Zágoni Péter  a városháza felújításának vezető farestaurátora a gyermekkorában szívta magába a fa illatát, amelyből végül szerelem lett. Szeret a hírös városban dolgozni és azt vallja, ha az ember nem ismeri el és becsüli a múltat, jövője sem lehet. A műemlékekhez való viszonyulás, s ezzel múltunk megismerésére és óvására irányuló igény szintje meghatározza egy adott társadalom fejlettségét. Mindez nem csak nemzeti, hanem egyéni szinten is nagyon fontos feladatunk lenne. Engem sosem vonzott a gépiesített, iparosodott faipari szakma. Szeretem látni és elvarázsol a tárgyak szerkezete, összeépítése, apróbb gyermekbetegségeik és bájos esetlenségük. Ha egy műtárgyhoz nyúlok, kiszakadok a kipufogó gázos, zajos, rohanó jelenből, s van lehetőségem lelassulni, elidőzni a szakma szépsége mellett és átadni magam az érzésnek: van még a kézimunkának tisztelete, becsülete és remélhetőleg biztos jövője. A Zágoni Péterrel készült teljes interjút az Ecce Homokban olvashatják.