Nem tudtak saját lábra állni harminc év alatt a hazai SOS Gyermekfalvak, ezért ilyen formában megszűnnek. A gyerekeket saját ingatlannal rendelkező nevelőszülőkhöz helyezik, nem egy esetben elszakítva őt falubeli nevelőanyjuktól. A fenntartó alapítvány szerint kellő gondossággal járnak el, a falvak főállású nevelőszülői azonban ezt nem így élik meg. Ez évtől a teljes rezsit, a jövő évtől pedig albérletet kell fizetniük, így kénytelenek lesznek mihamarabb elhagyni az SOS falvakat, hogy így azt értékesíthesse az alapítvány.

“Újabb állomásához érkezik az SOS Gyermekfalvak szakmai megújulásának során. A nevelőszülői családok a következő három évben Kőszegen és Kecskeméten is fokozatosan integrált lakókörnyezetbe kerülnek, nem SOS-es családok mellé. Az együttélésnek ez a formája, az integráció jobban támogatja a gyerekek társadalmi beilleszkedését és későbbi boldogulását.” - írta februárban a honlapján a szervezetet fenntartó SOS Gyermekfalvak Magyarország Alapítvány. Vajon a Magyarországon több mint harminc éve működő SOS rendszerében miért csak most merült fel, hogy a falvak lakói rosszabbul integrálódnak, mint azok, akik hagyományos házakban laknak nevelőszülőkkel, hiszen a gyerekek napközben közösségekben, óvodákban, iskolákban, sportedzéseken, szakkörökön stb. töltik a idejük nagy részét és csak este térnek haza a gyermekfaluba, ahol ráadásul a testvéreik, grund, játszótér várja őket. A választ, burkoltan, a közlemény folytatása tartalmazta, miszerint  “A következő három évben arra törekszünk, hogy támogatóink segítségével és új támogatók bevonásával, valamint a szakmai átalakulással együtt a működési költségeink csökkentésével önfenntartóvá váljunk”. 

Varró Gabriella, az alapítvány sajtókapcsolatokért felelős munkatársa nem cáfolta a 168 Órának az átalakítás hátterében pénzügyi megfontolások is állnak, mert az SOS házak 7 gyerek ellátásra lettek megépítve, miközben mára törvényileg csökkent a nevelőszülőknél elhelyezhető gyermekek száma, ami növeli a fenntartás költségeit, hiszen kevesebb így a normatív támogatás. Hozzátette: az elmúlt 30 évben az SOS-ben nevelkedő gyerekek nagyon jó minőségű ellátásban részesültek, a modell komoly biztonságot nyújtott az ott élő gyerekek és SOS anyák számára. A biztonság megszerzését az SOS modell és az itteni nevelőszülők maximálisan lehetővé tették.  Az SOS gyermekfalu által nyújtott biztonság azonban tapasztalataink szerint akár túlvédettség is lehet. Nem eléggé készít fel a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekeket a társadalmi kihívásokra, az integrálódásra. Úgy döntöttünk, hogy a modellünket fokozatosan alakítjuk át az ingatlanfüggő modellről egy rugalmasabb, családiasabb, integráltabb modellre, megőrizve a nevelőszülői közösség magas színvonalú szakmai támogatását. 

Az SOS falvak anyagi gondjai a Parlamentben is felmerültek, miután Ungár Péter írásbeli kérdésére a “Mi lesz a sorsa a kőszegi SOS gyermekfalunak?” címmel Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára március 4-én azt válaszolta: mivel a nemzetközi SOS szervezet megszünteti a magyarországi alapítvány támogatását, szervezeti átstrukturálásra lesz szükség. Hozzátette: a minisztérium egyeztetés folytatott februárban a nemzetközi és a magyarországi szervezet képviselőjével, amely alapján áttekintik az alapítványnak a gyermekvédelem területén végzendő munkájának a lehetőségeit. 

A válasz szerint fel sem merült az SOS gyermekfalvak támogatása, hiszen az állam is fokozatosan szüntetni meg a gyermekotthonokat és a kevesebb teherrel járó, saját ingatlannal rendelkező nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekgondozást preferálja.

Az SOS Gyermekfalvak Magyarország Alapítvány 2012 óta tudja, hogy több mint 30 év után saját lábra kell állniuk, mert az osztrák alapító általi támogatás 2020-ra megszűnik. Ez egyébként a kezdeteknél sem volt titok, hogy a támogatás csökkenő, de nagyobb lendületet kapott a szervezet elnökváltásakor, amikor hét éve az osztrák SOS Gyermekfaluban felnőtt Helmut Kutin elnököt az indiai Siddhartha Kaul váltotta, aki a szervezettel az infrastrukturálisan is elmaradott, harmadik világ gyermekei felé fordult.

A kőszegi SOS faluban 69 gyermek van, akiket tíz nevelőszülő gondoz. A falu a jelenlegi formájában meg fog szűnni, hogy mikor, az pusztán az ingatlanra adott árajánlatoktól függ. A kőszegi gyermekfalu egy öthektáros területen fekszik, amit már felparcelláztak és az első lépcsőben az épületek nélküli területeket értékesítik. A gyerekek külsős, saját ingatlannal rendelkező nevelőszülőkhöz kerülnek, az SOS alapítvány pedig úgynevezett koordinációs feladatokat lát majd el, más kérdés, hogy az adományozók ezt a csökkenő szolgáltatást a részükről mennyire látják át. 

^{Kecskeméten túl nagy a csend}

A battonyai SOS gyermekfalut már néhány éve bezárták, és mintegy 400 millió forintért hirdették meg az épületegyüttest. Az elhagyatott ingatlant őrzik, amelyet szintén az alapítvány fizet. Az ennél jóval többre taksált ingatlant a nyolcvanas évek végén nagyrészt társadalmi munkával hozták létre. Az gyerekek Orosházán lettek elosztva különböző házakban. A legfrekventáltabb helyen a kecskeméti SOS falu van, egy családi övezetes körzetben és itt gondozzák a legtöbb gyereket is, több mint százat. A kecskeméti falu egyik részét el szeretnék adni, igaz ebben nem gyerekek vannak, hanem irodák, közösségi helyiségek, a kisegítők, a kertész és karbantartó eszközeinek tárolója, valamint egy focigrund. Ezeket a szolgáltatásokat ugyanis megszüntetik, akárcsak a gyerekszállítást. Az ingatlanrészt nem kell sokáig árulni a Mercedes városában, amekkora a lakás és építési telekhiány. A költségtakarékosság jegyében a belsős nevelőszülőket is szankcionálják, erről nem rég kaptak körlevelet. E szerint változnak a keretmegállapodásaik, ettől az évtől már a faluotthon teljes rezsijét nekik kell állniuk, míg eddig csak a 60 százalékát kellett fizetniük. E mellett, 2020-tól lakhatási hozzájárulást, magyarán albérletet kötelesek fizetni. Az alapítvány tervei szerint ez  a piaci árnál kedvezőbb lesz, de évről évre növekedni fog. Háztartási ellátmányt pedig, akárhány gyermeket is nevelnek, csak három gyerek után fog kapni egy falubeli nevelőszülő. Új gyereket mostantól kezdve már csak külső nevelőszülőnél helyeznek el. Ugyancsak megszüntetik a központi nyári táboroztatást, amely nyaranta Olaszországban volt.

De miként élik meg ezt a szervezetben több évtizede dolgozó nevelőszülők, akik erre tették fel az életüket és néhány hónapos koruktól fogva több generációt felneveltek már. Érzik e a hétköznapjaikban azt a felelős gondolkodást, mint azt az alapítvány ezzel kapcsolatban hangoztat, miszerint: “mindent megteszünk azért, hogy ne történjenek tervezetlen, gondozási helyváltások és ha valaki szeretne nevelőszülő maradni, akkor a jelenlegi átalakulás miatt nem kell ezt feladnia.” 

- Egyértelmű, hogy el akarnak lehetetleníteni bennünket, hogy minél hamarabb kiüresedjenek a házak, miközben az alapítványi központban a korábbiakhoz képest jóval többen vannak - mondta lapunknak egy fő állású nevelőszülő, aki több mint száz kilométerről költözött a faluba. Hozzátette: higgyék el, az évek sora alatt családdá váltunk, de nem csak én, nagyon sok sortársam sem tudja magával vinni a neveltjeit, mert egyrészt nincs erre megfelelő háza, ám, ha lenne is, van egy jogszabály, hogy azokat a gyerekeket, akiket látogatnak a vér szerinti hozzátartozók, nem lehet tőlük ötven kilométernél messzebb helyezni.

- Nekem azt vágták a fejemhez harminc év után, mondta egy másik nevelőszülő, hogy miért nem képeztem magam, akkor most el tudnék helyezkedni még a nyugdíjig.

De hát miért csak most közlik ezt velem, miért nem korábban, hiszen tudták, hogy mikorra fut ki a központi támogatás, nem beszélve arról, akkor még voltak nagy számban kisegítők, el tudtam volna járni egy tanfolyamra, egy képzésre, de ma már erre lehetőségem sincs, sőt, a rezsi és az albérletköltség, amit mostantól behoztak, felemészti majd a fizetésemet.

Az egyik nevelőszülőben felvetődött, hogy megpróbál támogatókat keresni, hogy kifizessék a lakbérét, vagy beszálljanak a rezsijébe, és akkor még van esélye felnevelni a nagykorúságig a fogadott családját. Erre azonban nincs lehetősége, mert ő nem jogi személy, csak az alapítványhoz lehet utalni, az oda befutó támogatások pedig a központi kalapba kerülnek.

- Rengeteg a változás, amit majd munkaügyi jogásszal kell áttekintetnünk, hogy ezek a törvényeknek megfelelőek-e, illetve csorbulnak-e a járandóságaink az elmúlt évtizedekhez képest, de ha kis is harcolunk esetleg mindent, ami jár, akkor sem lesz rendben semmi, mert ez nem egy gyár, hanem egy gyermekfalu - mondta egy másik nevelőszülő a 168 órának. Hozzátette: ugyan milyen lelkiismerettel távozhatunk mi innen, amikor gyerekek fognak sérülni, hiszen a legtöbbjüket néhány hónapos koruk óta neveljük, anyaként, szülőként támaszként tekintenek ránk és most 9 vagy 14 évesen az a trauma éri őket, hogy kihelyezik őket egy idegen környezetbe, egy ismeretlen nevelőszülőhöz. Mindezt azért, hogy a fővárosi irodában mindenki megkapja a jó fizetését - mondja elkeseredetten egy másik falubeli nevelő.

A legtöbbjüket a lelkiismeretlenség bántja. Véleményük szerint, ha az alapítvány szakmailag és korrekten szeretett volna eljárni, akkor időben elkezdték volna a rendszer kifuttatását, nem vettek volna fel több gyereket a falvakba, így mindenki számára megnyugtatóan tervezhető lett volna a rendszer és a gyerekek 18 éves korukig velük, valamint a kis összeszokott családjukkal egyben maradhattak volna. 

Kétségtelen, az alapítványi központban a korábbiakhoz képest megnövekedett a létszám 27 olyan munkavállaló dolgozik a szervezetnél, akik a működést segítik a központi irodából. 

- Bár fizikailag bárhol lehetnének a munkatársak, bizonyos munkaelemek, mint például az adománygyűjtés, a fővárosból költséghatékonyabban végezhető. A fővárosi iroda munkatársainak fele ezen a területen dolgozik. Ez a szám jóval alacsonyabb volt 20 éve, de munkájuk eredményeképpen az elmúlt években 50 százalékról 64 százalékra sikerült emelnünk az adománygyűjtésből származó bevételünket - mondta lapunknak Varró Gabriella. Hozzátette: szervezet átalakítása során hangsúlyt helyezünk az adminisztrációs költségek csökkentésére, amely jelenleg 14 százaléka az éves működési költségkeretnek. 2021 végére ezt 12 százalékra tervezzük csökkenteni.

Hangsúlyozta: törekszünk arra, hogy ne szakítsunk el fontos kapcsolatokat. Ugyanakkor lesznek helyzetek, amikor egy-egy gyerek esetében gondozási helyváltásra lesz szükség. Ezt pedig a lehető legkörültekintőbben fogjuk végezni. Tervezünk csoportos és egyéni beszélgetéseket a nevelőszülőkkel annak érdekében, hogy értsék a változás előnyeit és mindenki számára vállalható és kedvező alternatívát kínáljuk.

Az alapítvány jelenleg várja nevelőszülők jelentkezését, akikhez ki tudja helyezni majd a gyerekeket. 

Az alföldi kistelepüléseken — ahol a nyolcvanas évek agrárgazdálkodásához hűen több szintes házakat építettek, de a helyi téesz, vagy az üzem megszűnésévével az ingatlan piaci áron eladhatatlanná vált, — elsősorban a nevelőszülői munka jelenti a megélhetést. A Dunántúlon viszont ez nem jellemző. A rendszer  öregszik, már egyre jobban nem éri meg, a fiatalok pedig bele sem kezdenek, hiszen egy multinál pénztárosként, külföldi cégeknél még betanított munkásként is többet keresnek, mint hogy árva gyerekeket gondozzanak. 

Nemhiába jegyezte meg ezzel kapcsolatban az egyik nevelőszülő: nincs új a nap alatt, végül kilyukadunk majd ott, ahol  a part szakad, hisz ott lesznek a gyerekek és nem lesz hová elhelyezni őket, milyen jól jönnének akkor a gyermekfalvak.

Rajnai Attila  

Forrás: 168 Óra