Coaching — kócsing —halljuk egyre többet napjainkban, mint egyre gyorsuló világunk egy újabb kifejezését, de mit is takar pontosan ennek a szónak a jelentéstartalma, valóban valami újról, vagy egy régóta létező, de korunk jelenségeire specializálódott fogalomról van szó? - kérdeztünk az ismert kecskeméti coachot, Soltész Szilárdot

- A coaching nem új keletű fogalom, hivatalosan mintegy negyven éve létezik. Eredetileg a sportból ered a kifejezés, amikor az addig kizárólagos fizikai szempontok mellett elkezdték a pszichikumot is fejleszteni, aztán innen viharos gyorsasággal beszivárgott az üzleti életbe és a hatékonysága miatt egyre népszerűbb hazánkban is, nemhiába egyre több coachot képeznek. De amióta világ a világ, azóta léteznek coachok, hiszen azóta létezik olyan aktív párbeszéd, amelyben a segítő, a támogató viszony, vagyis a mester és tanítvány szemlélet fellelhető.

- Lényegében a próféták voltak az első coachok?

- Igen, őket is ide sorolhatjuk, hiszen tapasztalatot, tudást adtak át, szélesítették a hallgatóság szemléletét azért, hogy mindezen ismeretek birtokában ők is képessé legyenek mesterré, vagyis coachá válni.

- Annyiféle pszichoterápia, lelki gyógymód létezik napjainkban, mitől különbözik ezektől a coaching?

- A  pszichoterápia jellemzően a múltban keresi a problémák gyökerét és az alapján a megoldást, a coaching pedig egy egészen más szemléletet takar: a múlt érintőleges, de úgyanúgy a személyiségfejlődéssel foglalkozik, csak jelen időben működik és a jövőre fókuszálva, kézen fogva vezet el a megoldáshoz.

- Ehhez ha jól gondolom a páciens is kell, hiszen ha ennyire egyszerű lenne az egész, akkor nem léteznének problémákkal küszködő emberek.

-  A megoldás természetesen bennünk rejlik, hogy akarunk e változtatni. Egy coach felismerteti az akadályokat, hiszen egy más látószögből, kívülről  lát rá az életünkre és a problémáinkra. Ő ebben a nézőpontváltásban segíthet, miközben felfedezhetjük a bennünk rejlő eddig még számunkra ismeretlen erőforrásokat. Természetesen az elmozduláshoz ez még nem elég, hiszen minden döntésünket a személyiségünk is befolyásolja, ezért egy coach csak annyit tehet, hogy az ezen kívüli összes tényezővel szembesíti a kliensét.

- Milyen egy jó coach, vannak-e közöttük különbségek, vagy csak bizonyos sémák alapján dolgoznak?

- Egy coach-képzés még önmagában kevés. A kérdés és egyben a legfontosabb: milyen utat hajlandó bejárni azért, hogy ez egy lélektani munkaformává váljon, észlelni tudja a személyes problémákat, a konfliktus helyzeteket. Persze, vannak, akik pusztán csak egy tanácsadási formának tekintik, így jellemzően a módszertani ismeretek fejlesztésével színesítik a tudásukat és ezt próbálják értékesíteni. Én más utat képviselek, a folyamatos önismereti munka és a klienseim által fejlődöm, ehhez alakítom az eszközeimet, belülről formálódom, mert bár a coaching nem önismereti képzés, jellemzően van önismereti hozadéka. 

- Csak egy bizonyos területtel és típusú emberrel foglakozik, vagy ez is változó?

- Foglalkozom vezetőkkel, élsportolókkal, menedzserekkel és olyanokkal is, akik magánéleti problémákkal keresnek meg.  A közös mindegyik esetben az, hogy a személyiség dolgozik a személyiséggel, látásmód találkozik más látásmódokkal. A különbség a munka mélységében érzékelhető jellemzően. Például az üzleti coachingban szakmai kérdésekkel és problémákkal foglalkozunk. Ilyenkor az együttműködő egyén személyiségéből általában annyi része kerül fókuszba, amennyit a szituáció és az együttműködő felek közötti megállapodás szükségessé tesz. Ha egy konfliktus helyzet feldolgozása és megértése a cél, akkor kisebb bevonódás is elegendő lehet. Kiégésnél, állandósult kapcsolati problémáknál a megbetegítő, teljes elfáradás állapot elkerüléséhez vagy kezeléséhez elkerülhetetlen a totális szembenézés és a teljes felelősségvállalás.

- Miként zajlik egy coaching-folyamat?

- Az első találkozáson átbeszéljük az együttműködés feltételeit, valamint nagy vonalakban a problémát.  Előre tisztázzuk, hogy miről szól a folyamat, mit tekintünk eredménynek. Az együttműködés szabályait, a kialakított kereteket szerződéses formában is rögzítjük. Az együttműködéshez, az etikus viszonyhoz természetesen a titoktartás is hozzátartozik. Ha a felelősség vonatkozásában kívánjuk szétválasztani, akkor a coach a tanulási helyzet, a reflexiós munka kialakításáért, a kliens pedig a saját döntéseiért és cselekedeteiért vállal felelősséget. Általában minimum 5-10 tíz találkozást javaslok, hogy elérjünk egy bizonyos fokú változásig, vagy  a változást jelentő útra térhessünk. A második találkozás már arról, szól, hogy mi történt az első találkozás óta, mit tapasztalt, mit érzett azt követően, hogy beszélgettünk, mit jelentett számára ez a belső találkozás.

- Kapnak a kliensek házi feladatot is?

- Természetesen vannak leckék és otthoni gyakorlatok két találkozó között, mert ezekkel a nyílt befolyásolásokkal kínálom fel a szükséges érzelmi tapasztaltok és az esetleges látásmód megszerzését, nem beszélve arról, sokat elárul, ki, hogyan áll ezekhez a feladatokhoz. Egyik kedvenc leckém, amikor két találkozó között pár alkalommal egyszerű és magányos sétát kérek, ahol befelé kell figyelni a külvilág kizárása mellett. Általában adok 1-2 kísérő kérdést, séta közben lehet gondolkodni, és a tapasztalatokat leíratom, majd a következő találkozón átbeszéljük. Egy sportolónál az szokott áttörést hozni, amikor belátja, hogy a valódi ellenséget nem kívülről kell keresni és legyőzni. A téthelyzetekben való tudatos jelenléthez a belső harcosra van szükség, elsődlegesen a belső ellenséget kell két vállra fektetni az önbizalom szőnyegén.

- Mikor lehet azt mondani, hogy kész, nincs szükség több találkozásra?

- Amikor azt mondhatom: képessé tettelek.  Amikor azt mondhatom, hogy a kliens képessé vált arra, hogy újra felfedezze az eltakart, és feledésbe került erőforrásait, megküzdési képességeit. Hangsúlyozom azonban: a problémákkal való szembenézést nem lehet megspórolni, ez elkerülhetetlen. Ez sérülékeny terep, ezért kell egy coachnak magas szintű önismerettel rendelkeznie, hiszen ezekre a helyzetekre fel kell készíteni a klienst, mindeközben a coachnak képesnek kell lennie biztonságban megtartani, és kivezetni őt a megoldások irányába. Hozzátartozik mindehhez, hogy egy coaching folyamat nem tudja a valódi változás feltételeit megteremteni, ha a  kliens nem hajlandó vagy még nem képes az érzelmi életét tudatosítani, mert a félelmekkel való szembenézés, a változással járó szorongás, és az új cselekvések okozta kényelmetlenség mind velejárója lehet ennek az aktív fejlődési folyamatnak. A valódi változást előhívő megoldások csak abban az esetben jöhetnek létre, ha a valódi problémákkal foglalkozunk, hogy az itt és most vonatkozásában miként tudjuk hasznosítani a jövőbeni szándékainkat.

- Mit üzenek, mindazoknak, akik most még önmagukban, segítők nélkül küzdenek valamiféle problémákkal? 

- Félni a jövőtől, a veszteségtől, a fájdalomtól, a sikertelenségtől, a haláltól teljesen természetes, és életben tartó reakció. A baj akkor van, ha beleragadunk ezekbe a félelmekbe, így hozunk létre további szorongásokat, és sokszor akaratlanul, de legyártjuk az új problémákat és a hibás összefüggéseket. Pedig a félelemnek létezik ellenszere, ez a bennünk elvesztett bizalom megtalálása és újra építése. Bízni a képességeinkben, bízni a meglévő tudásunkban és a megszerzett tapasztalatainkban. Bízni és elfogadni a segítséget azokban a helyzetekben, ahol egyedül egyelőre nem vagyunk képesek a kivezető utat megtalálni.

kapcsolat:

Soltész Szilárd 

+36-30-2311240

szilard.soltesz@gmail.com