Dr. Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét alpolgármestere megnyerte áprilisban az országgyűlési választásokat. Az önkormányzati képviselő természetesen a Parlamentet választotta, ezért a városi mandátumáról le kellett mondania, ami miatt július 10-én, vasárnap időközi választás lesz a 9. számú egyéni választókörzetben. A kampány utolsó hetében a kormánypárt jelöltjét, a kecskeméti vízilabda szakosztály elnökét, egykori kecskeméti alpolgármestert, a három gyermekes Jánosi Istvánt kérdezzük arról, mi vonzotta vissza újra a közéletbe?

- Elsősorban a hitem és a meggyőződésem, hogy Kecskemét, és úgy egész Magyarország, csak akkor maradhat erős és sikeres, ha kitartóan dolgozik, valamint továbbra is a családokra támaszkodik.

Én úgy érzem, a konzervatív felfogást most nagyon sok támadás éri mindenfelől, ezért nem elegendőek már a szócsaták a közösségi felületeken, hanem mindezt személyesen is fel kell vállalni, itt, helyben, ahol élünk, tenni kell érte, megvédve ezzel nemcsak a jelenünket, hanem a jövőnket is. 

- Nincs ez kicsit túlhajtva, hiszen mindig is voltak családok?

- Én úgy vélem, hogy Magyarország ereje ebben volt és van. Trianon és a vesztes II. Világháború után ez az ország úgy tudott talpra állni  a poraiból, hogy működött a társadalom alapegysége, a család. A szocialista évtizedek alatt természetesen nem csak hangsúlyt, hanem megbecsülést sem kapott. Az elmúlt évek alatt nyerte vissza a becsületét a munkahelyteremtéssel, a gyermekvállalás ösztönzésével. Ennek a folyamatnak az előnyeit nap, mint nap élvezzük itt, Kecskeméten. Gondoljunk csak a megújuló óvodákra, iskolákra, a folyamatosan fejlődő egészségügyi intézményhálózatunkra, nem mellékesen pedig a bővülő szolgáltatásokra.

- Miként esett épp Önre a választás?

- Mivel Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester alá tartoztak a sportügyek így jó ideje ismerjük egymást, munkakapcsolatban voltunk, később aktív szerepet vállaltam a kampányaiban is. Ismeri az elhivatottságomat, a teherbírásom, a világnézetem - gondolom mindezek közrejátszottak abban, hogy felkértek a jelöltségre.

- Hogy látja, mennyit változott politika belülről az elmúlt 16 évben?

- Az idők során egyértelműen két táborra oszlott és határozottan markánsabb lett. Régebben is voltak élcelődések egymással, de nem volt jellemző a kiabálás, a durvaság, ma sokkal kibékíthetetlennek tűnő ez az ellentét. A baloldal megroggyanása, erkölcsi válsága, lassú eltűnése ezt a felállást most írja felül.

Mint minden, a politika is változik, ez a változás pedig egy lehetőség arra, hogy jó dolgokat csináljunk Kecskeméten.

Időben vagyunk még, látva az előttünk álló kihívásokat. Itt és most kell cselekednünk, hogy megvédjük mindazt, amit együtt elértünk, és megteremtsük minden nehézség dacára a lehetőséget a fejlődésre. 

- Önt egy eléggé heterogén összetételű, sokszínű és adottságú körzet várja, mennyire sikerült már megismernie?

- Kétségtelen, ha csak nagy vonalakban felsorolom a körzet utcáinak a nevét —

Batthyány utca délkeleti része, Rávágy tér,  Erzsébet és Kossut körút, Csongrádi utca, Perc utca, Műkerti sétány, Zsinór utca, Kórház utca, akkor minden kecskeméti tudja miről beszélek. Szeberényi Gyula Tamást, az aktív képviselői munkájának köszönhetően, nagyon jól ismerik a térségben, rengeteg az ismerőse, sokan szeretik. Mivel együtt dolgoztunk az elmúlt években, van némi előnyöm. Természetesen el kellett végeznem a munkát, ami most is tart. Jelen vagyok, akivel csak lehet találkozom. Már most is felvállalom, képviselem a körzetben élők érdekeit, amit a visszajelzések alapján sokan jó néven vesznek, még többen támogatnak. 

- Mik a legfontosabb feladatok ebben a körzetben a lakosok visszajelzése alapján, mennyire látja már át a teendőket?

- Rend, biztonság, fejlődés - ezzel a három szóval tudom leírni azt itt élők elvárásait. 

Átnéztem a körzet tanácsadó testületének ülésjegyzőkönyveit, illetve felvettem  a kapcsolatot az itteni társadalmi szervezetekkel. Ennek alapján azt látom, hogy a közterületek ápoltsága és színvonala nagyon fontos az itt lakók számára. Bár sok előrelépés történt már az illegális hulladéklerakásban, a körzet egyes részein ez kiemelt problémát jelent, sőt, a közterületeken kívül már a magánterületeken is megjelent. Itt természetesen a közbiztonság is kiemelt feladat, tehát több közterület figyelő kamera kell, szorosabb együttműködés a rendőrséggel, a polgárőrséggel. Mint más körzetekben ebben is szükséges útfelújítás, igénylik a közösségi tereket, a parkosítást, a játszótérfejlesztést. Egy szóval, megvédeni az itt élők biztonságát és új, őket szolgáló fejlesztéseket hozni ide. Ha megszerzem a szavazók bizalmát, akkor olyan együttműködéseket fogok kialakítani a városvezetéssel, valamint a vele szövetséges országgyűlési képviselőinkkel, amelyek kormányzati segítséggel új lendületet adnak a 9-es választókörzetnek. 

- Az Ön nagy szerelme a vízilabda, sokáig űzte, ma edzőként dolgozik, sőt, a szakosztály vezetője és a mai napig úszik, hogy látja, ki tud e lépni a kecskeméti vízilabda az utánpótlás-nevelésből és szerezhet e végre felnőtt babérokat?

- Ez egy nehéz, évtizedek óta fennálló összetett kérdés, de a közéleti munkában azon voltam és vagyok, hogy mindez megvalósuljon. Tény, hogy a kecskeméti utánpótlás nevelés már az én időmben is sikeres volt, de a nyolcvanas években a városnak nem volt megtartó ereje. Tizennyolc éves korúak elmentek tanulni és az ottani vízilabda csapatban folytatták, vagy pedig abbahagyták.Ma már más a felsőoktatás, sokkal kötetlenebb, tehát ez már nem akadály. Az utánpótlásunk szintén sikeres, 145 igazolt versenyzőnk van, a gyermek és serdülő kategóriában feljutottak a bajnokság felső házába, oda, ahol szinte minden résztvevőnek van OB-I-es csapata, el is szipkázzák a tehetségeinket. Sajnos a  sport népszerűsége és sikerei még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy komoly támogatók álljanak mellénk hosszú távon, amely megalapozhatna egy stabil felnőttcsapatot, ahová egyenes út vezetne a kecskeméti utánpótlásból.

- Hogy látja milyen esélyekkel indul neki a vasárnapi választásnak?

- A visszajelzések pozitívak. Rengeteg mindenkivel találkoztam eddig, és nincs megállás, hisz' ez a feladatom. Sportolóként azt tudom, hogy egy mérkőzés a lefújásig tart, ezért én az utolsó sípszóig rendületlenül dolgozom, teszem a dolgomat, járom a háztartásokat. Nem az érdekel, hogy hanyadik leszek, hanem az, hogy minden tőlem telhetőt megtettem-e, szolgáltam-e az itt élőket, segítettem-e ezt a városrészt. Szívügyemről van ugyanis szó.