Egy apró malőr ellenére rendkívül jól sikerült könyvbemutató részesei lehettek, akik június 9-én, kedden szakítottak egy kis időt a Kápolna Galériában tartott könyvbemutatóra. 

Az apró, kissé mosolyogtató malőr abban állt, hogy a meghívó hétfőn 17 órakor jelölte meg a bemutató időpontját. Akkor is néhányan várakoztunk a helyszínen, azonban csak másnap ugyanazon időpontban sikerült az érdekes és jó hangulatú bemutató részese lenni.

Füzi László irodalomtörténész elsőként Patak Mártával beszélgetett, A test mindent tud című, a Forum Kiadónál idén, 2015-ben megjelent regényéről. A szerző a Délvidék 70 éve történt tragikus történelmi fordulatait formálta személyes sorsokat megjelenítő szépirodalmi alkotássá.

Bár e kérdéskörről az utóbbi negyedszázad során sokan, nagyon sokat írtak, azonban az egyéni sorsokon keresztül mindig találhatunk új történelmi és morális üzenetet, problémafelvetést.

E kérdésben segít e mű. Izgalommal várjuk a szerző terve megvalósulását, egy drámát Bajcsy-Zsilinszky Endre életéről.

Ismert közéleti személyiség, a magyar és bolgár kulturális és irodalmi élet jelentős szereplője  Doncsev Toso. Elismert közéleti szerepet töltött be, hosszú ideig ő volt a Magyarországi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat elnöke és a Kisebbségi Kerekasztal teljes konszenzussal megválasztott elnöke.

A közéleti szerepe mellett talán emblematikusabb jellemzője az irodalmi munkássága. Az eddigiekben számos szépirodalmi, irodalomtörténeti, történelmi műve jelent meg.

Doncsev Tosóval szintén Füzi László folytatott beszélgetést művéről, munkásságáról. Ez az esemény, ahol megjelentek dr. Bocskov Jordán, dr. Huszka József és Végh Péter helyi bolgár kisebbségi önkormányzati vezetők újabb szép eredménye a Kecskeméten ténylegesen pezsgő bolgár kulturális életnek.

Az Egy bolgár vallomásai cím parafrázisa Márai művének, ugyanakkor sok tekintetben rokon gondolatiságot, érzésvilágot jelenít meg. Csak hosszas elemzés, gondolkodás után lehetne értelmezni a Máraitól, A négy évszakból vett mottóját, miszerint nem akarja megmagyarázni a világot, mert nem érti. Ugyanis a műből nem feltétlenül erre lehet következtetni.

A könyv több tematikájú írást foglal magába, az elején egyéni atmoszférát sugárzó verseket, novellákat olvashatunk. Ezt követően bevezeti az olvasót a gazdag bolgár irodalomba és kultúrába. Közel hozza számunkra a kitűnő, XVIII. századi ikonfestő, Toma Visanov rokonszenves egyéniségét. Bepillanthatunk a hazai bolgárság, a hazai bolgár ortodoxia történetébe, kultúrájába, irodalmi életébe. A szerző kiemelten méltányolja és ismerteti Tandori Dezső, Képes Géza, Fodor András, Utassy József, Kiss Benedek, Király Zoltán és Nagy László szerepét a bolgár népköltészet és irodalom hazai tolmácsolásában.

A bolgár irodalom iránt érdeklődőknek ajándék, hogy bevezeti az olvasót a modern bolgár irodalom alkotói/Ivan Canev, Nino Nikolov, Gencso Hriztozov, Dimcso Debeljanov és mások/ alkotói, hangulati-érzelmi világába.

Megragadó írásban emlékezik 1956 januárjában, egy bolgár csoporttal, köztük édesapjával mintegy 17 év utáni távollétet követő, vasúton történő hazatérésére Bulgáriába. A történelmi időzónák misztikus összemosódásáról olvashatunk, a csoport tagjai a Dunán áthaladva dalban élték át a Radetzky osztrák-magyar gőzös eltérítését, mellyel azelőtt 80 éve partra szállva, 1876 májusában Hriszto Botev és szabadságharcos csapata és elindították a függetlenségi harcot. A román kalauzok, határőrök nem értették a helyzetet, még kevésbé a bolgár állomásfőnök és határőrök a hajdani cári himnusz hallatán.

Kíméletlenül tárgyilagos a bolgár kommunista rendszert megalapozó Georgi Dimitrov pártvezető bírálatával a bolgár sztálinista vezér titkos naplója kapcsán. A lipcsei perben szinte már nyakán volt a bárd, de felmentették, ő viszont vad dühvel ítéltette halálra a demokráciáért kiálló Nikola Petkovot, a Bolgár Parasztpárt vezetőjét. Lehet, hogy Lipcsében, a per tragikuma ellenére 1934-ben jobban működött a jogállam, mint 1947-ben Szófiában?

Legszebben a könyv egyik utolsó esszéje foglalja össze a szerző hitvallását, mikor visszatekint arra, hogy Lazar Ivanov bolgár nagykereskedő 1914 nyarán megalapította a Magyarországi Bolgárok Szövetségét, majd 1915-ben a Magyar-Bolgár Szemlét. E folyóirat utódjában a Haemusban 1992-ben a szerző a következőket írta: „Ismét keresztúton állunk, miként elődeink annyiszor, de most talán a kényszer szülte döntés helyett szabadon választhatjuk meg utunkat. Ma is a megmaradás a tét, egy kis közösség fennmaradása. A lélek épülését kell szolgálnunk.”

E gondolatokhoz többet már nem lehet hozzátenni, így kell elolvasni.

Károlyfalvi József