A múlt hónapban Kecskemét dobogós lett  országosan a rossz minőségű levegőrangsorban. 

De miként került egy alföldi város az északi iparvárosok levegőjének a sorába?

Mondhatni, ezt közösen hoztuk össze, úgy is mint a lakosság, amely még mindig előnyben részesíti a vegyes tüzelésű kazánnal fűtést, amelybe spórolásként mindent bedobál, a műanyagtól az olajos rongyig — fel sem merül bennük a távfűtés lehetősége —, aztán ott az egyre növekvő és zsúfolódó közlekedés, ahol még mindig a nagy köbcentis dízelek viszik a prímet a benzinesekkel szemben és csak nyomokban tartalmaz elektromos autót a városi csúcsforgalom. Erre jön az ipar, valamint  a mezőgazdaság, megspékelve egy kis szélcsenddel.

Nemhiába jegyezte meg ezzel kapcsolatban a legutóbbi közgyűlésen Király József képviselő, hogy tavaly ünnepeltük a várossá nyilvánítás 650. évfordulóját és ennek kapcsán számtalan előadás szólt arról, hogy a puszták közepén született egy város, mely képes volt túlélni az elmúlt évszázadok kihívásait, melyek közül az egyik az volt, hogy a futóhomokon hogyan lehet egy virágzó kertvárost építeni. 

De ezt miképpen fogjuk túlélni?

Hiszen van  többek között a füstköd riadó terv, környezetvédelmi program, Integrált Településfejlesztési Stratégia, de ezek végrehajtását illetően van dolgunk, nem kevés, hiszen azzal, hogy idetelepült a Mercedes, egyre több üzem jelenik meg, a korábbi városhatár jelentősen kitolódott a magán építkezések, lakóházak miatt. Az így beépített területek nagyságának arányával szemben nagyban lemaradt az a zöldítés, fásítás, ami szükséges lenne az egészséges környezethez. A városiasodás minden kihívásával, gondjával találkozhatunk nap mint nap, melyet ha nem tudunk kordában tartani, az bizony mindenképpen nekünk itt élőknek gondot okoz majd - mondta Király képviselő.

Hangsúlyozta: Én azt gondolom, hogy akár a levegőminőség, a zajártalom, a vizeink megóvása, vagy akár az általunk termelt hulladékok elszállítása, feldolgozása területén is kutya kötelességünk a legjobb feltételeket biztosítani városunk polgárainak és legfőképpen gyermekeinknek. Mindez nem politika függő. 

Nem is volt az, mert szinte konszenzus alakult ki abban az ülésen, hogy tenni kell valamit, de mit és hogyan?

A válasz gerince a Modern Városok Program végrehajtásában rejlik.

Ebben szerepel a kecskeméti főpályaudvar fejlesztése, amely során megújul a távolsági buszpályaudvar, a városközpontból kikerül a kispályaudvar, több parkoló és zöldfelület létesül kinn is benn is. Elengedhetetlen az elővárosi közlekedés fejlesztése, amely szintén szerepel  programban. Nagy érdeme, hogy a tervezők menet közben rájöttek arra, hogy milyen okosak voltak az elődeink, amikor több mint száz éve megtervezték a városba vezető és szinte minden kistelepülést, tanyás térséget elérő vasúthálózatot. Továbbá az Izsáki út négysávosítása.

Ennél a pontnál már volt némi vita.

Falusi Norbert képviselő kiemelte, hogy óvatosan kell bánni a négysávosítással, mert ha azért tesszük, hogy könnyítsünk a forgalmon, akkor attól kezdve nem kettőben, hanem négyben állnak majd az autók a dugóban és még nagyobb tömegben zúdul rá a forgalom  a belvárosra.

Az útszélesítésnek nem ez a feladata - hangsúlyozta, hanem például az, hogy a környezetkímélő buszok könnyedén, akadálymentesen haladhassanak a külső sávban, amely rájuk lett kitalálva, ösztönözve az embereket  arra, hogy a helyi tömegközlekedést használják, mert gyors, olcsó és környezetkímélő. Hozzátette: az első körben azokat a nagy parkolókat kellene létrehozni a város külső körén, ahol a gépjárműveket le lehet tenni és onnan, tömegközlekedésre, kerékpárra, környezetkímélő taxikba lehet átszállni.

Ténykérdés: ha Kecskemét valóban levegőt szeretne kapni, akkor ki kell szorítania a közlekedést a belvárosból, de vajon megmeri-e ezt tenni, vállalva a konfliktusokat, hiszen, aki benn él mellette van, de aki befelé tart, az nem?

Ameddig ebben nincsen konszenzus, addig nincs eredmény, csak rossz légköri adatok szélcsendes időben.