szét Chema Rodríguez értékelését a büszkeség – Mondtuk előre, olyanok vagyunk mint egy család. Egymásért küzdünk, nem számít, mi történik, mindent kiadunk magunkból. Pontosan ezt tettük”

„Most már az én országom is” – mondta a szakvezető, aki játékosként spanyol színekben nem jutott ki olimpiára, míg Párizsban első külföldi kapitányként vezethet magyar csapatot az ötkarikás játékokon.

„Fantasztikus volt, szavakkal nem tudom elmondani. Hazai pályán szerintem ilyen fontos meccset még nem nyert a férfiválogatott. Kint vagyunk az olimpián, már csak a felkészülést éljük túl!” – nevetett Lékai Máté, akinek végül nem ez lett az utolsó válogatott mérkőzése, lesz még jónéhány Párizsban.

„Fantasztikus volt itt játszani hatezer ember előtt, az utolsó leheletünkig küzdöttünk, minden négyzetcentiméteren. Óriási tartás van ebben a csapatban, hogy meg tudtuk fordítani. Emberhátrányban volt egy sáncos védése a Lacinak, akkor éreztem, hogy ez már meglehet” – elemezte a meccs utolsó találatát szerző Lékai.

„Mi vagyunk a két nagy öreg a csapatban, ez a karrierünkben nagy öröm. Nyilván én is próbálok segíteni a fiataloknak, elsősorban a posztomon, de például Imre Bencével egy klubban játszunk, egész jó munkát végzek vele” – mondta tréfásan az irányító, hozzátéve, hogy most nem öt perc ünneplés következik.

A 35 éves játékos családja is a helyszínen szurkolta ki a sikert. „Amikor megszületett a gyerekem, az volt az álmom, hogy lásson még kézilabdázni, olyan korban, amire még emlékezni fog. Most ötéves, és bízom benne, ő is emlékszik majd, apáék mit műveltek Tatabányán.”